klasszikus I. szinonimái

melléknév
  • görög-római, antik, ókori, deákos (régies)
  • örökbecsű (választékos), utolérhetetlen, páratlan, tökéletes, pompás, remek, mintaszerű, példaszerű, jellegzetes, tipikus

klasszikus II. szinonimái

főnév
  • remekmű, mestermű
  • remekíró

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zúza

főnév
  • zúzógyomor

kedvetlen

melléknév
  • rosszkedvű, kedveszegett, levert, letargikus, apatikus, lehangolt, nyomott, borongó, komor, búskomor, mogorva, harapós
  • elégedetlen, kelletlen, fád, mísz (bizalmas), fásult, fancsali, fanyar, szontyoli (tájnyelvi), savanyú, bélebűzhödt (tájnyelvi)
  • (régies): kellemetlen
  • kedélytelen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a klasszikus szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiröppen

ige
  • kiröpül, felrepül, felröppen, felszáll, kirepül, kiszáll, szárnyra kel, felszárnyal (tájnyelvi)

katonai

melléknév
  • hadügyi, hadi, honvédelmi, fegyveres
  • háborús, militáris
  • kincstári

kanáriköles

főnév
  • fénycirok, fénymag, kanárifű

illetékes

melléknév
  • hiteles, autentikus, hivatalos, megbízható, jogosult, hozzáértő, kompetens (szaknyelvi), mértékadó, szakértő, kijelölt, megbízott, mérvadó, hivatott, felhatalmazott, beavatott

kitör

ige
  • kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
  • kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
  • felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
  • kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
  • megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
  • kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét

kötés

főnév
  • bandázs (idegen), pólya, kötszer, sebkötő, kötözés
  • kötelék
  • könyvkötés, könyvborító, könyvborítás, fedőlap
  • rögzítés, ereszték, illesztés, forrasztás
  • hurok, hurkolás, bog, csimbók, csomó
  • kötőív (szaknyelvi), ligatúra (szaknyelvi)
  • (régies): szerződés, szövetség, egyezség, kontraktus (régies), megegyezés, megállapodás, szövetkezés
  • üzletkötés
  • (jelzőként): köteg, kötegnyi

tartalom

főnév
  • lényeg, mondanivaló, esszencia (választékos), magva, veleje, értelem
  • kivonat, összegzés, summázat
  • összetétel, mibenlét
  • lista, lajstrom (régies), felsorolás
  • tartalomjegyzék, tartalommutató, mutató

II.

főnév
  • (szleng): rendőr, nyomozó, detektív, zsaru (szleng), hekus (szleng), bobi (bizalmas), közeg (tréfás), szerv (szleng), zsernyák (szleng), zsé (szleng), jard (szleng), szimat (szleng), kopó (szleng), fakabát (szleng), andris (szleng), fagylaltos (szleng), jagelló (szleng), pingvin (szleng), tuskó (bizalmas)

hatálytalanít

ige
  • érvénytelenít, hatályon kívül helyez, annullál (szaknyelvi), visszavon, eltöröl, megsemmisít, megszüntet, felbont, sztorníroz (szaknyelvi), visszaszív (bizalmas)(szaknyelvi)

eszű

melléknév
  • elméjű, ítéletű, fejű, agyú, felfogású, felfogóképességű, észjárású

himpellér

főnév
  • gazember, csirkefogó, gazfickó, szélhámos, svindler (bizalmas), svihák (bizalmas), kókler, pernahajder, zsivány (régies), semmirevaló, semmirekellő, akasztófavirág, mákvirág
  • csibész, gézengúz, kópé, rosszcsont, lókötő, ördögfióka, jómadár, imposztor

közgazdaság

főnév
  • gazdasági élet, makrogazdaság, nemzetgazdaság
  • közgazdaságtan, ökonómia (szaknyelvi)

lebuj

főnév
  • kocsma, italmérés, ivó (régies), csárda, csehó (szleng), zugkocsma, pálinkamérés, csapszék, snapszbutik (régies), spelunka (régies), lebuki (tájnyelvi), gugyori (tájnyelvi), kricsmi (szleng), krimó (szleng), piálda (szleng), itató (szleng), brájzli (szleng), spí (szleng), köpködő (szleng), késdobáló (szleng), kóceráj (pejoratív)
  • bordély, bordélyház, kupleráj

álarc

főnév
  • maszk, maskara, maszka, álca (régies), vendégarc (régies), álruha, lárva (régies), torzkép (régies), alak (régies)
  • lepel, fátyol, máz, jelmez

mészkő

főnév
  • márga, holdtajték (régies)

megbont

ige
  • felbont, széthasít, szétbont, szétszed, elválaszt, szétválaszt, vitiál (idegen)
  • megbolygat, kikezd, meglazít, fellazít, kibogoz, megtör, felfordít, megzavar, megoszt, szétzilál
  • zülleszt

klisé

főnév
  • (szaknyelvi): nyomódúc, nyomólemez
  • (szaknyelvi): szólam, frázis, közhely, sablon, banalitás, semmitmondás

kiporol

ige
  • kiver, kikefél, kiráz, kileppel (tájnyelvi), kipall (tájnyelvi)
  • (bizalmas): elver, megver, elfenekel, elpaskol, eltángál, elnáspángol, megdádáz (bizalmas), elpáhol, megrak (bizalmas), helybenhagy, eldönget, elagyabugyál

kozmás

melléknév
  • odaégett, odakozmált, pörzsszagú (régies)
  • szerelmes

medika, medikus

főnév
  • orvostanhallgató

kompetens

melléknév
  • illetékes, jogosult, hozzáértő, szakavatott, jártas, tapasztalt, gyakorlott, hivatott

kelengye

főnév
  • hozomány, stafírung (bizalmas), móring (régies), jegyjószág (régies), jegyruha (régies), készület (tájnyelvi), parafernum (idegen), nászkészület

köréje

határozószó
  • körül, mellé, melléje, hozzá, köré

megbirkózik

ige
  • megküzd, szembeszáll, legyőz, leküzd, úrrá lesz, megold, megfejt (valamit)
  • boldogul, bír, elbánik (valakivel, valamivel), elbír (valamit)