megmos szinonimái

ige
  • megtisztít, lemos, megfüröszt, lecsutakol (bizalmas), leöblít, megmostít (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): elver, megver, kimos

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

önvád

főnév
  • lelkiismeret-furdalás, lelkifurdalás, önmarcangolás, önkínzás, megbánás, töredelem (régies)

céllövészet

főnév
  • célbalövés, céllövés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megmos szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megfen

ige
  • megélesít, megköszörül

lemond

ige
  • (valamiről): megtagad magától, tartózkodik (valamitől), megvon magától, eláll, letesz (valamiről), átenged, átruház, beletörődik, visszalép, elenged, felad, renunciál (régies)(valamihez)
  • leköszön, lelép (bizalmas), távozik, visszavonul, abdikál (idegen), rezignál (idegen)
  • abbahagy, leszokik, felhagy
  • visszamond, lerendel (bizalmas), letelefonál (bizalmas)

legfeljebb, legfölje

határozószó
  • maximum, maximo calculo (idegen), ad maximum, legfennebb (tájnyelvi)
  • hacsaknem

köpeny

főnév
  • köpönyeg, felsőkabát, felöltő, lebernyeg, körgallér, pelerin, vállravető, palást, tóga (régies), plundra (régies), malaclopó (tréfás), mantil (régies), ebenlógó (tájnyelvi), kacagány (régies)
  • (szaknyelvi): gumiabroncs, autógumiburok, autógumi
  • köntös

megjelenít

ige
  • megelevenít, bemutat, ábrázol, formál, szemléltet, megszemélyesít, leír, visszaad, éreztet, kifejez, mutat, tükröz, érzékeltet, felidéz, jellemez, előad, láthatóvá tesz, elénk állít, kivetít (választékos)
  • alakít, megtestesít, játszik, eljátszik, domborít (régies)

mentes

melléknév
  • ment (régies), mentesített, szabad, tiszta, védett, immúnis (idegen), védelem alatt álló
  • felmentett, elbocsátott, nyugdíjazott

vízhullám

főnév
  • fodor, taraj

kimar

ige
  • kitép, kiszakít, kicsíp, kiváj, kivág, kikapar
  • kirág, megrág, szétrág, kiesz, kilyukaszt, koptat, (sav) megtámad, szétmállaszt, korrodál
  • eltávolít, elüldöz, gyötör, sért, bánt, rágalmaz

kiforgat

ige
  • kifordítgat, kitúr, kiemel
  • (valakit valamiből): kifoszt, kisemmiz, megkopaszt (bizalmas), kirabol, kiszipolyoz, kiemészt (tájnyelvi), kinulláz (bizalmas)
  • kivetkőztet
  • kimozdít, kibillent, kizökkent
  • elferdít, kifacsar, félremagyaráz, eltorzít, csűr-csavar, deformál, meghamisít
  • kifaggat, kikérdez, sarokba szorít

hamisító

melléknév
  • szédelgő, csaló

kispolgári

melléknév
  • nyárspolgári

messze I.

melléknév
  • messzi, távoli

műterem

főnév
  • műhely, stúdió, atelier (idegen), dolgozószoba

ciripel

ige
  • cirpel, prücsköl (tájnyelvi), frityeg (tájnyelvi), csirikel (tájnyelvi), csirikol (tájnyelvi), csürköl (tájnyelvi), fütyül (tájnyelvi)

pirula

főnév
  • tabletta, pilula, labdacs (régies), pasztilla, kapszula, drazsé

ottlét

főnév
  • ott-tartózkodás, jelenlét, időzés, látogatás, vizit (idegen), maradás

megmunkálatlan

melléknév
  • feldolgozatlan, kidolgozatlan, nyers, durva
  • (föld): göröngyös, megműveletlen
  • parlag
  • (fa): faragatlan, csiszolatlan, göcsörtös

megereszt

ige
  • meglazít, megtágít, kicsatol, megold, kienged, kitágít, utánaenged, utánaereszt
  • megnyit, megenged, folyat, megcsapol
  • (bizalmas): küld (levelet), felad

megvámol

ige
  • elvámol, vámot vet ki (valamire), megfináncol (régies)
  • (bizalmas): megdézsmál, csen, fogyaszt (valamiből), megkóstol

orom

főnév
  • hegycsúcs, csúcs, hegytető, szirt, bérc, ormózat (régies)

megrendít

ige
  • megrenget, megmozgat, meghimbál, megtántorít, megrenget
  • földhöz vág
  • letör, lesújt, megráz, lever, megvisel, a földhöz vág, megdöbbent, meghökkent, elképeszt, sokkol, fölzaklat, megindít, meghat, elérzékenyít, megríkat, megingat, megrázkódtat

leshely

főnév
  • búvóhely, rejtekhely
  • lesállás, magasles, les

mellesleg

határozószó
  • mellékesen, közbevetőleg, érintőleg, futólag, közbevetve, odavetőleg, zárójelben, azonkívül, amellett még, egyébként, egyébiránt, kitérésképpen

osztó II.

főnév
  • nevező, divizor (idegen)