kilő szinonimái

ige
  • kiröpít, elsüt, ellő, tüzel, robbant, eldurrant
  • indít, felbocsát, felenged, fellő, katapultál (szaknyelvi)
  • lelő, megöl, megsemmisít, elpusztít
  • (szleng): nekiiramodik, tép (szleng), száguld, repeszt (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megkerül

ige
  • körbejár, körüljár, körülutazik, megkerít (tájnyelvi), körülkerül
  • kikerül, elkerül, kitér, átlép, kerülő utat tesz
  • kibújik, kisiklik, mellébeszél, kerülget, köntörfalaz
  • előkerül, felbukkan, előtűnik, horogra akad, meglesz, előjön, megkapódik (tájnyelvi)

díjtalan

melléknév
  • ingyenes, díjmentes, térítésmentes, bérmentes, költségmentes, illetékmentes, potya (bizalmas)
  • fizetéstelen, fizetés nélküli
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kilő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kibuggyan

ige
  • fakad, felszínre tör, előtör, kiserked, gyöngyözik, kicsurran, kiszökik, kilövell, kispriccel
  • kitör
  • kitüremlik

jelzet

főnév
  • katalógusszám (szaknyelvi), jelzés

ízesít

ige
  • fűszerez, zamatot ad (valaminek)

honatya

főnév
  • (választékos): képviselő

kihány

ige
  • kivet, kidob, kiszór, kihajít, kipenderít, kilapátol, kidobál
  • kiokád, kiad, kiöklendez, visszaad, kirókáz, viszontlát (bizalmas), kibuk (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): sujtásoz, cifráz, kivarr

kolomp

főnév
  • harang, csatrang (régies), kongó (tájnyelvi), csengő (régies), csörgő (régies)

szövőszék

főnév
  • esztováta (tájnyelvi), osztováta (tájnyelvi)

hallatára

határozószó
  • jelenlétében, előtt, hatására
  • meghallván, értesülvén

hadszíntér

főnév
  • harctér, front, csatamező, küzdőtér, harcmező

elzártság

főnév
  • elszigeteltség, izoláció

hárpia

főnév
  • házisárkány, szörnyeteg, szipirtyó (pejoratív), boszorkány, csoroszlya, satrafa, banya, fúria

konyít

ige
  • ért (valamihez), sejt, fakít (valamihez) (tájnyelvi), hajaz (valamihez) (tájnyelvi)

köztisztelet

főnév
  • tekintély, befolyás, erkölcsi súly, közbecsülés, közmegbecsülés, reputáció (idegen), renomé (idegen)

megszelídül

ige
  • szelíddé válik, meglágyul, megjámborodik, megjuhászodik, kezessé lesz, megkezesedik (tájnyelvi), betörik, megkanászodik (tájnyelvi)
  • lecsillapul, lecsillapodik, megenyhül, lecsendesül

lustálkodik

ige
  • henyél, hever, heverészik, hentereg, tesped, lebzsel, tétlenkedik, lóg (bizalmas), malmozik, döglik (durva), dologtalankodik, vakaródzik (tájnyelvi), lajháskodik (tájnyelvi), holtszám fekszik (tájnyelvi), komótizál (régies) Sz: a falat támasztja; a kerítést támasztja; a lába szárán csapja a legyet; borsót gömbölyít; csak a fogát vájja; a körmét piszkálja, csak a háját növeszti; csak a lábát lógázza; csak az eget nézi; egész nap a köldökét vakarja; egész nap keresztben a lába; egész nap az utcán járva dolgozik; egy szalmaszálat sem tesz keresztbe; fekszik, mint a kuvasz a szénán; hever, mint egy kopott ispán; hever, mint a disznó; hozzákötötte az ördög a lovát; keresztben van a lába; komótizál, mint a mészáros kutyája a napon; megjöttek az atyafiak Restéről; megmarad egész nap egy álltó helyében; mindennap beharangoznak neki; úgy dolgozik, mint a Luca székén; ujjait görbíti; verebet patkol

kimaradás

főnév
  • kihagyás, elhagyás, elhanyagolás, mulasztás, lemorzsolódás, szünetelés, intermisszió (idegen)
  • mulatás, szórakozás, kilengés, dorbézolás

kialakulatlan

melléknév
  • ködös, homályos, határozatlan, bizonytalan, zavaros, képlékeny, változékony, ingatag, megoldatlan, elintézetlen, elmosódott, rendezetlen, kétséges, problematikus

kituszkol

ige
  • kitol, kinyom, kilökdös, kitessékel, kiszorít, kitaszigál, eltávolít

loccsan

ige
  • kicsap, kiömlik, lottyan, csobban, toccsan, poccsan (tájnyelvi), löbbenik (tájnyelvi)

kipirul

ige
  • kipirosodik, elvörösödik, elpirul
  • (régies): hajnalodik

jótállás

főnév
  • felelősség, kezesség, kötelezettség, kötelezettségvállalás
  • szavatosság, garancia, biztosíték
  • óvadék, kaució (régies), zálog, obligó (régies)

kizárólagosan

határozóragos mellék
  • kizárólag, csupán, csak, csupáncsak, pusztán, tisztán, egyedül, exkluzíve (választékos)

lövészárok

főnév
  • lövészsánc
  • fedezék