közbeékelődik szinonimái

ige
  • beiktatódik, közé kerül, behelyeződik, beillesztődik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

adjusztál

ige
  • kikészít, csínoz (szaknyelvi), felszerel
  • átszerkeszt, átfésül, átjavít, átdolgoz
  • (tájnyelvi): üt, ver, ütlegel, püföl

megbékél

ige
  • megegyezik, megállapodik, kibékül, elássa a csatabárdot, juházódik (tájnyelvi)
  • megbékül, megengesztelődik, megenyhül Sz: megfordul benne a borjú; lefonja a gugyelát (a fonnivalót); beadja a korsót
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a közbeékelődik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

korrekt

melléknév
  • tisztességes, becsületes, megbízható, szavahihető, tisztakezű, kifogástalan, feddhetetlen (jellem)
  • sportszerű, fair (idegen)
  • igazságos, tárgyilagos, pártatlan, objektív, helyes, pontos, hibátlan, helyénvaló, szabályszerű, méltányos

kiegyenlítődik

ige
  • nivellálódik
  • feloldódik, semlegesül, megszűnik, elsimul
  • megtérül, kompenzálódik

kétségbevonhatatlan

melléknév
  • biztos, bizonyos, igaz, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, kétségtelen, vitathatatlan, megdönthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, vitán felül álló, evidens, apodiktikus (szaknyelvi), tuti (bizalmas), frankó (szleng), ziher (szleng)

jobban

határozószó
  • inkább, erősebben, fokozottabban, nagyobb mértékben, alaposabban

környező

melléknév
  • körülvevő, körülzáró, szomszédos, határos, környéki, környezeti

látszólag

határozószó
  • látszatra, színleg, névleg, mintegy, kvázi (bizalmas), látra (tájnyelvi)
  • külsőleg

tisztességtelen

melléknév
  • becstelen, erkölcstelen, immorális, inkorrekt, amorális, piszkos, aljas, alávaló, alantas, nemtelen (régies), csalárd, galád, gaz, gyalázatos, lelkiismeretlen, jellemtelen

hullámvonal

főnév
  • kígyóvonal, szinuszgörbe (szaknyelvi)

homokos2

melléknév, főnév
  • (szleng): homoszexuális, meleg, buzeráns (durva), buzi (durva), laboráns (szleng), baboskendő (szleng), kislány (szleng), köcsög (szleng)(bizalmas)

felfuvalkodik, fölfu

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

igeidő

főnév
  • tempus (szaknyelvi)

lefölöz

ige
  • megszed, leszed, levesz, összegyűjt, leszínel (tájnyelvi)

lohad

ige
  • kisebbedik, zsugorodik, apad, csappan, fogy
  • lappad (régies), szállad (régies)
  • gyengül, csökken, erőtlenedik, szűnik, alábbhagy, csillapodik, csillapul, csillapszik, csitul, tompul
  • (iram): lassul, enged (tájnyelvi), csihad (tájnyelvi)

árumintavásár

főnév
  • kiállítás, bemutató, vásár

nagyétkű

melléknév
  • nagy étvágyú, nagyevő, nagybélű (tájnyelvi), étkes, bélpoklos, pokolbélű (tájnyelvi), feneketlen bendőjű, hasimádó, haspárti, kajás (bizalmas), nagyehető (tájnyelvi), lóbélű (tájnyelvi), farkasbélű (tájnyelvi), sáskabélű (tájnyelvi), tanyahasú (tájnyelvi), falánk, mohó, duplabélű (tájnyelvi), éhendés (tájnyelvi), zabálós (durva)
  • telhetetlen
  • torkos, ínyenc Sz: annyit eszik, mint a ló; az Isten se győzné pénzes máléval; egész nap azon van, mit vessen a szájába; elnyelné a világot; eszik, mint a cséplő; farkas lakik a gyomrában; ha malacot mutatsz, disznód is elkéri; keze-lába csupa száj; kolbásszal fűszerezi a levest; nála mindig beharangoznak; nála a pulykasült cinege; sohasem telik meg, mint a koldus tarisznyája; telhetetlen, mint a barátzsák

megsebez

ige
  • megsért, megsebesít, sebet ejt, felsebez, felsért, megmar
  • megrongál, megcsonkít
  • megbánt, feldúl, felzaklat, fájdalmat okoz

közbeszólás

főnév
  • beleszólás, félbeszakítás, közbevetés, belebeszélés, közbevágás, megszakítás

korhadt

melléknév
  • porladt, rothadt, oszló, bomló, mállott, redves (tájnyelvi), odvas, szuvas, szúette, pudvás, penészes, vénült

külsőség

főnév
  • pompa, ceremónia, szertartás, látszat, külszín, máz
  • formaság, formalitás
  • formai elem
  • (régies): szél, vég

megoldatlan

melléknév
  • kérdéses, kétséges, rendezetlen, tisztázatlan, vitás, polemikus, problematikus, megfejtetlen, nyitott, homályos, talányos, rejtelmes, titokzatos, eldöntetlen, meghatározatlan

közösség

főnév
  • csoport, csapat, együttes, társaság, köz (tájnyelvi), kollektíva, gárda, kommuna (idegen), szekta, falanszter (régies), kommunitás (idegen), szövetség, testület, társulás, egyesülés, szövetkezet, társulat, egylet, kör, klub, céh, liga, unió, gyülekezet
  • egyezés, azonosság
  • rokonszenv, vonzalom, együttérzés, részvét, szánalom

kifúr

ige
  • átfúr, átlyukaszt, kilyukaszt, belyukaszt, lyuggat, perforál, keresztülfúr, keresztülszúr, átszúr, átdöf, keresztüldöf
  • kitúr, kiutál
  • (szleng): elbánik (valakivel), kitol (bizalmas), kiszúr (valakivel) (bizalmas), kibabrál (valakivel) (bizalmas)

lám

módosítószó
  • íme, ecce (idegen)
  • ugye

megrohan

ige
  • megtámad, megostromol, megrohamoz, nekiesik, rátámad, nekiront, rátör, rajtaüt, lecsap
  • ellep, elborít, eláraszt