lám szinonimái

módosítószó
  • íme, ecce (idegen)
  • ugye

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hűsöl

ige
  • pihen, sziesztázik (bizalmas), enyhelődik (tájnyelvi), hűtőzik (tájnyelvi)

cukormáz

főnév
  • cukorbevonat, glazúr
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lám szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

közveszélyes

melléknév
  • dühöngő, őrjöngő

kisiparos

főnév
  • mester, majszter (idegen), maszek (bizalmas), kézműves (régies)

kimaradás

főnév
  • kihagyás, elhagyás, elhanyagolás, mulasztás, lemorzsolódás, szünetelés, intermisszió (idegen)
  • mulatás, szórakozás, kilengés, dorbézolás

katonáskodik

ige
  • szolgál
  • vitézkedik (régies), harcol

különbözik, különböz

ige
  • eltér, elüt, differál, divergál (szaknyelvi), megoszlik, elformásul (tájnyelvi)(szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): civódik, veszekszik, torzsalkodik, összekülönbözik

leszállít

ige
  • házhoz szállít, letesz, lerak, lead, liferál (idegen)
  • alábbszállít, csökkent, leértékel, lecsökkent, kisebbít, leszorít, lenyom, mérsékel, apaszt

tudatlan

melléknév
  • tanulatlan, képzetlen, iskolázatlan, analfabéta, írástudatlan, deáktalan (régies), tájékozatlan, tapasztalatlan, járatlan, műveletlen, elmaradott, buta, sötét (bizalmas), ostoba, üresfejű, nehézfejű, golyhó (tájnyelvi)

intakt

melléknév
  • érintetlen, hiánytalan, csorbítatlan, ép, sértetlen, bontatlan, teljes, integer (idegen)
  • szűz
  • becsületes, feddhetetlen, hozzáférhetetlen, tisztességes, megvesztegethetetlen

iktató I.

melléknév
  • bevezető, besoroló, befogadó, betoldó, bejegyző, lajstromozó (régies), sorszámozó, kodifikáló (idegen)

fennszóval

határozószó
  • fennhangon, hangosan, hangos szóval, nagy hangon, fennen (választékos), torkaszakadtából, teli torokkal, teli torokból

ízetlen

melléknév
  • sótlan, sótalan, se íze, se bűze, se sava, se borsa
  • seízű, íztelen, unalmas, lapos, ócska, elcsépelt, közhelyes, sekélyes, közönséges, semmitmondó, se íze, se bűze, se sava, se borsa, száraz, szellemtelen, színtelen, kedélytelen
  • kedvetlen, kedélytelen
  • rosszízű, sületlen, tapintatlan, illetlen, ízléstelen, ostoba, idétlen, durva, otromba

lexikon

főnév
  • ismerettár, tudománytár, enciklopédia
  • (régies): szótár
  • (szaknyelvi): szókincs

meditáció, meditálás

főnév
  • elmélkedés, töprengés, tűnődés, szemlélődés, elgondolkodás

balettszoknya

főnév
  • tüllszoknya, tüszi (szaknyelvi), tütü (szaknyelvi)

nyaktörő

melléknév
  • életveszélyes, kockázatos, merész, vakmerő, meredek

mérgez

ige
  • toxikál (szaknyelvi), étet (tájnyelvi), öl, mételyez (tájnyelvi), károsít, rombol, pusztít, tönkretesz, leépít, megbetegít

lánc

főnév
  • béklyó, kötél, vas (tájnyelvi), rablánc
  • rabság
  • láncolat, sorozat, széria
  • kapcsolat, viszony, kötelék

közölnivaló

főnév
  • közlendő, mondanivaló

lekaszabol

ige
  • lemészárol, legyilkol, leöldös, kardélre hány, összeaprít, levág, felkoncol, levagdal
  • elpusztít, megöl, másvilágra küld
  • lesarabol (tájnyelvi)

memória

főnév
  • emlékezőtehetség, emlékezet, emlékezés, emlékezőképesség, visszaemlékezés
  • memóriaegység, RAM

lazsnakol

ige
  • üt, ver, üt-ver, püföl, páhol

kitálal

ige
  • feltálal, kitölt, kiszed, kiadagol, kioszt, szétoszt, szervíroz
  • elmond, előad, felfed, feltár, elárul, leleplez, kitereget, kipakol (szleng), nyilvánosság elé visz, pertraktál (idegen)

lenge

melléknév
  • lengő, libegő, lebegő, hajladozó
  • légies, könnyed, játszi (szél), lebke (régies)
  • (öltözet): könnyű, finom, szellős, vékony, hajszálvékony, leheletvékony, leheletfinom, leheletszerű, leheletkönnyű, pehelykönnyű, habkönnyű, súlytalan, áttetsző, lengeteg (tájnyelvi)

méregkeverő

melléknév, főnév
  • (bizalmas): mérgező, méregadó, orvosságárus, kuruzsló, javas, étető (tájnyelvi), bűbájos (régies)
  • (pejoratív): áskálódó, viszályt szító, fondorkodó, ármánykodó, gonoszkodó, furkálódó