kínálás szinonimái

főnév
  • ajánlás, ajánlat, kínálat, kínálgatás, tessékelés, kedveskedés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tiltakozás

főnév
  • ellenvetés, felhördülés, felzúdulás, protestálás (régies), protestáció (régies), petíció, apelláta (bizalmas)
  • vétó, óvás
  • reklamáció

diákság

főnév
  • tanulóifjúság, diákifjúság, hallgatóság
  • diákkor, diákévek, tanulókor
  • deákság (régies), latinság (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kínálás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiég

ige
  • elég, elfogy, elhasználódik
  • kialszik
  • kihűl
  • kilyukad, tönkremegy
  • kivágódik, kicsapódik, kiolvad, kimegy
  • megsemmisül, porig ég, a tűz martaléka lesz
  • (növény): kiszárad, kisül, kiperzselődik, elszárad, elsül (tájnyelvi)
  • elfásul, közönyös lesz
  • kiapad, kivész

jóhiszemű

melléknév
  • naiv, hiszékeny, együgyű, gyanútlan, mit sem sejtő, jólelkű, nyíltszívű

japánakác

főnév
  • olvasófa, szofóra

horribilis

melléknév
  • óriási, roppant nagy, mérhetetlen, tetemes, eget verő, elképesztő, rendkívüli, irdatlan, rettentő, rettenetes, irtózatos, szörnyű, istentelen

kikászálódik

ige
  • kivergődik, kikecmereg, kikeveredik, kibújik, kiszabadul

komponál

ige
  • (versművet): szerez, ír, alkot, létrehoz, költ, szerkeszt
  • összetesz, összerak, összeállít

szuszék

főnév
  • láda, hombár (tájnyelvi), gabonatározó

hám1

főnév
  • lószerszám, iga
  • heveder

hajlandó

melléknév
  • kész, képes, kapható (valamire), kitelik tőle, készséges, hajlamos, szíves, együttműködő, beleegyező

émelygés

főnév
  • hányinger, öklendezés, undor, undorodás, csömör, rosszullét, émely (régies)

haszon

főnév
  • nyereség, profit, előny, hozadék, hozam, plusz (bizalmas), rebach (régies)
  • eredmény, gyümölcs, látat (tájnyelvi), siker, foganat

kórházi

melléknév
  • klinikai, szakorvosi, ispotályos (régies), nosocomiális (szaknyelvi)

kritika

főnév
  • bírálat, gáncs, kifogás, lecikizés (szleng), ledorongolás (bizalmas), levágás (bizalmas)
  • műbírálat, értékelés, elemzés, megítélés, vélemény, recenzió (szaknyelvi), ítészet, referátum (szaknyelvi), boncolgatás, taglalás

megtámad

ige
  • nekitámad, rátámad, ráront, rátör, megrohamoz, megrohan, megostromol, nekimegy, nekiesik, rajtaüt, kikezd (valakivel), kezet emel (valakire), bántalmaz, inzultál, támadást intéz
  • tönkre tesz, megrongál, roncsol, korrodál
  • vitat, kétségbe von, megkérdőjelez
  • megfellebbez, megpeticionál (régies)

magánkívül

határozószó
  • öntudatlanul, eszméletlenül, eszméletlen, ájultan, aléltan, kómában, önkívületben
  • felindultan, izgatottan, felháborodottan

kinéz

ige
  • kipillant, kitekint, kiles, kibámul, kikukkant, kikukucskál (bizalmas), kikandikál, kikémlel
  • kimegy, kisétál, kiugrik
  • (tájnyelvi): kilátszik, kikandikál, kilóg
  • (valamiből): látszik, sejthető, kitűnik, megmutatkozik, kisejlik (régies)
  • (valahogyan): fest, mutat
  • kiolvas, lemásol, kipuskáz (bizalmas), lepuskáz (bizalmas), lenéz
  • kiszemel, kipécéz, kiszúr, kiválaszt, kijelöl, kitűz, szemügyre vesz, kikeres, kifürkész

kicsap

ige
  • kiüt, kiver, kilök
  • kitár
  • kirohan, előtör, kitör, kiront
  • kicsapódik, kizúdul
  • (állatot): kihajt
  • kizár, eltávolít, kirak, kipenderít
  • (biztosítékot): kiéget, kivág, kiolvaszt

kivár

ige
  • megvár, kiböjtöl

lovagias

melléknév
  • udvarias, előzékeny, figyelmes, tapintatos, szolgálatkész, gáláns, kedves, szívélyes, szíves, segítőkész, készséges, nobilis (idegen)
  • becsületbeli (ügy)

kirukkol

ige
  • előhozakodik, előáll (valamivel), előlép (valamivel)
  • (katonaság): kivonul, kisereglik, kirajzik

juhtúró

főnév
  • gomolya, liptói, brindza (tájnyelvi)

kocsány

főnév
  • levélnyél, gyümölcsszár, pedunkulus (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): csutka, csuma, csuta

madarász

főnév
  • madárfogó, foglár (régies)