kényszerű szinonimái

melléknév
  • erőszakolt, megkövetelt, megszabott, kötelező, elkerülhetetlen, kikerülhetetlen, elengedhetetlen, imperatív (idegen), obligát (idegen)
  • szükséges, szükségszerű, elmaradhatatlan

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

keresztút

főnév
  • útkereszteződés, útkeresztezés, általút (régies)
  • válaszút
  • via crucis (idegen), kálvária, kálváriajárás, keresztjárás, hányattatás

összetörődik

ige
  • összetörik, darabokra törik
  • kimerül, megtörik, eltörődik
  • (tájnyelvi): összeszokik (valakivel), összemelegedik, összecsiszolódik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kényszerű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kapkod

ige
  • nyúlkál, ide-oda kap, hamarkodik (régies), hebehurgyálkodik (régies), hadarász (régies), habarál (tájnyelvi), kapadozik (tájnyelvi), kepedez (tájnyelvi)

igazhitű

melléknév, főnév
  • igazhívő, mohamedán
  • hithű

humorista

főnév
  • tréfacsináló, tréfamester, viccmester, komikus, komédiás, poéngyáros (bizalmas), elménc (régies)
  • parodista

harsan

ige
  • felharsan, felhangzik, megszólal, felzendül, felcsendül

kedvetlen

melléknév
  • rosszkedvű, kedveszegett, levert, letargikus, apatikus, lehangolt, nyomott, borongó, komor, búskomor, mogorva, harapós
  • elégedetlen, kelletlen, fád, mísz (bizalmas), fásult, fancsali, fanyar, szontyoli (tájnyelvi), savanyú, bélebűzhödt (tájnyelvi)
  • (régies): kellemetlen
  • kedélytelen

kihalt

melléknév
  • kipusztult, magvaszakadt, kiveszett, holt
  • elavult, megszűnt, megsemmisült
  • néptelen, üres, elnéptelenedett, ember nem járta, lakatlan, kietlen, sivár, kopár, puszta, elhagyott Sz: csendes, mint böjtben a mészárszék; csendes, mint a puszta malom

szembogár

főnév
  • pupilla, szemfény (tájnyelvi), szembábu (tájnyelvi)

gondviselés

főnév
  • pártfogás, pártolás, támogatás, gondoskodás, törődés, ellátás, ápolás, gyámolítás, gondozás
  • fátum, sors, Isten

gebe

főnév
  • macskaló (régies), görcsló (régies), paszulykaró (tájnyelvi), csörönke (tájnyelvi), bürge (tájnyelvi), gehercs (tájnyelvi), verdinanc (idegen)
  • csontkollekció, csontváz, giliszta, keszeg, gizda (szleng), girnyó (szleng)(bizalmas)

elkeveredik

ige
  • elvegyül, elegyedik
  • egyesül, beleolvad
  • elvész, elhányódik, elkallódik
  • eltéved, elkóborol
  • (valakibe): eljut, elvetődik

gyehenna

főnév
  • pokol, kárhozat

kilyukad

ige
  • kikopik, elvékonyodik, kidörgölődik, kivásik, kisuvad (tájnyelvi), kireped, kiszakad, széttépődik, beszuppan (tájnyelvi), kiég, átég
  • rést kap, léket kap
  • (valahova): jut, eljut, elérkezik, kerül

koldus

főnév, melléknév
  • kéregető, alamizsnás, istenszegénye, lázár (régies), kilincsnyomdász (tájnyelvi), darizó (szleng)
  • nincstelen, szegény, ágrólszakadt, nyomorult, éhenkórász, tönkrement, vagyonbukott (régies), zsebrák (régies) Sz: minden utcában lakik; nagy Isten Lázárja; sok háztól él, kevéstől boldogul

megbicsaklik

ige
  • megrándul, kificamodik, kiugrik, kifordul, kimegy a helyéből, csikkan (régies), marjul, kimarjul (tájnyelvi), kicsuklik (tájnyelvi), kificamlik (tájnyelvi), kiszelik (tájnyelvi), fitorodik (tájnyelvi)
  • megakad, (lendület) megtörik, elfullad, elcsuklik

lecsendesedik

ige
  • megnyugszik, lecsillapodik, alábbhagy, lenyugszik
  • elhallgat, elül, lecsihad (tájnyelvi), akrándik (tájnyelvi)

képesít

ige
  • jogosít, feljogosít, kvalifikál, (tudományos fokozatra vagy egyetemi magántanárságra) habilitál (idegen)

kanyar

főnév
  • kanyarulat, hajlat, hajlás, görbület, beszögellés, kanyarék (tájnyelvi)
  • forduló, útforduló
  • fordulat

kibérel

ige
  • bérbe vesz, kivesz, árendál (régies), kifogad (régies), lízingel (idegen), megfogad (régies)

lassul

ige
  • lassúdik (tájnyelvi), lassúkodik (tájnyelvi)
  • csökken, alábbhagy, mérséklődik, lohad

keresztutca

főnév
  • köz, közle (tájnyelvi)

illeszkedik

ige
  • csatlakozik, kapcsolódik, idomul, helyezkedik, illik, simul
  • alkalmazkodik, megszokik, igazodik

kiengesztelődik

ige
  • megbocsát, kibékül, lecsillapul, megenyhül

lebetegedik, lebeteg

ige
  • megbetegszik, ágynak esik, ágynak dől
  • szülni kezd, vajúdni kezd