jelleg szinonimái

főnév
  • mivolta, stílus, profil, zsáner (bizalmas)
  • sajátság, tulajdonság, meghatározottság, természet, alkat, karakter, arculat, színezet, kvalitás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csináltatott

melléknév
  • készíttetett, rendelésre készült, mértékre készült, mérték szerint készült (bizalmas), rendelt, mondvacsinált (régies)

kibocsát

ige
  • kienged, kiereszt, elbocsát, elereszt
  • áraszt, lövell, sugároz, okád, zúdít, szór, hint, kilehel
  • kiad, terjeszt, lanszíroz (idegen)
  • forgalomba hoz, kihoz (bizalmas), nyilvánosságra hoz, közönségessé tesz (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a jelleg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

irodalom

főnév
  • literatúra (régies), szépirodalom, belletrisztika (szaknyelvi)
  • szakirodalom, bibliográfia
  • kitalálás, kitaláció, mese

hevenyében

határozószó
  • hirtelen, hirtelenében, rögtön, gyorsan, azonnal, nyomban, tüstént, forrón (régies), egyszeriben, íziben (tájnyelvi), legott (régies), sebtében, futtában, sebesen, hamar, hamarosan, hamarjában, sebbel-lobbal, hanyatt-homlok, villámgyorsan
  • elhamarkodva, hanyagul, készületlenül, ötletszerűen, rögtönözve, hevenyészve

házaspár

főnév
  • pár, emberpár, férj és feleség, házastársak

gyengül, gyöngül

ige
  • erőtlenedik, erejét veszti, lankad, fárad, tikkad, bágyad, satnyul, visszaesik, megcsappan, fogy
  • ernyed, enyhül, szelídül, mérséklődik, csillapodik
  • puhul, lágyul
  • halkul, (hang) elhal
  • esik, értéktelenedik, devalválódik (szaknyelvi)

járás

főnév
  • menés, mendegélés, haladás, gyaloglás, séta, mozgás, lépés, kullogás, ballagás, kutyagolás, billegés, baktatás, kószálás, vándorlás, kódorgás, kóricálás
  • közlekedés, utazás
  • út, pálya, ösvény, csapás, menet
  • mozgásirány
  • távolság
  • működés, üzemelés, forgás, keringés
  • terület, kismegye

kedvtelés

főnév
  • időtöltés, szórakozás, hobbi, passzió (bizalmas), mánia, hóbort
  • játék, öröm, gyönyörűség, kellemérzet (tájnyelvi), élv (tájnyelvi)
  • ügyszeretet (régies)

sövényszulák

főnév
  • déliglátó, folyófű, vadhajnalka

folyik

ige
  • szivárog, kiszivárog, folydogál, csörgedez, csobog, gurog (tájnyelvi), löcsög (tájnyelvi), csorog, csurog, csöpög, csepeg, ömlik, patakzik, áramlik, hömpölyög, özönlik, zúdul, kiömlik
  • cseppfolyóssá válik, olvad, olvadoz, felolvad, megolvad, fölenged
  • folyamatban van, halad, tart, megy, történik, műsoron van (bizalmas), pereg, zajlik, folytatódik, előremegy
  • (valakibe): jut, bekerül
  • (valamiből): származik, ered, jön, következik

firka

főnév
  • rajz, ábrázolat
  • irkafirka, krikszkraksz, ákombákom, macskakaparás, firkálmány
  • (szleng): csel, trükk, fogás, furfang, praktika
  • (szleng): elesés, elvágódás

egyenlet

főnév
  • (szaknyelvi): egyenlőség, ekuáció (régies)

fukar I.

melléknév
  • takarékos, szűkmarkú, szűkkezű (régies), szorosmarkú (régies), krajcároskodó, garasoskodó, garasreszelő, fösvény, zsugori, spórolós (bizalmas), szőrösszívű, szűkkeblű, kicsinyes, skót (bizalmas), sóher (bizalmas), smucig (bizalmas), kupori (tájnyelvi), kapari (tájnyelvi), faszari (tájnyelvi)

képesítés

főnév
  • képzettség, végzettség, kvalifikáció, minősítés, szakképzettség, képesítettség, graduáció (idegen), minősítvény (régies), rávalóság, illetékesség, bizonyítvány, jogosultság, jogosítvány, jogosítás

kihallgat

ige
  • kikérdez, vallat, firtat, tudakol, vallatóra fog, kérdőre von, kérdezősködik, érdeklődik, faggat, nyaggat, gyóntat
  • lehallgat, kifülel

létszükséglet

főnév
  • életszükséglet, létfeltétel, életfeltétel
  • életkérdés, élet-halál kérdése, kulcskérdés, kardinális kérdés, létkérdés

kötőjel

főnév
  • elválasztójel, diviz (szaknyelvi), kiskötőjel
  • nagykötőjel

jellemvonás

főnév
  • tulajdonság, ismertetőjel, ismertetőjegy, ismérv, megkülönböztető jegy, jellegzetesség, sajátosság, sajátság, attribútum (szaknyelvi), karakterisztikum (idegen)

irányadó

melléknév
  • mérvadó, mértékadó, iránymutató, követendő, vezérfonalul szolgáló, előíró, normatív (idegen), szabályozó, meghatározó, alapvető, döntő, hiteles, példaadó
  • illetékes, hivatalos, kompetens (szaknyelvi)

kapitális I.

főnév
  • oszlopfő
  • nagybetű
  • (régies): tőke
  • (könyvön): szegőszalag, oromszegő

köréje

határozószó
  • körül, mellé, melléje, hozzá, köré

jótevő II.

főnév
  • barát, jóakaró, támogató, pártfogó, patrónus (régies), mecénás, szponzor, védnök, protektor (régies)

hinta

főnév
  • hinga (régies), lóba (régies), lóga (régies), limba (tájnyelvi), lólinka (tájnyelvi), galló (tájnyelvi), hajsóka (tájnyelvi), hilinta (tájnyelvi), gallóka (régies), libikóka, mérleghinta

kártérítés

főnév
  • kárpótlás, kártalanítás, elégtétel, fájdalomdíj, bánatpénz, jóvátétel
  • rekompenzálás, rekompenzáció (idegen)

kötelék

főnév
  • kötél, kötélzet, hurok, gúzs, béklyó, békó
  • (tájnyelvi): kötés, kötszer, pólya, bandázs (idegen)
  • kapocs, kapcsolat, szálak
  • alakulat (szaknyelvi), alakzat (szaknyelvi), formáció (szaknyelvi), egység (szaknyelvi), csoport