képesítés szinonimái

főnév
  • képzettség, végzettség, kvalifikáció, minősítés, szakképzettség, képesítettség, graduáció (idegen), minősítvény (régies), rávalóság, illetékesség, bizonyítvány, jogosultság, jogosítvány, jogosítás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megittasodik

ige
  • megrészegedik, felönt a garatra, lerészegedik, becsíp, berúg, leissza magát, gajdosodik (régies), beszeszel (bizalmas)
  • megmámorosodik, megrészegül, megittasul (választékos), elbódul

régen

határozószó
  • rég, régebben, egykor, hajdan, hajdanán, hajdanában, korábban, valaha, valamikor, azelőtt, ezelőtt, hajdanta (régies), réges-rég, régente, annak idején, anno dacumál (bizalmas), nagyrégen (tájnyelvi), régecskén (tájnyelvi), régenében (tájnyelvi) Sz: akkor még a papok is bajuszt hordtak; akkor még az angyalok a földön jártak; még akkor Éva is menyasszony volt; még akkor a Maros sem folyt a Tiszába; még akkor a bírónak sem volt bajusza; még akkor Debrecen is falu volt; még akkor a falu temploma is kápolna volt; még akkor a balatoni cserfa is makk volt; sok víz lefolyt azóta a Dunán; talán még akkor a fecske sem fecsegett annyit; valamikor Ádám nőtlen korában
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a képesítés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kaptár

főnév
  • méhkas, kas, köpű, kelence (régies)

igazságszolgáltatás

főnév
  • bíráskodás, törvénykezés, ítélkezés, törvénylátás (régies), jogszolgáltatás, jurisdictio (idegen)

huppan

ige
  • esik, zuhan, letottyan, pottyan, puffan, suppan, zöttyen

hasadás

főnév
  • szakítás, szakadás, repedés, elválás, elkülönülés, szétválás, bomlás, szegregáció (szaknyelvi)
  • instabilitás (idegen)
  • repedés, szakadék, nyílás, hasadék, rés, hézag, vágás, törés, vicsor (tájnyelvi)

kegyelmed

névmás
  • (régies): kigyelmed, kelmed, kend, kéd, maga

kihever

ige
  • meggyógyul, kigyógyul, erőre kap, kilábal, életben marad, megmarad, túlél
  • kipihen, összeszedi magát, magához tér, átvészel

személyi II.

főnév
  • (bizalmas): személyazonossági, személyazonossági igazolvány, igazolvány

gorilla

főnév
  • (bizalmas): testőr, kísérő, őr

generáció

főnév
  • nemzedék, emberöltő, emberíz (régies)
  • kor, korszak
  • (szaknyelvi): szaporodás, nemzés

elkorhad

ige
  • elporlad, elrothad, szuvasodik, odvasodik, megreved (tájnyelvi), elmállik, elbomlik, elélemedik (régies)

gyep

főnév
  • gyepszőnyeg, pázsitszőnyeg, pázsit, fű
  • mező, rét, legelő, mezsgye (tájnyelvi), zöld
  • (szleng): marihuána, fű (szleng), gyom (szleng), mariska (szleng), kender (szleng), zöldség (szleng)

kímélet

főnév
  • gyengédség, tapintat, belátás, elnézés, engedékenység, figyelmesség, méltányosság, türelem, béketűrés
  • könyörület, kegyelem, irgalom

kolonc

főnév
  • nehezék, súly, cölönk (régies)
  • teher, nyűg, megterhelés, kellemetlenség, kényelmetlenség, fülleng (régies), kölönc (tájnyelvi)

megbízólevél

főnév
  • mandátum (szaknyelvi), pátens (régies), kredencionális (idegen), meghatalmazás, felhatalmazás

ledorongol

ige
  • leteremt (bizalmas), leszid, kritizál (bizalmas), bírál, lehúz (bizalmas), lekap (bizalmas), lebunkóz, lecsepül, elhallgattat, letorkol

képmás

főnév
  • arcmás, arckép, portré, imágó
  • alteregó (idegen), tükörkép, ellenkép, alakmás, hasonmás
  • (régies): példa, minta, jelkép

kapacitál

ige
  • győzköd, agitál, ösztökél, unszol, noszogat, rábeszél, rávesz, rábír

kiborít

ige
  • kiönt, kibuktat, kibillent, felbillent, felborít, kidönt, kidűt (tájnyelvi), kiont (tájnyelvi)
  • (bizalmas): feldühít, felidegesít
  • felbosszant
  • (bizalmas): összeroppant

látkép

főnév
  • kilátás, panoráma, veduta (szaknyelvi)
  • perspektíva
  • felvétel

keretez

ige
  • rámáz, keretbe foglal, karimáz
  • paszpartúz (idegen)
  • körülvesz, szegélyez, övez, határol, elhatárol

illetőleg I.

határozószó
  • illetően, ami ezt illeti, erre nézve, e tekintetben, vonatkozólag, kapcsolatban (valamivel)

kietlen

melléknév
  • puszta, sivár, elhagyott, rideg, zord, lakatlan, elhagyatott, kihalt, lakhatatlan, üres, letarolt, kopár, meddő, terméketlen(régies)
  • (régies): éktelen, undok, csúnya, szörnyű

lebzsel

ige
  • lustálkodik, henyél, tunyálkodik (régies), lazsál (bizalmas), heverészik, helébel (régies)
  • cselleng, lábatlankodik, lézeng, ólálkodik, ámmog (tájnyelvi), balamutál (tájnyelvi), dángubál (tájnyelvi), encseleg (tájnyelvi), henyerál (tájnyelvi), ácsorog
  • (szleng): várakozik, álldogál