ifjú I. szinonimái

melléknév
  • fiatal
  • ifjúi, ifjonti, fiatalos
  • fejlődésben lévő, zsenge, bimbózó

ifjú II. szinonimái

főnév
  • fiatalember, legény, gyermekifjú, srác, kamasz, tizenéves, tinédzser, tini (bizalmas), serdülő, pubi (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

handabandázik

ige
  • hangoskodik, henceg, szövegel (szleng), szájaskodik, hőbörög, szájhősködik, háryjánoskodik, halandzsázik (bizalmas), blöfföl (bizalmas), hadovál (szleng), hantál (szleng), hamukál (szleng), nagy hűhót csap (valaminek), nagy garral van, süketel (szleng), karingyál (tájnyelvi)
  • nagyzol, kérkedik, hetvenkedik, felvág (bizalmas)

lapály

főnév
  • síkság, róna, orgovány (régies), térmező (régies), lapány (tájnyelvi), lapföld (tájnyelvi), lapság (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ifjú szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hosszában

határozószó
  • mentén, mentében, hosszirányban, hosszant, folytában, mellett, elejétől utójáig, elejétől végéig, háthosszában (tájnyelvi)

haladás

főnév
  • folyás, menés, mozdulás, előrejutás, előremenés, előrenyomulás
  • fejlődés, tökéletesedés, előmenetel, előlépés, megújhodás (választékos), kifejlés, fellendülés, progresszió

gyűrű

főnév
  • karika, acélcsat (régies)
  • bilincs, kapocs, abroncs
  • gyűrűhinta
  • hullám, csiga, lokni, göndörség
  • zártvonal, sánc

fumigál

ige
  • lekicsinyel, lenéz, semmibe vesz, megvet

hülyeség

főnév
  • idiótaság (durva), idiotizmus, abnormalitás (idegen), degeneráltság (durva), agyalágyultság, gyagyaság, együgyűség, bolondság, debilség (szaknyelvi), kreténség (durva), imbecillitás (szaknyelvi), őrültség
  • bárgyúság, butaság, oktalanság, ostobaság, badarság, szamárság, baromság (durva), marhaság (bizalmas), csacsiság, dőreség, értelmetlenség, képtelenség, sületlenség, zagyvaság, zöldség

járatos

melléknév
  • bejáratos, ismerős, otthonos, bennfentes
  • jártas, tájékozott, tapasztalt, gyakorlott, szakavatott, hozzáértő, verzátus (régies)
  • használatos, divatos, közkeletű, közismert, elterjedt

róna

főnév
  • síkság, sík, alföld, puszta, mező, rét, rétség, lapály, térföld (régies)

felmenő, fölmenő I.

melléknév
  • emelkedő, felszálló
  • aszcendens (idegen)

felfegyverkezik, föl

ige
  • páncélt ölt, felvértezi magát, fegyverbe öltözik
  • felszereli magát

dallamos

melléknév
  • fülbemászó, melodikus, harmonikus, harmóniás (régies)
  • zengő, zengzetes, kellemes (hang)

felülemelkedik, fölü

ige
  • (valamin): túllép, túlteszi magát (valamin), úrrá lesz, túljut

jellemtelenség

főnév
  • gerinctelenség, elvtelenség, lelkiismeretlenség, köpönyegforgatás, kétkulacsosság, aljasság, becstelenség

kedvezmény

főnév
  • előny, engedmény, koncesszió (szaknyelvi), kiváltság, privilégium, bonum (idegen), benefícium (régies)
  • jótétemény, könnyítés
  • (régies): kedvezés

lagymatag

melléknév
  • határozatlan, erélytelen, erőtlen, bátortalan, effeminált (idegen), egykedvű, fásult, apatikus
  • lanyha, tunya, nyálas (szleng), petyhüdt, kókadt, bágyadt, ernyedt, erőtlen, szuszipuszi (tájnyelvi), lágy (tájnyelvi), langyos (tájnyelvi), langymeleg
  • vontatott, kényszeredett, halk, elhaló

kiugrik

ige
  • kipattan, kiszökken, kiperdül, kipenderedik, kimozdul, kizökken
  • kiszalad
  • előretör, élre tör
  • kilép, kiszáll, visszatáncol, elhagy, dezertál, kibakkant (szleng), kizizzen (szleng)
  • kificamodik, kibicsaklik
  • kiszögellik, kinyúlik, előrenyúlik, előreáll, kidudorodik, kidülled, kiguvad
  • szembetűnik, szembeszökik, kitűnik, kiválik, kimagaslik, kiemelkedik (valamibe)

igazándi

melléknév
  • (tájnyelvi): valódi, hamisítatlan, igazi

honvédelmi

melléknév
  • katonai, védelmi, hadügyi, nemzetvédelmi

irkafirka

főnév
  • firkálás, firkálmány, ákombákom, krikszkraksz, macskakaparás (bizalmas), iromány

kiszakad

ige
  • kireped, kilyukad, kihasad, felfeslik, kifoszlik, kipersed (tájnyelvi)
  • (növény): kitépődik
  • elkerül, kikerül, kiválik, távolba szakad
  • (érzelem): előtör, kitör

illik

ige
  • odasimul, jól áll, jól mutat, összevág, összefér, összhangban van, megegyezik, klappol (bizalmas), talál, passzol (bizalmas), pászol (tájnyelvi), kvadrál (régies), való, megy (valamihez)
  • megfelel, alkalmas
  • dukál

halottkém

főnév
  • halottvizsgáló, halálvizsgáló (tájnyelvi), halottmester (tájnyelvi), boncolóorvos

ítél

ige
  • dönt, határoz
  • (valamire): kötelez, obligál
  • ítéletet mond, ítélkezik, igazságot szolgáltat, törvénykezik, bíráskodik, törvényt hoz, bírósági határozatot hoz, bírósági végzést hoz, törvényt ül (régies), törvényt lát (régies), igazságot tesz, igazságot oszt, judikál (szaknyelvi)
  • büntet, elítél, sújt (valamivel)
  • megállapít, véleményt mond, véleményt alkot, vélekedik, gondol, tart, értékel, tekint, vél

kitisztít

ige
  • megtisztít, kisúrol, kisikál, kipucol (bizalmas), kiharázsol (tájnyelvi), lemos, megmos, kimos, kiöblít, kitakarít, kikefél, kifényesít, kitöröl, fertőtlenít, rendbe tesz, rendbe vág, kivesz (foltot), kikártol (régies), elgyaratol (régies)
  • kiürít, üressé tesz (gyomrot, belet), kisalakol, purgál (régies), expurgál (szaknyelvi)
  • kiseper, kikotor, eltávolít