felmenő, fölmenő I. szinonimái

melléknév
  • emelkedő, felszálló
  • aszcendens (idegen)

felmenő, fölmenő II. szinonimái

főnév
  • ős, előd

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

parazita

főnév, melléknév
  • élősködő, élősdi
  • (pejoratív): ingyenélő, naplopó, önző, pióca, vérszívó, vérszopó, potyaleső

kivéve

határozószó
  • leszámítva, nem tekintve, nem számítva, valamin kívül, kivételével (valaminek), eltekintve (valamitől)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felmenő, fölmenő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felás, fölás

ige
  • felforgat, megmunkál, megművel, feláj (tájnyelvi), felvermel (tájnyelvi)

eltűnődik

ige
  • elgondolkozik, eltöpreng, eltűnölődik (tájnyelvi), elmereng, elmélázik, elábrándozik

elpucol

ige
  • elinal, elfut, elrohan, elszáguld, elmenekül, odébbáll, kereket old, elszökik, meglép, meglóg (bizalmas), elszelel, lelécel (szleng), olajra lép (szleng), felszívódik (szleng), elillan, megpattan (szleng), elhúz (szleng), eltakarodik
  • (valamit): elkölt, elherdál, elpocsékol

ékszerész

főnév
  • aranyműves (régies), ezüstműves, ötvös, drágakőműves, ékszerkereskedő

felharsan, fölharsan

ige
  • felhangzik, felcsendül, felzendül, felzúg, felmorajlik, kitör, kirobban, megszólal

fodormenta

főnév
  • banyamenta (tájnyelvi)

negédes

melléknév
  • (választékos): mesterkélt, finomkodó, szenvelgő, affektált, kényeskedő, magakellető, mézesmázos, modoros, különcködő, émelygős
  • (régies): büszke, dölyfös, rátarti, fennhéjázó, begyes (tájnyelvi), fennenköpő (tájnyelvi), fölényes

csutak

főnév
  • (régies): tő, törzs, tönk
  • (tájnyelvi): szalmacsomó, szalmacsomócska, szénacsomó, nyaláb, csomó
  • (tájnyelvi): kukoricacsutka, torzsa
  • (tájnyelvi): maradék, csonk, vég, csikk, cigarettavég, szivarvég
  • (tájnyelvi): mosogatórongy, felmosórongy
  • sikálókefe

csízió

főnév
  • (régies): verses naptár, kalendárium
  • (tájnyelvi): jóslás, jövendőmondás
  • jóskönyv

állott

melléknév
  • romlott, ó, poshadt (víz, étel), peshedt (tájnyelvi), penyvedt (tájnyelvi), pállott (tájnyelvi)
  • áporodott, nehéz, rossz, búszos (tájnyelvi)

dicshimnusz

főnév
  • dicséret, dicsőítés, magasztalás, áradozás, hozsanna, elógium (idegen), panegirisz (szaknyelvi), ditirambus (szaknyelvi)

folyószámla

főnév
  • kontó (régies), bankszámla

géppark

főnév
  • gépállomány

informál

ige
  • tájékoztat, felvilágosít, értesít, tudósít, közöl, kihirdet, elmond, tudtul ad, tudat, közzétesz, nyilvánosságra hoz, útbaigazít

hátravan

ige
  • hátramarad, hiányzik, hibádzik

felmorzsolódik, fölm

ige
  • felőrlődik, elkopik (választékos)
  • elfogy, megsemmisül

feketekávé

főnév
  • kávé, fekete (bizalmas), dupla (bizalmas), mokka (régies), presszókávé, eszpresszókávé, szimpla (régies), feketeleves (régies)

fér

ige
  • elfér, belefér, eltér (tájnyelvi), megfér (tájnyelvi), elhelyezhető
  • hozzáfér, odafér, odajut, hozzáférkőzik

hasonlat

főnév
  • példázat, parabola (szaknyelvi)
  • (régies): hasonlóság

felsorakozik, fölsor

ige
  • igazodik, feláll, felfejlődik (sorba), sorakozik
  • tömörül, csoportosul, egyesül

elvörösödik

ige
  • elpirul, belepirul (valamibe), arcába szökik a vér, lángba borul az arca, elfutja a láng az arcát (választékos)

fikusz

főnév
  • szobafikusz, gumifa, gumifüge, kaucsukfüge

hatökör

főnév
  • (durva): barom (durva), ökör (durva), isten barma (durva), címeres ökör (durva), világ marhája (durva), világ állatja (durva), tökkelütött, nehézfejű, buta, korlátolt