hulldogál szinonimái

ige
  • szállingózik, harmatozik, szitál, permetez, pilinkézik (tájnyelvi), pilinkél (tájnyelvi), pelyhedzik (tájnyelvi), havazkál (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szükségtelen

melléknév
  • fölösleges, nélkülözhető, mellőzhető, elhagyható, indokolatlan, lényegtelen
  • haszontalan, hiábavaló

rovancsolás

főnév
  • rovancs, könyvvizsgálat, revízió, felülvizsgálat, ellenőrzés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hulldogál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hitetlen

melléknév
  • kétkedő, hitszegő, kételkedő, kétségeskedő, tamáskodó, szkeptikus, hitetlenkedő, bizalmatlan, gyanakvó
  • istentagadó, ateista, istentelen, pogány, vallástalan, agnosztikus (szaknyelvi)
  • kutyahitű, gyaur Sz: se istene, se hite
  • (régies): megbízhatatlan, hűtlen, hitszegő, áruló, csalárd, kérdéses, gyanús

habarodik

ige
  • (valakibe): beleszeret, belebolondul

gyémánt

főnév
  • gyémántkő, briliáns, brill, diamant (idegen), ragyogvány (régies), fénykő (régies)

forgácsfánk

főnév
  • csöröge, csörögefánk, herőce (tájnyelvi), cserefánk (tájnyelvi), csörge (tájnyelvi), laskafánkó (tájnyelvi)

horpadt

melléknév
  • homorú, benyomott, behorpadt
  • kivájt, bemélyített, gödrös
  • beesett, lapos, sovány, keszeg (bizalmas), pofoncsapott (bizalmas), csikasz (tájnyelvi)

írnok

főnév
  • tisztviselő, fogalmazó (régies), gyakornok, jegyző, íródeák (régies), tollnok (régies), irodista (régies), tintanyaló (pejoratív), skribler (régies), firkász (pejoratív), aktakukac, csodaceruza (szleng), csodagrafit (szleng), tintanyúl (szleng), tintász (szleng)

részvény

főnév
  • értékpapír, részjegy, akcia (régies), parciális (régies)

felesleges, fölösleg

melléknév
  • hiábavaló, szükségtelen, haszontalan, célszerűtlen, nélkülözhető, elhagyható, kihagyható, mellőzhető, indokolatlan, fölös, fölöznekes (tájnyelvi), meddő, hasztalan, kárba veszett, céltalan, értelmetlen, oktalan, blank (szleng) Sz: annyit ér, mint döglött lovon a patkó; Dunába víz; eső után köpönyeg; fára arany hártyát; hajpor a zsíros hajon; ötödik kerék; pajkos ifjúnak a bölcs tanácsadás; pusztába kiáltott szó; tarisznyára lakat

fejlődés

főnév
  • kibomlás, kialakulás, kibontakozás, növekedés, gyarapodás, kifejlés
  • előrehaladás, haladás, előrejutás, előrelépés, előmenetel, evolúció (szaknyelvi), progresszió, fellendülés
  • csiszolódás, tökéletesedés, javulás(szaknyelvi)

csomagol

ige
  • göngyöl, burkol, báláz, csombolyít (tájnyelvi), csomóz (tájnyelvi), dobozol, tasakol, adjusztál (szaknyelvi)
  • pakol (bizalmas), batyuz (bizalmas), poggyászol (régies)
  • szedelőzködik Sz: összeszedi a betyárbútort
  • (bizalmas): szépít, enyhít, finomít, kendőz, sztaniolba burkol

felosztás, fölosztás

főnév
  • feldarabolás, felbontás, szétszedés, szétosztás, felparcellázás, elkülönítés, szétválasztás, partíció (idegen), disztribúció (idegen), departíció (idegen), allokáció (idegen)
  • tagolás, osztályozás, rendszerezés, kategorizálás, részletezés, klasszifikáció (idegen), taglat (régies), analízis (régies)

izé I.

főnév
  • dolog, izémizé (bizalmas), bigyó (bizalmas), hogyishívják (bizalmas), minekhívják (bizalmas), micsoda, miskulancia (bizalmas), nyavalya, vacak
  • valami, valaki, akárki, akármi

kapirgál

ige
  • kapar, kotor, turkál

kukorékol

ige
  • kukorít (tájnyelvi), kukurikúzik (tájnyelvi)
  • rikoltozik, elkiáltja magát
  • (szleng): nevet

kirúg

ige
  • kiüt, kiver, kitaszít, kitol
  • (szaknyelvi): kipasszol, kilő
  • kidob, kitesz, kirak, kivág, kiűz, kikerget, kiutasít, elbocsát, elmozdít, áthelyez, meneszt, felmond, felment, eltávolít, kipenderít, kiteszi a szűrét, kizamekol (szleng), kiszuperál (bizalmas)
  • (valakire): pikkel (bizalmas)
  • (kirúgja magát): kisimul
  • kiáll, kiszögellik, előrenyúlik

humusz

főnév
  • televény (szaknyelvi), televényföld, termőföld, termőtalaj

híresztel

ige
  • (hírt): terjeszt, továbbmond, továbbad, hírlel (tájnyelvi), tudomására juttat, értésére hoz, újságol, hirdet, hírét költi, világgá kürtöl, kikiált, reklámoz
  • mesél, regél, rebesget, szétkürtöl, pletykázik, pletykálkodik, tereferél, kofálkodik, fűnek-fának elmond

impozáns

melléknév
  • lenyűgöző, lebilincselő, lélegzetelállító, grandiózus (választékos), nagyszabású, nagyszerű, hatásos, monumentális, fényes
  • tekintélyes, tiszteletet keltő, vonzó, megnyerő, szuggesztív, rendkívüli, figyelemre méltó, remek

kínoz

ige
  • bánt, üt, ver, gyötör, sanyargat, marcangol, szorongat, nyomorgat, csigáz (régies), epeszt, hóhérol (régies)
  • bosszant, zaklat, háborgat, nyugtalanít, ingerel, piszkál, emészt, nyaggat, nyúz, szipolyoz, öl, rág, mardos, szaggat, tép, nyüstöl (bizalmas), vegzál (régies), buzerál (szleng), molesztál, macerál, szekál, szekíroz, szurkapiszkál, frocliz (bizalmas), zrikál (szleng)

ideges

melléknév
  • nyugtalan, nyugtalankodó, ingerlékeny, türelmetlen, ingerült, nyűgös, felidegesített, csupa ideg, nervózus (idegen), felajzott, izgatott, zaklatott, spannolt (szleng), felcukkolt (szleng), hangyás (szleng), felindult, felkavart, túlfűtött, kiegyensúlyozatlan, labilis, ideggyenge, idegbeteg

hajadonfőtt

határozószó
  • fedetlen fővel, kalaplevéve, fedetlenül, mezítfej (tájnyelvi)

intelligencia

főnév
  • értelem, ész, felfogóképesség, ítélőképesség, értelmesség
  • műveltség

királyság

főnév
  • regnum (régies), monarchia, ország, birodalom, impérium (idegen), állam