hamvveder szinonimái

főnév
  • urna
  • hamutartó, hamutálca, hamuzó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyerekorvos, gyermek

főnév
  • gyermekgyógyász, pediáter (szaknyelvi), pediátrista

leforráz

ige
  • leönt, blansíroz, abárol (tájnyelvi), beforróz (tájnyelvi), leforrászol (tájnyelvi), forráz
  • megszégyenít
  • kijózanít
  • (tájnyelvi): megcsíp (dér növényt)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hamvveder szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

háborítatlan

melléknév
  • sima, szélmentes, csendes, zavartalan
  • békés, nyugodt, kiegyensúlyozott, higgadt
  • derűs, gondtalan

foszlik

ige
  • kopik, szakadozik, szétmegy, elvásik, elmállik, elrongyolódik, kirojtosodik, feslik, hámlik, vásik, foszladozik, málladozik, koszlik (tájnyelvi), koszol (tájnyelvi), fejlik (tájnyelvi)
  • semmivé válik, ködbe vész, szétoszlik

fogalmaz

ige
  • szövegez, megír, szerkeszt, írásba foglal, formuláz, szavakba önt, kifejezésre juttat, elgondol, koncipiál (régies)

felbomlik, fölbomlik

ige
  • meglazul, kibomlik, kikötődik, kioldódik, felfejtődik, kibogozódik, szálakra bomlik, kikapcsolódik
  • megszűnik, félbeszakad, meghiúsul, megszakad
  • szétzilálódik, széthull, szétszéled, szétszóródik
  • szétválik, szétesik, feloszlik, szétmállik, szétporlad, szétmorzsolódik, elkorhad

hálaadás

főnév
  • áldás (választékos), hálálkodás, köszönet
  • ima, imádság, istentisztelet, ájtatosság, szertartás

hevenyészett

melléknév
  • rögtönzött, spontán, futólagos, improvizált, sebtében készült, összecsapott, felületes, elhamarkodott, vázlatos, odavetett, silány, slendrián, gondatlan, hebehurgya

piszkít

ige
  • piszkol, mocskol, maszatol, szutykol, szennyez, koszol
  • székel, rondít, undokít

emberséges

melléknév
  • humánus, emberies, emberi, emberségtudó (választékos), emberszerető, humanitárius, filantróp, könyörületes, irgalmas, megértő, együtt érző, jóindulatú, jóakaratú, jószívű, jóságos, jólelkű

eltekint

ige
  • mellőz, figyelmen kívül hagy, fütyül (valamire, valakire), oda se bagózik (valamire) (szleng)
  • lemond (valamiről), eláll (valamitől), renunciál (régies)(valamihez)

borjú

főnév
  • boci, kisboci, vitulus (idegen), bece (tájnyelvi), boca (tájnyelvi), beci (tájnyelvi), böle (tájnyelvi), búbece (tájnyelvi)
  • (katonai): hátizsák, puttony, hátitáska, hátibőrönd, torniszter (régies)

erjeszt

ige
  • fermentál (idegen), cefréz, cukrosít, kovászol

hisz

ige
  • (igaznak) elfogad, igaznak tart
  • hitelt ad (valaminek)
  • vél, gondol, gyanít, feltételez, tart, arányoz (tájnyelvi)
  • vélekedik
  • bizakodik, reménykedik, bízik, remél

igazhitű

melléknév, főnév
  • igazhívő, mohamedán
  • hithű

kiszögellés

főnév
  • kiugrás, kinyúlás, sarok, él, szél, szegély, perem, párkány, szöglet, kiálló rész(régies)

kaucsuk

főnév
  • nyersgumi, gumi, ruggyanta, guttapercha (idegen)
  • mézga (régies)

hangár

főnév
  • repülőgépszín, csarnok

gyülekező

főnév
  • sorakozó, létszámolvasás, mustra (régies), számbavétel, szemle

hazautazik

ige
  • hazamegy, hazajut, hazakerül

kardigán

főnév
  • kötött kabát, szvetter (idegen)

harcos I.

melléknév
  • harcias, harckedvelő, katonás, támadó, marcona, agresszív
  • kötekedő, civakodó, házsártos
  • kitartó, szívós, kemény, küzdő

főz

ige
  • párol, puhít, abál, köveszt (tájnyelvi)
  • szakácskodik, főzőcskézik, kotyvaszt (pejoratív), buktatárkodik (tájnyelvi), korficol (tájnyelvi)
  • kifőz, fertőtlenít, megtisztít, desztillál
  • kivon, előállít (szeszt)
  • (titokban): tervez, forral, kiagyal, kimódol, szándékában áll
  • kér, kérlel, udvarol, fűz (bizalmas)
  • rábeszél, puhít, győzköd, gyúr (bizalmas)

helyettesít

ige
  • képvisel, felvált, beszáll, beugrik, helyébe lép, szubsztituál (idegen), szupleál (idegen), pótol

káté

főnév
  • katekizmus (szaknyelvi)
  • összefoglalás
  • (régies): oktatókönyv