halasztás szinonimái

főnév
  • elhalasztás, elnapolás, halogatás, húzás-halasztás, huzavona, elodázás, időnyerés, eltolás, elhúz (valamit), későbbre hagyás, késleltetés, késedelem
  • haladék, moratórium (szaknyelvi), póthatáridő, haladékadás, engedmény

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csúcsos

melléknév
  • éles, hegyes, szúrós, kihegyezett

beletesz

ige
  • belerak, belehelyez, beledug, beleilleszt, beleerőltet, belesuszterol (bizalmas), belehelyeztet (tájnyelvi), belead, hozzátesz, hozzákever
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a halasztás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

györgyike

főnév
  • georgína, gyászvirág

folyosó

főnév
  • tornác, gang (bizalmas), függőfolyosó, körfolyosó, kerengő, gádor (tájnyelvi)
  • átjáró
  • sétáló (régies)
  • korridor (szaknyelvi), vágat (szaknyelvi), tárna

filmvetítő

főnév
  • mozigép (régies), kinematográf (régies)

fejfájás

főnév
  • főfájás (választékos), fejgörcs, migrén, főhasogatás (tájnyelvi), cephalalgia (szaknyelvi)
  • (bizalmas): gond, probléma, nehézség
  • tépelődés

hajdina

főnév
  • pohánka, tatárka (tájnyelvi), hariska (tájnyelvi), haricska (tájnyelvi), borköles (régies)

helyezetlen

melléknév
  • értéktelen, sikertelen, jelentéktelen
  • vesztes

piheg

ige
  • liheg, szuszog, zihál, léletel (tájnyelvi), pápog (tájnyelvi), hápog, fúj, fújtat, levegő után kapkod

elválaszthatatlan

melléknév
  • elválhatatlan, inszeparábilis (választékos), elkülöníthetetlen, szétválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen

elsöpör

ige
  • felsöpör, eltávolít, elkotor, elsújt (tájnyelvi)
  • eltöröl, magával sodor, megsemmisít
  • (bizalmas): elszalad, elsiet, elrohan, elpucol (szleng), elhúz (szleng), elhúzza a csíkot (szleng), eltép (szleng), letélakol (szleng), sodor (szleng), hajt (szleng)

bokszmérkőzés

főnév
  • ökölvívó-mérkőzés, bokszmeccs, ökölharc, öklözés, bunyó (szleng), verekedés, viadal, harc, összecsapás, ütközet, összeütközés, mérkőzés, erőpróba

épül

ige
  • készül, felépül, emelkedik
  • fejlődik, halad, nemesedik, finomodik
  • lábadozik, gyógyul, talpra áll, rendbe jön, javul
  • (valamin): alapul, nyugszik

hideg I.

melléknév
  • fagyos, jeges, kihűlt, lehűtött, jégbe hűtött, hűs, hűvös, fűtetlen, dermesztő, zimankós, csípős (időjárás), metsző (szél), éles (szél)
  • fagyasztott, izzítatlan, melegítetlen, préselt
  • szenvtelen, szenvedélytelen, szenvedélymentes, érzéketlen, közönyös, frigid, rideg, közömbös, tartózkodó, begombolkozott, barátságtalan, egykedvű, fásult, élettelen
  • szívtelen, keményszívű, kegyetlen, cinikus
  • elfogulatlan, pártatlan, józan

idegenvezető

főnév
  • útikalauz, utasvezető, cicerone (idegen), dragomán (régies)

kísérletképpen

határozószó
  • próbaképpen

kárhoztat

ige
  • rosszall, helytelenít, hibáztat, megró, korhol, szidalmaz
  • átkoz, elátkoz, perhorreszkál (idegen)
  • (valamire valakit): ítél, kényszerít

halkul

ige
  • csendesedik, csillapodik, csitul, csihad (tájnyelvi), alábbhagy, enyhül
  • szelídül, gyengül, erőtlenedik

gyomorfájás

főnév
  • gyomorbántalom, hasfájás, hasi fájdalom (régies), bélfájdalom (régies)
  • gyomoridegesség

hatóság

főnév
  • szervezet, szerv, testület, intézmény, hivatal, fórum (régies), instancia (régies), magisztrátus (régies), elöljáróság, önkormányzat, tanács

kantin

főnév
  • büfé
  • étkezde, menza, kajálda (szleng)
  • vegyesbolt

hangsúly

főnév
  • nyomaték, akcentus, emfázis (szaknyelvi), hangnyomaték
  • hangsúlyozás
  • hanglejtés
  • kiemelés, fontosság

foszlány

főnév
  • darab, cafat, fecni, szelet, morzsa, töredék, csipet, rongy, ringy-rongy (régies), ringyó (durva), fosztika (tájnyelvi), fosztány (régies)

házicipő

főnév
  • mamusz, papucs, tutyi (tájnyelvi), botoska (régies), csoszogó (tájnyelvi)

karantén

főnév
  • vesztegzár, zárlat
  • elkülönítő
  • (szleng): alapkiképzés, keltető (szleng)