hívat szinonimái

ige
  • kéret, beidéz, bekövetel, odacitál, (magához) parancsol berendel, küld (valakiért)
  • szólíttat, neveztet, hítat (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gratulál

ige
  • felköszönt, szerencsét kíván, üdvözöl
  • megtapsol, megéljenez, elismer

kiél

ige
  • kitombol
  • kielégít
  • (tájnyelvi): kihasznál, kizsarol
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hívat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hegyes2

melléknév
  • éles, hegyes végű, kihegyezett
  • tüskés, szúrós, tövises
  • fullánkos, csípős
  • csúcsos, csúcsíves, elvékonyodó, csúpos (tájnyelvi), csücskös (tájnyelvi), csülkös (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): hetyke (járás)

gyakorlott

melléknév
  • tapasztalt, jártas, járatos, verzátus (régies), ügyes, képzett, szakavatott, tanult, betanított, szakképzett, képesített, hozzáértő, szakszerű, profi, professzionális
  • gépies, rutinos, begyakorolt, kipróbált

gokart

főnév
  • versenyautó

fiatalkorú

melléknév, főnév
  • tinédzser, tini (bizalmas), serdülő, kamasz, bakfis
  • kiskorú

hidrogén

főnév
  • köneny (régies), könlég (régies)
  • hidrogén-peroxid (szaknyelvi), szőkítő

ijedtség

főnév
  • félelem, rémület, riadtság, megrettenés, rettenet, elborzadás, pánik, riadalom, szorongás, beszartság (szleng), majrézás (szleng), féltség (tájnyelvi)

ráül

ige
  • rátelepedik, ráseggel (durva)
  • kisajátít

faszén

főnév
  • faparázs, cérkó (tájnyelvi)

ezerféle

melléknév
  • sokféle, sokszínű, tarka, változatos

csatornázás

főnév
  • csatornaépítés, kanalizáció (szaknyelvi), kanalizálás (szaknyelvi), vízelvezetés, szennyvízelvezetés, alagcsövezés (szaknyelvi)

feldühödik, földühöd

ige
  • megdühödik, felindul, felbőszül, felingerlődik, felhördül, felidegeskedik, feldühödik, dühbe jön, dührohamot kap, dühöng, megharagszik, haragra lobban, haragra gerjed, tűzbe jön, felmérgesedik, elfogja a méreg, elönti a méreg, méregbe gurul, méregbe jön, dühbe gurul, begorombul, begerjed (szleng), megvadul, felháborodik, felbosszankodik, megbolondul, felmérgelődik, megmérgesedik, felhergelődik, felheccelődik (bizalmas), felhúzódik (bizalmas), kiborul (bizalmas), felfortyan, felpaprikázódik, meggubolyodik (tájnyelvi), begőzöl (szleng), bepipul (szleng), bepöccen (szleng), berág (szleng), bezsong (szleng), begurul (szleng), bepörög (szleng) Sz: elveszti a fejét; felmegy a cukra (bizalmas); kijön a béketűréséből; elönti az epe; felforr a vére; felforr az epéje; felforr az agyvize (szleng); felkapja a vizet (szleng); felrottyan, mint a forró kása; meggyullad a szösz a fejiben; felmegy a pumpája (szleng); elönti a vörös köd (szleng); rájön az ötperc (bizalmas); feljön a fejvize; vörös lesz a feje; lila lesz a feje; hülyét kap

indulat

főnév
  • fellobbanás, méreg, harag, ingerültség, méltatlankodás, felindulás, dühroham, düh, felháborodás, dühkitörés, gyűlölet
  • hajlandóság, gerjedelem, szenvedélyesség, elragadtatás, elérzékenyülés, lelkesedés, rajongás

jogtiprás

főnév
  • bűntett, bűntény, bűncselekmény
  • törvénytelenség, törvénysértés, jogsértés

kötelék

főnév
  • kötél, kötélzet, hurok, gúzs, béklyó, békó
  • (tájnyelvi): kötés, kötszer, pólya, bandázs (idegen)
  • kapocs, kapcsolat, szálak
  • alakulat (szaknyelvi), alakzat (szaknyelvi), formáció (szaknyelvi), egység (szaknyelvi), csoport

kihever

ige
  • meggyógyul, kigyógyul, erőre kap, kilábal, életben marad, megmarad, túlél
  • kipihen, összeszedi magát, magához tér, átvészel

hívatlan

melléknév
  • tolakodó, kéretlen, betolakodó, fogadatlan, spontán, önkéntes
  • váratlan
  • illetéktelen, elutasított, visszautasított, elfogadatlan

házisárkány

főnév
  • hárpia (pejoratív), szipirtyó (pejoratív), piszkura (régies), satrafa, banya (pejoratív), boszorkány

hümmög

ige
  • dünnyög, böstörög (tájnyelvi), szunnyog (tájnyelvi), ümget, hümget

kiereszt

ige
  • kienged, kibocsát, csapol, kifolyat, megcsapol
  • útnak ereszt, elbocsát, elenged, kiszabadít, felszabadít
  • kihoz (bizalmas), megléptet (szleng)
  • szabadon enged, szabadlábra helyez
  • szabadjára enged
  • (ruhát): bővít, tágít, kienged

honos I.

melléknév
  • származó, lakó, helybeli, eredeti, valódi, tősgyökeres
  • (régies): szokásos, divatos, divatozó, elterjedt, meggyökerezett

gyengül, gyöngül

ige
  • erőtlenedik, erejét veszti, lankad, fárad, tikkad, bágyad, satnyul, visszaesik, megcsappan, fogy
  • ernyed, enyhül, szelídül, mérséklődik, csillapodik
  • puhul, lágyul
  • halkul, (hang) elhal
  • esik, értéktelenedik, devalválódik (szaknyelvi)

időjárástan

főnév
  • meteorológia (szaknyelvi)

kihajt

ige
  • kikerget, kizavar, űz, kiterel, kikorbácsol, kitaszigál, kiver, kiseprűz, kivesszőz, kirúg (bizalmas), kidob, elkerget
  • kierőszakol, kihajszol, kikényszerít
  • felhajt, visszahajt
  • (tájnyelvi): felhajt, megiszik, kiiszik
  • kibomlik, kizsendül, kileveledzik, kisarjad, kisarjadzik, kinő, kikel, kibújik, felüti a fejét, kirügyezik, zöldül, fakad, kicsírázik, bimbózik, levelet hajt, szárba szökken, kivirágzik, virágba borul, kinyílik, sarangoz (tájnyelvi), kiiperedik (tájnyelvi)