gárdista szinonimái

főnév
  • (régies): testőr

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyógyforrás

főnév
  • gyógykút

fonnyad

ige
  • hervad, zsugorodik, szárad, tikkad, senyved, kókad, aszik, összehúzódik, satnyul, töpped, töpörödik, konyul, fonyarodik (tájnyelvi), ráncosodik, gözörödik (régies)
  • bágyad, sorvad, sorvadozik, emésztődik, ösztövéredik (régies)
  • (szleng): kudarcot vall
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gárdista szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

földimogyoró

főnév
  • amerikaimogyoró, búrmogyoró, kuszka (tájnyelvi), földikenyér (tájnyelvi)

felépítés, fölépítés

főnév
  • megépítés, létrehozás, megvalósítás, megteremtés
  • alapozás, alapítás
  • alkat, fizikum
  • szerkezet, konstrukció, kompozíció, struktúra, váz

fegyvertelen

melléknév
  • védtelen, sebezhető, kiszolgáltatott, gyenge, támadható, erőtlen

elvetemedik

ige
  • elferdül, elgörbül, elhajlik, kihajlik (szaknyelvi), megvetemedik
  • lealacsonyodik, elvetemül (régies), elaljasodik, elfajzik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (seb) elmérgesedik
  • (tájnyelvi): (kert) elgazosodik

fülbemászó II.

főnév
  • fülbogár (régies)

gyorsfagyasztott

melléknév
  • mélyhűtött, mirelit

öreganya

főnév
  • nagyanya, szépanya, peszeanyika (tájnyelvi), szülike (tájnyelvi)

elerőtlenedik

ige
  • elgyengül, kimerül, elernyed, ellankad, elbágyad, elványad (régies), elpilled, elgyámul (tájnyelvi), elsorvad

elámul

ige
  • ámulatba esik, elbámul, elálmélkodik, meglepődik, elcsodálkozik, meghókonyodik (régies), elhülemedik (tájnyelvi), ámolyog, elképed, elhűl

beférkőzik

ige
  • beférkezik (tájnyelvi), befurakszik, befurakodik, beszivárog, betolakodik, betolakszik, beszemtelenkedik, befészkeli magát, beszerkőzik (tájnyelvi)

elkábul

ige
  • elbódul, megrészegül, elszédül, megszédül, megmámorosodik
  • (szleng): berúg, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), felönt a garatra, leissza magát, megpityókosodik (tájnyelvi)

habverő

főnév
  • haboló, mixer (idegen)

határszél

főnév
  • határ, határvonal, limes (szaknyelvi), periféria (idegen)

kényeztet

ige
  • ajnároz, dédelget, babusgat, becéz, tutujgat (tájnyelvi), pátyolgat, babuskál, gedél (tájnyelvi), alintál (tájnyelvi), bángyál (tájnyelvi), mecegtet (tájnyelvi), pityegtet (tájnyelvi)
  • félrenevel Sz: tejben-vajban füröszt; tenyerén hord; még a széket is megfújja alatta; azt se tudja, a hamuba takarja-e vagy a parazsába; lába nyomát se lépi át; úgy bánik vele, mint a hímes tojással; lehozza neki a csillagokat is az égről

indulatos

melléknév
  • heves, lobbanékony, ingerlékeny, robbanékony, hirtelen haragú, rabiátus (választékos), féktelen, vad, szilaj, tüzes, szenvedélyes, vérmes, vehemens, zabolátlan, kolerikus (szaknyelvi), heveskedő, fékezhetetlen, pukkancs, faktúrás (tájnyelvi), mordály (tájnyelvi), hörcsögös (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a puskaporos hordó; lobban, mint a száraz szalma; nem szilvalé a vére; a víz is méreggé válik benne; nincs kocsisa az eszének (tájnyelvi)
  • haragos, ingerült, felindult, dühös

gátlásos

melléknév
  • tartózkodó, félszeg, feszélyezett, aggályos, gátolt, frusztrált (választékos)
  • hűvös

foszlány

főnév
  • darab, cafat, fecni, szelet, morzsa, töredék, csipet, rongy, ringy-rongy (régies), ringyó (durva), fosztika (tájnyelvi), fosztány (régies)

gusztustalan

melléknév
  • utálatos, undorító, undort keltő, visszataszító, taszító, ellenszenves, gyűlöletes, ocsmány, förtelmes, ízléstelen, visszatetsző, étvágyrontó

illemhely

főnév
  • vécé, WC, toalett, mosdó, félreeső hely, árnyékszék (régies), klozet (bizalmas), reterát (régies), budi (szleng), szükséghely (tájnyelvi)

gerinctelen

melléknév
  • gyenge jellemű, befolyásolható, megalkuvó, puha gerincű, csúszó-mászó, jellemtelen, elvtelen, szolgalelkű, köpönyegforgató, puhány, állhatatlan, hitvány, kóciporos (tájnyelvi) Sz: úgy táncol, ahogy fütyülnek; úgy fordul, ahogy a szél fúj; minden nyeregbe illik a segge (durva)

felhergel, fölhergel

ige
  • felbosszant, felingerel, felidegesít, feldühít, felbőszít, felheccel, felloval

gyenge, gyönge I.

melléknév
  • erőtlen, elesett, legyengült, leromlott, energiátlan, bágyadt, fáradt, pilledt
  • vézna, nyápic, csenevész, törékeny, beteges, fejletlen, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), venyige (szleng), hadibéna (szleng), halnivaló (tájnyelvi), nyüszüge (tájnyelvi)
  • munkaképtelen, hasznavehetetlen Sz: a szél is elfújja; alig áll a lábán; elfújja, mint aszott szénát a szél; erős, mint a kócmadzag; erős, mint aki csutkán telelt; erős, mint a sörecet; erős, mint az oláh ecet, két liter egy főzet; erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kígyó; erőtlen, mint a tót kaszás; gyenge lábon áll; gyenge, mint a puliszka; gyenge, mint a bőrehagyott kígyó; gyenge, mint a pókháló; gyenge, mint a harmat; gyenge, mint az őszi légy; hálni jár belé a lélek; jó húsban van, fél kézzel eszi a nápolyit; majd elfújja a szél; olyan erőtlen, még a lehelet is árt neki; olyan, mint a váltott gyerek; olyan, mint az árnyékon nőtt bodza; rossz bőrben van; szédeleg, mint az őszi légy
  • korai, fiatal, zsenge, tejes
  • puha, lágy, finom
  • erélytelen, puhány, elpuhult, határozatlan, gyengekezű, tehetetlen, gyámoltalan, pipogya
  • befolyásolható, ingatag, bizonytalan, habozó
  • gyatra, silány, elégtelen, vacak, jelentéktelen, csekély, gyér, szerény
  • hatástalan, ügyetlen
  • (szél): enyhe, mérsékelt
  • (ebéd): könnyű, sovány, tartalmatlan, híg
  • (hang): halk, suttogó, fályolos, fakó, erőtlen

indiszkrét

melléknév
  • tapintatlan, tolakodó, alkalmatlankodó, otromba, kíváncsi, fecsegő, kotnyeles