fogó I. szinonimái

melléknév
  • szorító, markoló, kapaszkodó

fogó II. szinonimái

főnév
  • harapófogó, laposfogó, csipesz, csíptető, szeghúzó (szaknyelvi), pincetta (régies)
  • fül, fogantyú, nyél, markolat, csappantyú
  • fogócska, fogósdi
  • (régies): csapda, kelepce

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nagygazda

főnév
  • zsírosparaszt, basaparaszt (tájnyelvi), dúsgazdag (tájnyelvi), jógazda (tájnyelvi), basa (tájnyelvi)

bazilika

főnév
  • főtemplom, székesegyház
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fogó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fennhangon

határozószó
  • hangosan, hangos szóval, fennszóval (régies), fennen, felszóval (tájnyelvi), emelt hangon, hangoskodva, nagy hangon, torkaszakadtából

évelő

melléknév
  • áttelelő, perennis (idegen)

értékesít

ige
  • elad, áruba bocsát, árusít, árul, pénzzé tesz, túlad (valamin), forgalomba hoz, realizál (szaknyelvi)
  • felhasznál, hasznosít, hasznot húz (valamiből), kiaknáz

élmény

főnév
  • benyomás, impresszió, átélés
  • tapasztalat, tapasztalás

finom

melléknév
  • bársonyos, selymes, lágy
  • habkönnyű, lenge
  • kecses, vékony, törékeny, filigrán, légies, kecsteli (régies)
  • gyengéd, kíméletes, disztingvált, szubtilis (választékos), delikát (választékos), decens (választékos), csiszolt, kifinomult, kifinomodott
  • előkelő, úri
  • aprólékos, apró, precíz, hajszálfinom, leheletfinom, árnyalatos, árnyalt, rafinált
  • ízletes, ízes, jóízű, zamatos, ínycsiklandó, étvágygerjesztő, kitűnő, nagyszerű, jóféle, pompás, deliciózus (régies), delikát, difinyós (tájnyelvi), fájin (tájnyelvi), fínom-fánom (tájnyelvi) Sz: mind a tíz ujját megnyalhatja utána; megnyalja a száját utána
  • (pejoratív): haszontalan, mihaszna, semmirekellő, semmirevaló
  • (műszer): pontos, precíziós

gazsulál

ige
  • hízeleg, dörgölődzik, dörgölőzik, törleszkedik, hajbókol, alázatoskodik, csúszik-mászik, nyal (szleng), nyalizik (bizalmas), pedálozik (szleng)

odaköt

ige
  • odakötöz, hozzáköt, hozzákötöz, hozzáfűz, ráköt, leköt, odaerősít, odarögzít, fixál, odakapcsol, hozzákapcsol, odaszíjaz, odaláncol, odamadzagol, odatűz, hozzácsatol, odaragaszt, ráhurkol, odacsomóz, csomót köt (valamire)

édesget

ige
  • csalogat, kecsegtet, csábít, csábítgat, hívogat, nyájaskodik, hízeleg, csal (valakibe), hiteget, hódítgat (régies)

dönget

ige
  • dörömböl, dobol, zörget, kongat, üt, ver, páhol, döngöl (tájnyelvi), hupogat (tájnyelvi), supál (tájnyelvi)
  • (szleng): autózik, hajt, száguld, pörköl (szleng), söpör (szleng), tűz (szleng), tép (szleng), repeszt (szleng)

átlagteljesítmény

főnév
  • teljesítménynorma, norma, átlag

együttható

főnév
  • tényező, szorzótényező, állandó, szorzó, mutatószám, koefficiens (szaknyelvi)

gógyi

főnév
  • (szleng): ész, értelem, tudás, ravaszság, sütnivaló (bizalmas), dörzsöltség (bizalmas)

haditudósító

főnév
  • harctéri tudósító

jövő I.

melléknév
  • következő, leendő, jövendő, közelgő, küszöbön álló, holnapi, későbbi, majdani, azutáni

hosszan

határozószó
  • végtelenül, határtalanul, korlátlanul, végeláthatatlanul
  • részletesen, terjengősen, elnyújtottan, végeérhetetlenül

fogság

főnév
  • rabság, börtönbüntetés, fogva tartás (szaknyelvi), szabadságvesztés, fegyházbüntetés, elzárás, áristom (régies)(szaknyelvi)
  • hadifogság
  • szolgaság, rabszolgaság, rabiga (választékos)

fuvaros

főnév
  • fuvarozó, furmányos (régies), szállítmányozó, szállító, transzportőr (bizalmas)
  • szekeres, kocsis, teherkocsis, targoncás

holdvilág

főnév
  • holdfény, holdsugár, visszfény
  • hold
  • (tréfás): kopaszság

forgatókönyv

főnév
  • szövegkönyv, szcenárium (szaknyelvi)

faág

főnév
  • ág, ágacska, gally, nyúlvány, vessző, csangota (tájnyelvi)

gágog

ige
  • gágál (tájnyelvi), gágározik (tájnyelvi), gigágog (tájnyelvi), gebeg (tájnyelvi)
  • (pejoratív): beszél, jártatja a száját, dumál (szleng), rizsázik (szleng)

hornyol

ige
  • rovátkol, barázdál, árkol, bordáz, recéz, kivés, kiváj, eresztékel, kanelíroz (régies), vájol (régies), völgyel (szaknyelvi)