értékesít szinonimái

ige
  • elad, áruba bocsát, árusít, árul, pénzzé tesz, túlad (valamin), forgalomba hoz, realizál (szaknyelvi)
  • felhasznál, hasznosít, hasznot húz (valamiből), kiaknáz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

amúgy

határozószó
  • úgy, egyébként, különben

zsinagóga

főnév
  • (zsidó) templom, imaház
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a értékesít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

e-mail

főnév
  • e-levél, elektronikus levél, emil (tréfás)
  • villanyposta, drótposta

elégedetlen

melléknév
  • kielégületlen, elégületlen (régies), békétlen, zúgolódó, elégedetlenkedő, lázongó, lázadozó, háborgó, viszálykodó, zsémbes, mogorva, zsörtölődő, nyűgös, nyugtalan, frusztrált (választékos) Sz: ha leül is, jaj, ha felkel is, jaj; a szar is ízetlen neki; a jó szag is büdös neki; nem elég kerek neki a világ

éhbér

főnév
  • kegyelemkenyér, alamizsna

csúsztatás

főnév
  • (régies): csempészés
  • (bizalmas): félremagyarázás, megtévesztés, hazugság, ámítás, valótlanság

érdekkör

főnév
  • érdekszféra, hatalmi szféra, hatáskör

fejsze

főnév
  • balta, bárd, szekerce, fokos, szakóca (tájnyelvi), topor (régies), tagló (régies), balaska (tájnyelvi), butika (tájnyelvi), hasogató (tájnyelvi)

memoár

főnév
  • emlékirat, visszaemlékezés, napló, önéletrajz, biográfia (szaknyelvi), élettörténet

buktató

főnév
  • akadály, gát, nehézség, probléma
  • (szleng): detektív, nyomozó, szimat (szleng), farkas (szleng)

bosszantó

melléknév
  • terhes, kínos, kellemetlen, zavaró, nyugtalanító, bántó, fülsértő (hang), idegesítő, bőszítő, mérgesítő

cigányzenész

főnév
  • szaloncigány (régies), muzsikus cigány

feléget, föléget

ige
  • felperzsel, feltüzel (valamit), felgyújt, lángba borít, földig éget, porig éget, elhamvaszt, elpusztít

fennhangon

határozószó
  • hangosan, hangos szóval, fennszóval (régies), fennen, felszóval (tájnyelvi), emelt hangon, hangoskodva, nagy hangon, torkaszakadtából

henye

melléknév
  • henyélő, lusta, tunya, tohonya, semmittevő, rest, tétlen, haszontalan, mihaszna, semmirekellő, naplopó, penye (tájnyelvi), vaszka (tájnyelvi), here
  • (megnyilatkozás, magatartás): odavetett, felületes, semmitmondó, nyegle
  • (életforma): haszontalan, semmittevő, munkátlan, dologtalan

gunyoros

melléknév
  • csúfondáros, élces, kaján, csípős, ironikus (idegen), maliciózus, szarkasztikus (választékos), szatirikus

értelmetlenség

főnév
  • badarság, zagyvaság, zagyvalék, képtelenség, abszurdum, nonszensz (bizalmas), összevisszaság, sületlenség, zöldség (bizalmas), ökörség (durva), szamárság, marhaság (bizalmas), hülyeség

elvetemedik

ige
  • elferdül, elgörbül, elhajlik, kihajlik (szaknyelvi), megvetemedik
  • lealacsonyodik, elvetemül (régies), elaljasodik, elfajzik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (seb) elmérgesedik
  • (tájnyelvi): (kert) elgazosodik

fakultás

főnév
  • kar, tagozat
  • (régies): hivatás
  • rátermettség, képesség, tehetség, jogosultság

gőgös

melléknév
  • elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
  • büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat

észjárás

főnév
  • gondolkodásmód, szellemiség, mentalitás, felfogás, ész

életképes

melléknév
  • életerős, életrevaló
  • megvalósítható, kivitelezhető, keresztülvihető, teljesíthető, épkézláb

fázis

főnév
  • szakasz, időszak, ciklus, korszak, intervallum, periódus
  • állapot, stádium, etap, mozzanat, fok
  • (szaknyelvi): vezetékág, (elektromos) ág

gubó

főnév
  • báb, selyemgubó
  • gubacs, suska (tájnyelvi)
  • dudor, daganat