holdvilág szinonimái

főnév
  • holdfény, holdsugár, visszfény
  • hold
  • (tréfás): kopaszság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

honfoglalás

főnév
  • országfoglalás, területfoglalás, prima occupatio (idegen)
  • birtokbavétel, letelepedés

unikornis

főnév
  • egyszarvú
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a holdvilág szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

henceg

ige
  • dicsekszik, nagyzol, kérkedik, hivalkodik, hetvenkedik, nagyszájúskodik, túloz, háryjánoskodik, pöffeszkedik, veri a mellét, ugrál (szleng), hősködik, szájhősködik, fitogtat (valamit), felvág, hányakodik (tájnyelvi) Sz: befogta mind a hatot; féltéglával veri a mellét; fölcsap, mint a pesti poloska; fönn úszik, mint a tök; hányja-veti magát, mint Magyar Balázs lova; rázza a rongyot; tartja magát, mint az üres zsák; tele van bezzeggel; viszi a ló

gyászos

melléknév
  • síri, fájdalmas, bánatos, siralmas, gyászba borult, funestus (idegen), szomorú, komor, halálos, tragikus, végzetes
  • sikertelen, szerencsétlen
  • keserves, nyomorúságos

gőgös

melléknév
  • elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
  • büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat

fiú

főnév
  • fiúgyerek, fiúgyermek, gyerek (tájnyelvi), gyerekcse (tájnyelvi), csimota (tájnyelvi)
  • fi (régies), srác, skac (szleng), gyerkőc, gyerkőce (tájnyelvi), lurkó, kölyök, legényke, kisfiú, gézengúz (bizalmas), nebuló, ördögfióka, pubi (bizalmas), krapek (szleng), fickó, kamasz, tacskó (bizalmas), siheder, suttyó (tájnyelvi), fattyú (tájnyelvi), surbankó (tájnyelvi), süvölvény
  • (birtokszóként): udvarló, jövendőbeli

hirtelenszőke

melléknév
  • lenszőke, világosszőke, platinaszőke, kenderhajú, szöszi, szöszke, kese (tájnyelvi), baláj (tájnyelvi)

ímmel-ámmal

határozószó
  • kelletlenül, kedvetlenül, nyűglődve, vonakodva, lustán, nagy nehezen, kénytelen-kelletlen, húzódozva, fanyalogva, tessék-lássék, úgy-ahogy, nyámmogva (régies)

reggelizik

ige
  • früstököl (régies), fölöstökömözik (régies)

fehér II.

főnév
  • európai, sápadtarcú (szleng)

fajlagos

melléknév
  • jellemző, specifikus, sajátlagos (régies), fajszerű (régies)

csenevész

melléknév
  • fejletlen, visszamaradt, ványadt, gyenge, satnya, vézna, silány, hitvány, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), nyeszlett, vékonydongájú, nyápic, cingár, vakarcs, elkorcsosult, korcs, elfajzott, csökevényes, vanyiga (tájnyelvi), gezemice (tájnyelvi), sindevész (tájnyelvi), bélma (tájnyelvi), csepőte (tájnyelvi), peszmeg (tájnyelvi), rudimentális (idegen) Sz: rumos kenyéren tartották

felfigyel, fölfigyel

ige
  • felneszel, megakad, felfülel
  • reflektál
  • észrevesz, megakad a szeme (valakin, valamin)

intervallum

főnév
  • idő, időszak, időtartam, időköz, éra, periódus, szakasz, fázis, etap, ciklus

jövendőbeli I.

melléknév
  • leendő, jövőbeni, eljövendő

közbeszólás

főnév
  • beleszólás, félbeszakítás, közbevetés, belebeszélés, közbevágás, megszakítás

kiköt

ige
  • rögzít, odaerősít, odaköt, béklyóz, kipányváz, kikötöz, láncra köt, kicövekel (tájnyelvi)
  • partot ér, partra száll, behajózik, lehorgonyoz, kihorgonyoz (régies)
  • megállapodik (valahol), megszáll, megalszik, lecövekel (tájnyelvi)
  • büntet, megszégyenít, kipellengérez
  • (csomót): kibont, kiold, szétbont, felfejt, elválaszt
  • fenntart, megszab, feltételt szab, meghatároz, előír, megad, kialkuszik, alkuba foglal, kiszegődik (tájnyelvi), lefixál (idegen), stipulál (idegen)

holt

melléknév, főnév
  • halott, elhalt, meghalt, elpusztult
  • szervetlen, élettelen
  • hasznosítatlan, kihasználatlan, meddő, hiábavaló, terméketlen

helyes

melléknév
  • hibátlan, jó, igaz, szabatos, tökéletes, korrekt, pontos, kifogástalan
  • helyénvaló, helytálló, jogos, indokolt, megokolt, szabályszerű, szabályos
  • illő, megfelelő, szükséges, célszerű, célravezető, kívánatos, ajánlatos, időszerű, kellő
  • szép, bájos, csinos, kedves, rokonszenves, szemrevaló, hercig (bizalmas), helyre (tájnyelvi), takaros
  • úgy van, igen, rendben, stimmel, stimmt (bizalmas), oké (bizalmas), okszi (bizalmas), rendicsek (bizalmas)

ide-oda

határozószó
  • erre-arra, fel-alá
  • idestova, hovatovább, körülbelül (tájnyelvi)
  • mindegy, nem számít, akár ide, akár oda

kigyógyul

ige
  • felépül, kilábal, kihever, meggyógyul
  • kiábrándul, kiiperedik (tájnyelvi), kivágyul (tájnyelvi)
  • leszokik

hozzáértő

melléknév
  • szakszerű, szakavatott, szakképzett, képzett, szakértő, specialista, kompetens (szaknyelvi), professzionális, profi (bizalmas), mesteri, verzátus (régies), gyakorlott, tapasztalt, otthon van (valamiben), jártas, biztos kezű, ügyes

gyomos

melléknév
  • gazos, gizgazos, füves, burjános (tájnyelvi), parés (régies), gyomlálatlan, ápolatlan, gondozatlan

igric

főnév
  • énekmondó, énekes, dalnok, dalos, regös (régies), hegedős (régies), lantos, bárd

kikerget

ige
  • eltávolít, kidob, kiutasít, kitesz, kihajít, kirúg, kiűz, elűz, kizavar, kicsap, kipenderít, kirak, kitúr, kitaszít, kiebrudal, kipofoz (bizalmas), kiseprűz, kikorbácsol, kikancsukáz (régies), kirudal (régies), kidorongol (régies), kicokigat (tájnyelvi), kicúcál (tájnyelvi)
  • (ellenséget): kiver, kiűz