élmény szinonimái

főnév
  • benyomás, impresszió, átélés
  • tapasztalat, tapasztalás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csip-csup

melléknév
  • apró-cseprő, apró, jelentéktelen, lényegtelen, mellékes, elhanyagolható, említésre sem méltó, csekély, kisszerű (választékos), piszlicsár, piszlicsáré (bizalmas), bagatell, vicik-vacak, csipicsupi (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), piti (bizalmas), szir-szar (durva)

tülekedés

főnév
  • tolongás, tolakodás, furakodás, nyomulás, lökdösődés, dulakodás, pankráció (bizalmas), közelharc, lökedelem (tájnyelvi), gyúródás (tájnyelvi), tumultus
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a élmény szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elgáncsol

ige
  • elbuktat, megakaszt, elkaszál, meggacsol (tájnyelvi) Sz: kaszát vet
  • meghiúsít, megakadályoz, fölrúg, megfúr (bizalmas), megtorpedóz (bizalmas), elfűrészel (bizalmas), elnyír, elvág, tönkretesz, keresztbe tesz (valakinek) (bizalmas)

dezavuál

ige
  • lejárat, megszégyenít, meghazudtol, megcáfol, megtagad

csúsztatás

főnév
  • (régies): csempészés
  • (bizalmas): félremagyarázás, megtévesztés, hazugság, ámítás, valótlanság

búza

főnév
  • gabona, kenyérgabona, élet (tájnyelvi), triticum (szaknyelvi)

elkorcsosodik

ige
  • elfajzik, elsatnyul, elcsenevészesedik (választékos), degenerálódik (szaknyelvi), elaljasodik, megromlik

ember

főnév
  • halandó, teremtmény, emberi lény, emberpéldány, teremtés, egyén, illető, valaki, személy, lélek, fő, pára, portéka
  • férfi, emberfia, alak, fráter, figura, pasas (bizalmas), pasi (bizalmas), pasinger (bizalmas), pali (szleng), krapek (bizalmas), pofa (szleng), pók (bizalmas), pacák (szleng), mókus, muki (szleng), ipse (bizalmas), tag (bizalmas), ürge (szleng), buksó (szleng), csóró (szleng), fej, gádzsó (szleng), hapsi (szleng), hapek (szleng), mandró (szleng), manusz (szleng), muksi (szleng), muksó (szleng), szivar (szleng)
  • (valakinek az embere): híve, segítőtársa, kiszolgálója

megerjed

ige
  • kiforrja magát
  • megbuggyan (bizalmas), megromlik

bénulás

főnév
  • paralízis (szaknyelvi), paraplegia (szaknyelvi), parézis (szaknyelvi), bénultság, tehetetlenség, mozgásképtelenség, mozgássérülés, mozgáskorlátozottság

belefoglal

ige
  • befoglal, beágyaz, beleágyaz
  • beleilleszt, beleépít, beletold, belevesz

betűrend

ige
  • betűsor (régies), ábécé, ábécésor, ábécérend, alfabétum (régies), alfabetikus sorrend

epés

melléknév
  • epebajos (bizalmas), epebeteg
  • csípős, maliciózus, szarkasztikus (választékos), rosszmájú, szatirikus, maró, szúrós, gúnyos, kaján, kárörvendő, fullánkos, éles, metsző, csúfondáros, gonoszkodó, pikírt (bizalmas), bosszús, haragos, harapós, mérges, dühös, elkeseredett, keserű, kesernyés, fanyar, morózus

falatozik

ige
  • lakmározik, lakomázik, eszik, eszeget, kosztol (bizalmas), táplálkozik, étkezik, fogyaszt, burkol (bizalmas), kajál (bizalmas), harap (bizalmas), bekap (bizalmas), falámozik (tájnyelvi), falatázik (tájnyelvi)

gyűjtőlencse

főnév
  • domború lencse

fogócska

főnév
  • fogó, fogósdi, cicajáték, cicázás, kergető, kergetőzés, cika (tájnyelvi), cicás (tájnyelvi), cika-mátka (tájnyelvi)

elmosódik

ige
  • elmállik, szétmállik
  • (írás): elhomályosodik, elhalványul, összefolyik, kifakul, megfakul
  • elhomályosodik, elhomályosul, elhalványodik, elhalványul, ködbe vész, szétfolyik, szürkül, belevész (valamibe), beleolvad (valamibe), elenyészik
  • (emlékkép): elhalványodik, elhalványul, elhomályosodik, elhomályosul, szertefoszlik

elfajul

ige
  • elkorcsosul, degenerálódik (szaknyelvi), elsatnyul, elhitványul, elcsenevészedik, elavad (régies)
  • elaljasodik, elzüllik, elerkölcstelenedik, elfajzik (régies)
  • eldurvul, elvadul (régies), súlyosbodik, rosszabbodik, kiéleződik, elmérgesedik, fokozódik, felerősödik

elszigetelődik

ige
  • elhatárolódik, korlátozódik, magára marad

fiú

főnév
  • fiúgyerek, fiúgyermek, gyerek (tájnyelvi), gyerekcse (tájnyelvi), csimota (tájnyelvi)
  • fi (régies), srác, skac (szleng), gyerkőc, gyerkőce (tájnyelvi), lurkó, kölyök, legényke, kisfiú, gézengúz (bizalmas), nebuló, ördögfióka, pubi (bizalmas), krapek (szleng), fickó, kamasz, tacskó (bizalmas), siheder, suttyó (tájnyelvi), fattyú (tájnyelvi), surbankó (tájnyelvi), süvölvény
  • (birtokszóként): udvarló, jövendőbeli

előke

főnév
  • állkendő, álladzó, nyálazó, szakállka (tájnyelvi), partedli, kötényke, hengerli (régies), hengedli (régies)
  • lábszőnyeg, ágyelőtét, lábtörlő

díszes

melléknév
  • feldíszített, ékes, cifra, cikornyás, dali (régies), cafrangos, sallangos, dekoratív, pompás, pazar, műves, hímes (tájnyelvi), címeres (tájnyelvi), lafrancos (tájnyelvi), hacacárés (tájnyelvi) Sz: cifra, mint a rác oltár
  • díszbe öltözött, ünnepélyes, fényes, parádés
  • tekintélyes, rangos
  • (gúnyosan): semmirekellő, hitvány

elutazás

főnév
  • útra kelés, eltávozás, elmenetel

fogékonyság

főnév
  • érzékenység, szenzibilitás (szaknyelvi), hajlandóság, készség, diszpozíció (szaknyelvi), tehetség, hajlam, érzék, hajlamosság, prediszpozíció (idegen), vonzódás, vonzalom, receptivitás (szaknyelvi)