felsorolás, fölsorol szinonimái

főnév
  • előszámlálás, számbavétel, felsorakoztatás, seregszemle, enumeráció (szaknyelvi), részletezés
  • jegyzék, gyűjtemény, lajstrom, lista, katalógus, litánia (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hívat

ige
  • kéret, beidéz, bekövetel, odacitál, (magához) parancsol berendel, küld (valakiért)
  • szólíttat, neveztet, hítat (tájnyelvi)

közönség

főnév
  • publikum, nagyközönség, nyilvánosság, jelenlevők
  • nézőközönség, nézők, nézősereg
  • olvasóközönség, olvasók
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felsorolás, fölsorol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felfázik, fölfázik

ige
  • meghűl, megfázik

embertelen

melléknév
  • kíméletlen, kegyetlen, könyörtelen, brutális, irgalmatlan, inhumánus (idegen), lelketlen, érzéketlen, szívtelen, rideg, kemény szívű, kőszívű, állatias, bestiális, nérói (választékos), szadista, embernyúzó
  • (régies): dísztelen, paraszt
  • nyomorúságos, megalázó, borzalmas, borzasztó, rettenetes, rettentő, szörnyű, szörnyűséges, förtelmes, gyalázatos, gyötrelmes, cudar, komisz

elszórtan

határozószó
  • szanaszét, szerte, szerteszéjjel, itt-ott, imitt-amott, néhol, tíl-túl (tájnyelvi), hellyel-közzel, szórványosan, sporadice (idegen), elvétve, néha, néha-néha, nagy néha, ritkán

eldől

ige
  • feldől, elesik, elvágódik, elbotlik, felbukik, felborul, elnyal (szleng), eltanyázik (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld
  • tisztázódik, kiderül, dűlőre jut, elhatározódik (régies), elválik, megválik (tájnyelvi), megpecsételődik, pont kerül a végére, nyugvópontra jut

felmentés, fölmentés

főnév
  • mentesítés, mentesség, diszpenzáció (idegen)
  • felmentvény
  • feloldozás, abszolúció (szaknyelvi), bűnbocsánat, megbocsátás
  • tisztázás, igazolás
  • felszabadítás, megszabadítás

folyópart

főnév
  • töltés, mart, part

neoncső

főnév
  • fénycső

delírium

főnév
  • őrjöngés, eszelősség, önkívület, eksztázis
  • elragadtatás, lelkesültség

csúcs II.

melléknév
  • (szleng): első osztályú, kiváló, remek, csodás, pompás, kitűnő, elsőrangú, elsőrendű, fantasztikus, klassz (bizalmas), NB I-es (szleng)

ámul

ige
  • álmélkodik, ámul-bámul, ámuldozik, egyik ámulatból a másikba esik, csodálkozik, hüledezik, elképed Sz: tátva marad a szája; leesik az álla; szeme-szája eláll; bámul, mint borjú az új kapura

dohánybolt

főnév
  • trafik, dohányáruda, dohánytőzs (régies), dohánytőzsde (régies)

földgömb

főnév
  • földgolyó, földteke, földkerekség, sárgolyó, sárteke (pejoratív)
  • glóbusz (régies)

gonosztett

főnév
  • gaztett, bűntett, bűn, bűntény, bűncselekmény, jogtiprás, gazemberség, gonoszság

irat

főnév
  • okirat, írás, okmány, igazolás, akta, ügyirat, dokumentum
  • (régies): írásmű, iromány

hegy2

főnév
  • él, csúcs (tájnyelvi), spicc, csúp (tájnyelvi), cepp (tájnyelvi), csücskő (tájnyelvi)
  • vég, végződés, apex (szaknyelvi)
  • ceruzabél, grafitbetét, ceruzabetét

felsül, fölsül

ige
  • felhólyagosodik, lesül, odaég
  • kudarcot vall, leszerepel, megszégyenül, blamálja magát (bizalmas), kompromittálja magát, megjárja, megbukik, pórul jár, hoppon marad, rajtaveszt, befürdik (szleng), ráfázik (szleng), pofára esik (durva), koppan (szleng), lebőg (szleng), leég (bizalmas), pléhre csúszik (szleng), csúfra jár (tájnyelvi) Sz: beletörik a bicskája; beletörik a foga; dugába dől a terve; büdösben marad

felelevenít, fölelev

ige
  • feléleszt, felébreszt, feltámaszt, felmelegít, előszed, újjáéleszt
  • reaktivál (szaknyelvi), felújít, felidéz, felpiszkál, újrateremt, megifjít
  • felfrissít, fellendít, felüdít, felpezsdít, színt visz (valamibe), felvillanyoz

filozófus

főnév
  • bölcselő, bölcs, gondolkodó, bölcselkedő

havazás

főnév
  • hóesés, hószakadás, hóhullás, hószitálás, hószállingózás, hózápor, hózivatar, hóvihar, hóförgeteg, hó
  • hóakadály

félvállról

határozószó
  • lekicsinylően, leereszkedően, lenézően, foghegyről, foghegyen (tájnyelvi), fitymálva, fitykén (tájnyelvi), magas lóról, lóhátról, hetykén, lekezelően, fölényesen, fölényeskedve, hányaveti módon, hányaveti módra

enyelgés

főnév
  • flört, legyeskedés, etyepetye (bizalmas), etyele-petyele, picsi-pacsi, kötekedés, vihánc (szleng), incselkedés, ingerkedés, évődés, tréfálkozás, játszadozás, nyájasság (régies)

fogat2

főnév
  • hintó, kocsi, szekér, ekvipázs (régies), fiáker

hazugság

főnév
  • valótlanság, hamisság, csúsztatás, torzítás, kitaláció, falsum (idegen), hazudság (régies), koholmány, kacsa (bizalmas), blöff, mese (bizalmas), kamu (szleng), hanta (szleng), hadova (szleng), hamuka (szleng), tészta (szleng), kefe (szleng), humbug (bizalmas), füst (szleng) Sz: álmodta, mint macska az esőt; borbélyműhelyben faragott újság; cigányul van ez mondva; hat cigány is megesküdne rá; mese a zöld disznóról; mese habbal (bizalmas); olyan igaz, mint az öklöm, bizonyítja a könyököm
  • hazudozás, kitalálás, füllentés, őszintétlenség, mellébeszélés
  • félrevezetés, ámítás, álnokság, kétszínűség, becsapás, rászedés