eldől szinonimái

ige
  • feldől, elesik, elvágódik, elbotlik, felbukik, felborul, elnyal (szleng), eltanyázik (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld
  • tisztázódik, kiderül, dűlőre jut, elhatározódik (régies), elválik, megválik (tájnyelvi), megpecsételődik, pont kerül a végére, nyugvópontra jut

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felhúz

ige
  • felvon, felemel, fölteker
  • felvonszol, felrángat, felcibál, felcsaptat (régies), fölcsévél (régies)
  • felakaszt, fellógat, felköt
  • felvesz, felölt, felcsatol, magára ölt, belebújik
  • (falat): felépít, felállít, rak
  • (sátrat): felver
  • (rugós szerkezetet): működésbe hoz
  • felingerel, felbosszant, felmérgesít, feldühít, felidegesít, felizgat, felbőszít, zabosít (szleng), dühbe hoz, dühbe gurít, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felcukkol (szleng), bepörget (szleng), begerjeszt (szleng), bezsongat (szleng), bepöccent (szleng)

mámorosító

melléknév
  • részegítő, bódító, kábító, tompító, búfeledtető
  • megigéző, elbűvölő, elbájoló, lenyűgöző, bűbájos, megejtő, magával ragadó
  • izgató, vérpezsdítő, vérforraló, szédítő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eldől szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyensúlyoz

ige
  • balanszíroz
  • ellensúlyoz, kiegyenlít

csicsóka

főnév
  • csókapityóka, csókarépa, kocirépa, pucokrépa, földialma (régies), tótrépa (régies), pityóka (tájnyelvi)
  • krumpli, burgonya

csap1

ige
  • üt, vág, ver, sújt, suhint, legyint, teremt (valakibe), kólint, csaplint (tájnyelvi), rittyent (tájnyelvi)
  • (villám vmibe): becsap, belecsap, üt, vág, sújt
  • tesz, dob, vág, vet, hajít, lódít
  • (valakibe): tér, fordul, vág
  • rendez, csinál okoz, (zajt) üt

biztató

melléknév
  • bátorító, buzdító, lelkesítő, nógató, noszogató, ösztönző, sarkalló, serkentő
  • ígéretes, kecsegtető, reményre jogosító, sokat ígérő, reménykeltő

éktelenkedik

ige
  • díszeleg (pejoratív), ékeskedik (pejoratív), dísztelenkedik, csúfoskodik, csúnyálkodik (tájnyelvi)

eloroz

ige
  • (választékos): ellop, elvesz, elszed, eltulajdonít, elidegenít (szaknyelvi), elbitorol, elemel, elcsen (bizalmas), eltüntet, elragad, elhurcol, elrabol, elcsór (szleng), elcsen, megcsap (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), megfúj (szleng), elköt (bizalmas), elsinkófál (bizalmas), bezsebel, elhappol (szleng), meglógat (bizalmas), meglovasít (szleng), eltiedel (tájnyelvi), elcsirizel (tájnyelvi), elsuvaszt (tájnyelvi), tolvajol (tájnyelvi), eltökít (tájnyelvi)

mágus

főnév
  • varázsló, jövendőmondó, álomfejtő, boszorkánymester
  • bűvész, szemfényvesztő

bármilyen

névmás
  • bármily (választékos), bárminemű, bárminő (régies), akármilyen, bármely, bármelyik, bármiféle, mindenféle, akármely, akármelyik

babusgat

ige
  • dédelget, becéz, becézget, kényeztet, dajkál, ringat, cirógat, babusgat, ölelget, csókolgat, ajnároz

bekebelez

ige
  • annektál (szaknyelvi), csatol, kapcsol, magába olvaszt, asszimilál, elfoglal, meghódít, megszerez
  • elfogyaszt, megeszik, behabzsol, felfal, bezabál (durva), bekajál (szleng), beburkol (szleng), besimogat (tájnyelvi), betestesít (régies)

előszeretet

főnév
  • részrehajlás, elfogultság, elvakultság, kivételezés, különbségtétel, vonzalom, vonzódás, kedvelés, rokonszenv, fogékonyság, hajlandóság, jóindulat, lelkesedés
  • (előszeretettel): szívesen, örömmel, örömest

érdeklődik

ige
  • tudakol, tudakozódik, kíváncsiskodik, kérdezősködik, faggatózik, puhatolózik, feszeget, informálódik, kérdezget, faggat, firtat, utánajár, végére jár, búvárkodik, beleássa magát, kutat, tapogatózik
  • vonzódik (valami, valaki iránt)

géz

főnév
  • kötszer, kötözőszer, pólya, mullpólya (szaknyelvi)
  • fátyolszövet

felsőbbrendű

melléknév
  • magasabb rendű, fejlettebb, tökéletesebb, különb, értékesebb
  • természetfölötti

elefánt

főnév
  • szlón (régies), efi (bizalmas)
  • (régies): erénycsősz, gardedám (régies), kísérő
  • (jelzőként): nagy testű, ügyetlen, balkezes, esetlen, ormótlan, behemót, nehézkes, lomha

egyedi

melléknév
  • egyéni, saját, sajátos, különálló, individuális, speciális, példátlan
  • szinguláris (idegen), sajátságos, jellemző, jellegzetes, karakterisztikus, eredeti, specifikus, különös, különleges

elkoboz

ige
  • lefoglal, elvesz, elszed, megszerez, konfiskál (régies), zár alá vesz, kisajátít, expropriál (szaknyelvi)

felocsúdik, fölocsúd

ige
  • felébred, feleszmél, magához tér, eszméletre tér, felserken (régies), felkel, észbe kap, feleszénkedik (tájnyelvi), felgédeleg (tájnyelvi), kiocsúdik (tájnyelvi)

élettapasztalat

főnév
  • bölcsesség, életbölcsesség, életismeret, életfilozófia

csiricsáré

melléknév
  • rikító, feltűnő, cifra, tarka, tarkabarka, harsány, hivalkodó, szedett-vedett, hitvány, ízléstelen, olcsó, ordenáré, girigáré (tájnyelvi), kiabáló színű

elmaradás

főnév
  • lemaradás, késedelem, hátralék, restancia (bizalmas), hiányzás, távollét, mulasztás

felrobbant, fölrobba

ige
  • levegőbe repít, szétrepeszt, szétpukkaszt, szétvet, felvettet (régies), felrobbaszt (tájnyelvi)
  • szétrombol, elpusztít, megsemmisít