felkészültség, fölké szinonimái

főnév
  • készenlét, előrelátás, óvatosság
  • képzettség, tudás, szakértelem, kompetencia, hozzáértés, műveltség, tanultság, erudíció (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

varangy

főnév
  • varangyos béka, varas béka, göröngyösbéka (tájnyelvi), göröngyibéka (tájnyelvi), asszonybéka (tájnyelvi), banyabéka (tájnyelvi)
  • csúfság, rondaság

kikerget

ige
  • eltávolít, kidob, kiutasít, kitesz, kihajít, kirúg, kiűz, elűz, kizavar, kicsap, kipenderít, kirak, kitúr, kitaszít, kiebrudal, kipofoz (bizalmas), kiseprűz, kikorbácsol, kikancsukáz (régies), kirudal (régies), kidorongol (régies), kicokigat (tájnyelvi), kicúcál (tájnyelvi)
  • (ellenséget): kiver, kiűz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felkészültség, fölké szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

feketeség

főnév
  • sötétség, homály, szürkeség
  • gyász

eltérő

melléknév
  • elhajló, széthajló, széttartó, divergens (szaknyelvi)
  • különböző, elütő, differens (szaknyelvi), más, másféle, másfajta, heterogén, másforma, másmilyen, diszkordáns (választékos)

előtör

ige
  • kitör, előront, kiront, előrohan, kirohan
  • (folyadék, gáz): kizúdul, feltör, kitör, előlövell, kilövell, kiárad, kibuzog
  • (indulat): kirobban, kiszakad

éjjel II.

főnév
  • éj (választékos), éjszaka

felfordulás, fölford

főnév
  • rendetlenség, összevisszaság, zűrzavar, kuszaság, kavarodás, fejetlenség, káosz, felbolydulás, rendzavarás, balhé, hajcihő (bizalmas), cirkusz, kalamajka, ramazúri, diliház (bizalmas), bolondokháza, hacacáré (bizalmas), ribillió, zenebona, anarchia, rumli (bizalmas), zsibvásár, kupleráj (pejoratív), konflagráció (idegen), konfúzió (választékos), dúveszte (tájnyelvi), kuferc (tájnyelvi)

fix

melléknév
  • rögzített, megszabott, rendszeres, változatlan, állandó, előírt
  • szilárd, mozdíthatatlan, stabil, konstans (szaknyelvi)
  • (szleng): biztos, bizonyos, tuti (bizalmas), hótziher (bizalmas), százszázalékos

napos I.

melléknév
  • napi, egynapos

csúcsteljesítmény

főnév
  • rekord, csúcseredmény, csúcsidő, csúcs

csipkebogyó

főnév
  • csipkerózsabogyó, hecserli (tájnyelvi), hecsedli (bizalmas), hecsepecs (tájnyelvi), hecse (tájnyelvi)

állás

főnév
  • álláshely, alkalmazás, munkaviszony, hivatal, munka, hely, munkahely, státusz, poszt, pozíció, stallum (régies), foglalkozás, szolgálat, munkakör, megélhetés, kenyérkereset
  • őrhely, őrállás, őrség
  • lesállás, les
  • szín, kocsiállás
  • boksz (istállóban)

determinál

ige
  • meghatároz, megszab, befolyásol

fok1

főnév
  • kiszögellés
  • várfok, hegyfok

generális I.

melléknév
  • általános, egyetemes, univerzális, átfogó
  • fő, sarkalatos

incifinci

melléknév
  • apró, icipici, iciri-piciri, pici, kicsi, picurka, icurka-picurka, parányi, pöttömnyi, csöppnyi, pindurka, aprócska, mini (bizalmas)
  • lényegtelen, jelentéktelen, haszontalan, csip-csup, piti (szleng), szir-szar (durva), csipszar (szleng), piszlicsáré (bizalmas)

hatáskör

főnév
  • hatalmi kör, jogkör, illetékesség, kompetencia (szaknyelvi), munkakör, szerepkör, feladatkör, ügykör, megbízás, felhatalmazás, reszort (idegen), tiszt, tisztség, funkció, jogosultság, jogosítvány, műkör (régies), működési kör, működési terület

féllábú

melléknév
  • egylábú, csollák (tájnyelvi), gama (tájnyelvi)
  • (szleng): másodidőszakos (katona), félidős (katona)

fejedelem

főnév
  • uralkodó, herceg, princeps (idegen), princ (régies)
  • goszpodár, zsupán, vajda, knyáz, maharadzsa, emír, kán
  • nemzetségfő, törzsfő, vezér

fent

határozószó
  • fenn, felül, a magasban, tetején, odafönn, kukkon (tájnyelvi)
  • fentiekben, az előzőekben, az előbbiekben, feljebb, előzőleg
  • ébren, talpon

harmónia

főnév
  • összhangzat, összehangzás (régies), konszonancia (szaknyelvi), összhang, összecsengés, akkord (szaknyelvi)(szaknyelvi)
  • összhang, egyetértés, megértés, összehangoltság, összeillés, egyezmény (régies), egyezés
  • kiegyensúlyozottság

félreért

ige
  • rosszul ért, elért, félrehall, eltájolja magát (szleng) Sz: amit tövén kellene fogni, hegyén fogja
  • félremagyaráz, félreismer

elvermel

ige
  • elföldel, beás, elás, elkapar (tájnyelvi)

fesztelen

melléknév
  • közvetlen, felszabadult, felengedett, feloldódott, oldott, könnyed, kötetlen (beszélgetés), mesterkéletlen, keresetlen, természetes, bizalmas, családias, otthonos, otthonias, flott (bizalmas)

határérték

főnév
  • limes (szaknyelvi), küszöb, extrémum (szaknyelvi)