elvermel szinonimái

ige
  • elföldel, beás, elás, elkapar (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előtódul

ige
  • előtör, előrohan, előnyomul, előront

lapít

ige
  • összenyom
  • hengerez, hengerel, simít, egyenget
  • (tájnyelvi): nyújt (tésztát)
  • lapul, rejtőzik, bújik, meghúzódik, meglapul, meghúzza magát, rejtezik (régies)
  • kushad (bizalmas), sumákol (tájnyelvi), sunnyog (tájnyelvi) Sz: csendes, mint a hernyó a levél alatt; hallgat, mint a nyúl a fűben; hallgat, mint a tyúk a gyomban; hallgat, mint a hugyó disznó; hallgat, mint az ördög a töklevél alatt; meghúzza magát, mint guta mellett a mennykő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elvermel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

élősködik

ige
  • lopja a napot, szipolyoz (valakit), potyázik (bizalmas), a nyakán él (valakinek), a vérét szívja (valakinek), tarhál (szleng), dúlókodik (tájnyelvi) Sz: más asztalához törli a kését; szereti más almáját enni

egyelőre

határozószó
  • ideiglenesen, átmenetileg, pillanatnyilag, jelenleg, e pillanatban, a jelen pillanatban, momentán (bizalmas), per pillanat, most, ideig-óráig

drukkol

ige
  • szorong, fél, tart (valamitől), aggódik, nyugtalankodik, retteg, remeg, reszket, izgul, szepeg, be van ijedve, be van gyulladva (bizalmas)
  • szurkol, szorít (valakiért)
  • (régies): (mintát) előnyom

csendháborítás

főnév
  • csendzavarás, lárma, zaj, zsivaj, ricsaj, zenebona, zajongás, zsibongás, ribillió, hangzavar, perpatvar, ramazúri, rendzavarás, botrány, felfordulás, veszekedés, garázdálkodás, duhajkodás, hűhó, hajcihő (bizalmas), excesszus (idegen)

eltakar

ige
  • betakar, elsötétít, beárnyékol, lefüggönyöz, elfátyoloz, elborít, beborít, leborít, elfed, eldug, beföd, beburkol
  • elrejt, rejteget, fedez, elleplez, eltitkol, elbújtat, palástol, álcáz, kendőz, homályba burkol, árnyékba borít, elmos, elhalványít, visszafojt
  • (régies): letartóztat, bebörtönöz

év

főnév
  • esztendő, mázsa (szleng)

megsebesül

ige
  • megsérül, sebet kap, találat éri

bogyó

főnév
  • bubúcs (tájnyelvi), bingyó (tájnyelvi), bodocs (tájnyelvi)
  • (állati) ürülék, ganéj

bidé

főnév
  • ülőmosdó, altestmosó

bölcsességfog

főnév
  • cigányfog (tájnyelvi)

fair

melléknév
  • tisztességes, becsületes, kifogástalan, sportszerű, etikus, korrekt

felkelő, fölkelő

melléknév, főnév
  • rendbontó, bomlasztó, zavargó, lázadó, rebellis (régies), zendülő, lázító, inszurgens (régies), lazzaroni (idegen)
  • ellenálló, ellenszegülő, kuruc (régies)
  • forradalmár, szabadságharcos

harmatos

melléknév
  • nedves, vizes, nyirkos, lustos (tájnyelvi), locsos (tájnyelvi), cafos (tájnyelvi), lamos (tájnyelvi), csahos (tájnyelvi)
  • (választékos): üde, hamvas
  • ártatlan

garasoskodik

ige
  • kicsinyeskedik, fukarkodik, krajcároskodik, smucigoskodik (bizalmas), fösvénykedik, zsugorgat Sz: fogához veri a garast, élére rakja a garast

elvetődik

ige
  • eljut, elkerül, elsodródik, kiköt, elbotlik (tájnyelvi), kilyukad (valahova, valahol)
  • elveti magát, eldobja magát (bizalmas), elvágódik, elterül, elesik

előmunkálat

főnév
  • előkészület, előkészítés

értekezés

főnév
  • disszertáció, dolgozat, tanulmány, esszé, trakta (régies), traktátus (régies), monográfia (idegen)
  • (régies): megbeszélés, tanácskozás, tárgyalás, eszmecsere, értekezlet, konferencia

fülsiketítő

melléknév
  • fülhasogató, fülsértő, fülrepesztő, fülhasító, éles, harsány, harsogó, erős, eget verő, mennydörgő, velőtrázó

emlékmű

főnév
  • monumentum (régies)
  • szobor
  • diadalív
  • obeliszk

egy-kettő II.

módosítószó
  • azonnal, rögtön, rögvest, tüstént

este II.

főnév
  • est, estve (régies), esthajnal (régies), napnyugta, napest (régies), napszállat (régies), napszentület (tájnyelvi)
  • alkony, alkonyat, szürkület
  • előeste

gallér

főnév
  • hajtóka, kihajtó, krágli (idegen), nyakkerítő (régies), nyaki ékesség (régies)
  • örv