fejedelem szinonimái

főnév
  • uralkodó, herceg, princeps (idegen), princ (régies)
  • goszpodár, zsupán, vajda, knyáz, maharadzsa, emír, kán
  • nemzetségfő, törzsfő, vezér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyermekes

melléknév
  • családos
  • éretlen, infantilis, gyerekes, gyermeki, kiforratlan, naiv, butuska, együgyű, bibasz (régies)

fuldoklik, fuldokol

ige
  • fulladozik
  • öklendezik, ökrendezik (régies)
  • bukákol (tájnyelvi), cikákol (tájnyelvi), fullákol (tájnyelvi), ikeg (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fejedelem szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

evolúció

főnév
  • fejlődés, kialakulás, törzsfejlődés

eloldalog

ige
  • elmegy, elsomfordál, elkotródik, elsompolyog, elkullog, odébbáll, elslattyog (bizalmas), eldohol (tájnyelvi), elfarlat (tájnyelvi), elfarkal (tájnyelvi), elkammog (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elsuttyog (tájnyelvi), elküllőfékezik (tájnyelvi)

elkerülhetetlen

melléknév
  • elháríthatatlan, kivédhetetlen, törvényszerű, óhatatlan, kétségtelen, obligát (választékos), végzetes, sorsszerű, fatális, szükséges, szükségszerű, elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen, elengedhetetlen, mellőzhetetlen, előírt, megszabott, kötelező

dulakodás

főnév
  • birkózás, birok, verekedés, csetepaté, harc, összetűzés, viaskodás, viadal, küzdelem, tülekedés (régies), tusa, hirig (szleng), gyúródás (tájnyelvi), pankráció (bizalmas)

fáradságos

melléknév
  • fáradalmas, vesződséges, nehéz, keserves, verejtékes, fárasztó, kemény, megerőltető, kimerítő, bajos, terhes, gyötrelmes, strapás (bizalmas), difficilis (idegen), kenyérgőzös (tájnyelvi)

felszívódik, fölszív

ige
  • behatol, beivódik, beszűrődik, beolvad, bejut
  • szétterjed
  • eltűnik, elpárolog, elillan, meglép (bizalmas), olajra lép (szleng), meglóg (bizalmas), elpucol (szleng), kámfort játszik (szleng), odábbáll, lelép, elkotródik, lelécel (szleng), megpattan (szleng), dobbant (szleng), elhúzza a belét (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)

motyó

főnév
  • (bizalmas): holmi, batyu, csomag, málha, teher (régies), poggyász, pakk (régies), cucc (bizalmas), cucolék (régies), cókmók, betyárbútor (régies), hóbelevanc (bizalmas), celecula (tájnyelvi), bugyor (tájnyelvi), béngyele (tájnyelvi), szekszemonta (tájnyelvi)

cselekmény

főnév
  • tett, tevékenység, cselekedet, cselekvés, eljárás, művelet, ténykedés, intézkedés, beavatkozás, cselekvény (régies), akció, aktus
  • történet, történés, előrehaladás, előremenet, mese, meseszövés, bonyodalom, sztori

cukormáz

főnév
  • cukorbevonat, glazúr

ajtónálló

főnév
  • ajtóőr (régies), kapus, portás, palotás (régies), ajtós (tájnyelvi), janitor (régies), cerberus (bizalmas), tornácőrző (régies)

csodaszer

főnév
  • csodaír, gyógyír, elixír, orvosság, panácea (régies), arcanum (régies), bájital, terjék (régies)

fenekedik

ige
  • rosszat forral, bosszút forral, tör, acsarog, acsarkodik, áskálódik, agyarog (tájnyelvi), agyarkodik (tájnyelvi), dühöng, dühösködik, ellenségeskedik, gyűlölködik, feni a fogát, fenyegetőzik

fölényeskedik

ige
  • nagyzol, nagyképűsködik, lehengerel Sz: a kert felől áll; a part felől áll; adja a bankot; adja a nagyot; fenn hordja az orrát; magas lóra ül; magas lóról beszél

húr

főnév
  • (régies): ideg, ín
  • (régies): bél
  • zsinór
  • chorda (idegen)

halász

főnév
  • pákász (régies, tájnyelvi), horgász

fejhallgató

főnév
  • fülhallgató, hallgató, füles (bizalmas), kagyló (bizalmas)

étkezés

főnév
  • evés, táplálkozás, kosztolás (bizalmas), lakomázás, lakmározás, falatozás, falás, zabálás (szleng), pofázás (szleng), habzsolás (pejoratív), eszegetés, majszolás, kanalazás, kajálás (szleng), zaba (szleng), asztaltevés (tájnyelvi), kosztolódás (tájnyelvi)

felküzd, fölküzd

ige
  • felküzdi magát, felverekszi magát, felvergődik, feljut, felkerül

hajlam

főnév
  • vonzódás, vonzalom, hajlandóság, kedv, készség
  • adottság, rátermettség, tehetség, érzék, véna (választékos), talentum (régies), alkat, jellem, természet, vérmérséklet, beállítottság, diszpozíció (szaknyelvi)
  • fogékonyság, hajlamosság, inklináció (szaknyelvi)

felcsigáz, fölcsigáz

ige
  • felajz, felfokoz, felkorbácsol, feszültté tesz, felsrófol (bizalmas), felizgat, stimulál, végsőkig fokoz
  • (régies): (árat) felsrófol, felver
  • (régies): kínoz, (csigára) felhúz

előmunkálat

főnév
  • előkészület, előkészítés

felrak, fölrak

ige
  • föltesz, fölerősít, fölhelyez, rávisz, ráhord, rárak, felhalmoz, felpolcol
  • megrak, telepakol

haladéktalanul

határozószó
  • azonnal, rögtön, mindjárt, máris, nyomban, azon nyomban, menten, tüstént, íziben (tájnyelvi), rögvest, prompt (bizalmas), ahajt (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), legott (régies), egyből, azonmód, azon melegében, késedelem nélkül, vonakodás nélkül, most