feltett, föltett szinonimái

melléknév
  • eltökélt, kitűzött, elhatározott, megingathatatlan

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elragadtat

ige
  • (elragadtatja magát): elveti a sulykot
  • gyönyörködtet, magával ragad, elbűvöl, megragad, megbabonáz, elvarázsol, megigéz, lebilincsel, lenyűgöz, elkápráztat, meghódít, megnyer, elszédít (bizalmas), rabul ejt, foglyul ejt, leigáz, hatalmába kerít

megbeszél

ige
  • meghány-vet, megtanácskozik, megtárgyal, megvitat, konzultál, diszkutál (régies), pertraktál (idegen), tanácskozik, átbeszél (bizalmas), végigbeszél, megcseveg, megdumál (szleng), megdeputál (tájnyelvi), konferenciázik (régies)
  • megállapodik, összebeszél
  • összeegyeztet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feltett, föltett szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felhőszakadás

főnév
  • záporeső, zuhany (bizalmas), zuhé (bizalmas), zuhi (bizalmas), ár, égszakadás, esőszakadás, fellegszakadás

ennélfogva

határozószó
  • ezért, tehát, ennek folytán, következőleg, következésképp, következésképpen, ebből kifolyólag, ennek okán, emiatt

elun

ige
  • megun, ráun, beleun, belefárad, megelégel, agyára megy (bizalmas)

eleség

főnév
  • takarmány, abrak, eledel, szüleség (régies), etetnivaló (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): élelem, étel, ennivaló, táplálék, harapnivaló, elemózsia, koszt (bizalmas), kaja (szleng)

félrehall

ige
  • félreért, elért, félremagyaráz, eltájolja magát (szleng)

forróság

főnév
  • hőség, kánikula, heve (valaminek)
  • szenvedély, hevület, tűz, lelkesedés, rajongás, lángolás, elragadtatás, vehemencia
  • láz
  • (tájnyelvi): láz, hőemelkedés

nézeget

ige
  • tekinget, vizslat, fürkész
  • böngész, vizsgálódik
  • méreget, gusztál (bizalmas), vizsgálgat, mustrál
  • lapozgat

dézsmál

ige
  • lop, elvesz, elemel, elvisz, eltulajdonít, fosztogat, elcsen, elcsór (szleng), elsinkófál (bizalmas)
  • vámol (régies), harácsol, zabrál (régies), zsákmányol

dagonya

főnév
  • sár, pocsolya, dágvány (régies), pocséta (régies), tása (tájnyelvi), tocsogó (tájnyelvi)

ápolt I.

melléknév
  • gondozott, rendezett, rendes, rendben tartott, takaros, nett (bizalmas), karbantartott, tiszta

döntőbíró

főnév
  • döntnök (régies), arbiter (idegen), bíró, igazlátó (régies)
  • játékvezető, játékmester, mérkőzésvezető

frizsider

főnév
  • hűtőszekrény, hűtőgép, hűtőkészülék, hűtő (bizalmas), jégszekrény

gravitál

ige
  • vonzódik, hajlik, igyekszik, törekszik, pályázik

istenadta

melléknév
  • veleszületett, természetes, mesterkéletlen, ősi, ösztönös, öröklött
  • (tehetség): kimagasló, kiváló, született
  • (föld): termékeny, áldott
  • (idő): boldog, mennyei
  • (személy): együgyű, jámbor, szánalmas, szegény

hentes

főnév
  • húsárus, húsos (bizalmas), böllér
  • mészáros
  • (szleng): sebész
  • katonaorvos
  • (szleng): tömeggyilkos

feltüzel, föltüzel

ige
  • eltüzel, eléget
  • fellelkesít, felbuzdít, felloval, felbiztat, tűzbe hoz, felajz, felszít

felgyűr, fölgyűr

ige
  • felteker, feltűr, felhajt, felhajtogat, feltűz, felgyürköd (tájnyelvi), felgyürköl (tájnyelvi)

fogalmaz

ige
  • szövegez, megír, szerkeszt, írásba foglal, formuláz, szavakba önt, kifejezésre juttat, elgondol, koncipiál (régies)

házsártos

melléknév
  • veszekedős, zsörtölődős, zsémbes, kötekedő, civakodó, civódó, pörlekedő, összeférhetetlen, perelő, dörmögő, rigolyás, okvetetlenkedő, bakafántos (régies), szekánt (bizalmas), csörfös (tájnyelvi), házsárt (tájnyelvi)

fényez

ige
  • fényesít, csiszol, políroz (szaknyelvi), lakkoz, lazúroz (szaknyelvi), politúroz (idegen), glancol (bizalmas)

érdemrend

főnév
  • érdemérem, érem, rendjel, kitüntetés, ordó (régies), plecsni (pejoratív)

folyat

ige
  • csorgat, ereszt, bocsát, enged, szivárogtat
  • (tájnyelvi): párosodik, üzekedik, ivarzik
  • pároztat

helyszín

főnév
  • hely, színhely
  • tetthely