fejvesztés szinonimái

főnév
  • fővesztés, lefejezés, lenyakazás, dekapitáció (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

régebben

határozószó
  • régen, azelőtt, korábban, ezelőtt, ennekelőtte, annakelőtte, előzőleg, hajdan, hajdanában, hajdanán, valamikor, egykor, hajdanidőben (választékos), előbbekben (tájnyelvi)

kivesz1

ige
  • kiemel, kiszed, kipiszkál, kipakol, kirak, kirámol
  • kilop, elcsen, eloroz
  • előhúz, kihúz, kivon, kiránt
  • kioperál, eltávolít
  • kikölcsönöz, bérbe vesz, kölcsönkér
  • kibérel, lefoglal, kiárendál (régies)
  • kitisztít, kiszed, eloszlat, kikap, eltüntet
  • kitöröl, megsemmisít
  • elvisz, átirat
  • észlel, érzékel, észrevesz, felfog, megért, kiérez, meglát, felismer, megkülönböztet, kihámoz, excipiál (szaknyelvi)
  • visszavesz, kivált
  • (járandóságot, szabadságot): felhasznál, igénybe vesz
  • kiver, kicsal, kicsikar
  • szóra bír
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fejvesztés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ezáltal

határozószó
  • ezzel, evvel

előfeltétel

főnév
  • feltétel, követelmény, kívánalom, kikötés, megkötés, megkövetelés, elvárás, kiírás, korlátozás, megszorítás, fenntartás, sine qua non (idegen)

elkövetkezik

ige
  • bekövetkezik, eljön, elérkezik, sor kerül (valamire), beteljesedik, megvalósul, realizálódik

dühít

ige
  • dühösít, haragít, haragra gerjeszt, megharagít, mérgesít, méregbe hoz, felingerel, bőszít, idegesít, provokál, zaklat, háborgat, felcukkol (szleng), vadít, felhúz (szleng), cikiz (bizalmas), bepöccent (szleng), bepipásít (szleng), dühbe hoz, hergel, felpaprikáz Sz: fejébe kergeti a vért; csípi a csőrét
  • (valakit valami): bosszant, bánt

faszén

főnév
  • faparázs, cérkó (tájnyelvi)

feltép

ige
  • felszakít, felránt, felhasít, felszaggat, felszakaszt (tájnyelvi), felrepeget (tájnyelvi)
  • (levelet): felbont, felnyit(régies)

mögött

névutó
  • megett (régies), után

csendőrség

főnév
  • katonai rendőrség, zsandárság (régies)

csakhogy I.

kötőszó
  • azonban, de, hanem, ám (választékos), ámde
  • sőt, mi több

akárhol

határozószó
  • bárhol, ahol csak, akármerre, bármerre, mindenütt

csontozat

főnév
  • csontrendszer, csontváz, ossatura (szaknyelvi)

fenyegetődzik, fenye

ige
  • fenyeget, fenekedik (régies), acsarog, acsarkodik

főzőkanál

főnév
  • fakanál, kanál

húzódik

ige
  • húz, feszül
  • húzódozik, vonul, lapul, rejtőzik, bújik, kushad (bizalmas)
  • halasztódik, tolódik, halasztást szenved, késik, késedelmet szenved
  • nyúlik, elterül, halad, vezet, fut
  • húzódozik, vonakodik, szabódik

hallgatólagos

melléknév
  • kimondatlan, implicit (szaknyelvi), beleértett, bennefoglalt, fenntartásos, burkolt, rejtett, titkos(idegen)

feketevasárnap

főnév
  • szenvedés vasárnapja, süketvasárnap (tájnyelvi)

évezred

főnév
  • ezredév, millennium (idegen)

felmentés, fölmentés

főnév
  • mentesítés, mentesség, diszpenzáció (idegen)
  • felmentvény
  • feloldozás, abszolúció (szaknyelvi), bűnbocsánat, megbocsátás
  • tisztázás, igazolás
  • felszabadítás, megszabadítás

hajókirándulás

főnév
  • vízitúra, vízi séta, hajókázás, hajóutazás, hajóút

felegyenesedik, föle

ige
  • feláll, feltápászkodik, felkászálódik (bizalmas), felemelkedik, kihúzza magát, felkel, lábra áll, talpra áll, talpra ugrik, felszökik

előresiet

ige
  • előrenyomul, előremegy, élre tör

felró, fölró

ige
  • felír, feljegyez, ráró, belevés, rovással megjelöl, fölmetsz (régies)
  • nyilvántart
  • számlájára ír, terhére ró, szemére vet, szemére hány, hibáztat, vádol, terhel

haldokló II.

főnév
  • moribundus (szaknyelvi)