ezáltal szinonimái

határozószó
  • ezzel, evvel

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zötyög

ige
  • rázkódik, zökög (tájnyelvi), döcög, zötykölődik
  • nevet, göcög (tájnyelvi)

kikúrál

ige
  • kikezel, kigyógyít, kiorvosol (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ezáltal szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

érkezik

ige
  • megérkezik, megjön, eljut, eljön, közeledik, érkezőben van
  • ráér (valamire)

elidegenedik

ige
  • elhidegül, eltávolodik

eleped

ige
  • belepusztul, emészti magát, elsenyved, elsorvad, elfogy (régies), megaszik (régies), meghal
  • vágyakozik, sóvárog

díjazás

főnév
  • díj, fizetés, fizetség, munkabér, munkadíj, bér, bérezés, taksa, illetmény, illeték, honorárium, tiszteletdíj, járandóság, dotáció, juttatás, javadalmazás

eszméletlen II.

határozószó
  • magánkívül, öntudatlanul, kábultan, eszméletlenül, önkívületben, kómában

félhomály

főnév
  • szürkület, derengés, alkonyat, homályosság, sötétedés, árnyéklat (régies), clair-obscur (idegen)

miliő

főnév
  • környezet, atmoszféra, keret, kör, háttér, légkör, klíma, levegő, vidék, környék
  • asztalközép

cikornya

főnév
  • ékítmény, ékesség, dísz, díszítmény, ciráda, kacskaringó, cirkalom (régies), cifrázat, cifraság, cicoma, pompa, sujtás, cafrang (pejoratív), sallang, pucc (pejoratív)
  • szóvirág, frázis, szólam, ciráda

bükkfanyelv

főnév
  • zsargon

csatornázás

főnév
  • csatornaépítés, kanalizáció (szaknyelvi), kanalizálás (szaknyelvi), vízelvezetés, szennyvízelvezetés, alagcsövezés (szaknyelvi)

felnő, fölnő

ige
  • megnő, felnövekszik, felserdül, felcseperedik, felnőtté válik, cseperezik (tájnyelvi), felgingárodik (tájnyelvi), megiperedik (tájnyelvi), felsúdul (tájnyelvi), felterem (tájnyelvi), kifejlődik
  • kivirul, kivirágzik
  • felnevelkedik Sz: veri az anyja tolla; kinőtt az Isten markából; benőtt a feje lágya; nem lehet már az ágy alá dugni; liba volt, most lúd; nem játszik már dióst

fogadkozás

főnév
  • ígérgetés, esküdözés, eskü, fogadás, megerősítés, ajánlkozás

hócipő

főnév
  • hótaposó, hótapsi (bizalmas)
  • kalucsni

gyúl

ige
  • fellobban, tüzet fog, fellángol, lobot vet, ég
  • világosodik, kigyúl
  • (haragra gyúl): felgerjed, felindul, megmérgesedik
  • (vörösre gyúl): elvörösödik, kipirul, elönti a vér az arcát

ezerjófű

főnév
  • százaranyosfű, százforintos földepe, százforintosfű, erősfű (tájnyelvi)

eredetileg

határozószó
  • eredendően, eleve, kezdetben, először
  • eleinte, az elején

felbátorodik, fölbát

ige
  • nekibátorodik, bátorságot vesz, nekibuzdul, nekiveselkedik, merészel
  • vérszemet kap, elszemtelenedik (pejoratív), elpimaszodik

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

falu

főnév
  • község, település, kistelepülés (szaknyelvi), kisközség, faluhely, falucska, vidék, mucsa (durva)

elkorcsosodik

ige
  • elfajzik, elsatnyul, elcsenevészesedik (választékos), degenerálódik (szaknyelvi), elaljasodik, megromlik

felerősít, fölerősít

ige
  • rögzít, megerősít, odaerősít, ráerősít, odaszegecsel, felszegel, ráköt, felköt, odaköt, odamadzagol, odaszorít, odatűz, rávarr, odavarr, felvarr
  • felhangosít
  • növel, fokoz, emel (zajt)
  • feltáplál, feljavít, felhizlal, felpárkál (tájnyelvi), felzsendít (tájnyelvi)

győz

ige
  • nyer, diadalmaskodik, győzelmet arat, célba ér, véghezvisz (valamit), érvényesül Sz: elviszi a pálmát; diadalt arat; megszerzi az elsőséget; az első helyen végez
  • úrrá lesz (valamin), legyűr, túltesz (valakin), leküzd, fölülkerekedik (valamin), erőt vesz (valakin valami), felül marad
  • meghódít, megszerez, elér (valamit)
  • (régies): visel, tűr