farok, fark szinonimái

főnév
  • csóva (üstökösé)
  • farkinca (bizalmas), csutak (bizalmas)
  • (szleng): hímvessző, pénisz, szerszám (szleng), műszer (szleng), puska (szleng), fütyi (bizalmas), fütykös, fütyülő (bizalmas), kuki (bizalmas), pöcs (durva), lőcs (durva), fasz (durva)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ostoba

melléknév, főnév
  • buta, tökkelütött, korlátolt, balga, üresfejű, féleszű, tyúkeszű, fajankó, nehézfejű, hülye, idióta, hólyag, süsü (bizalmas), félcédulás, szamár, együgyű, bárgyú, oktalan, tökfej, gyagya, sötét (bizalmas), fúrtagyas (régies) Sz: a kovács se tudna neki észt koholni; annyi esze sincs, mint egy tyúknak; az anyja alól is vasvillával vették el; bámul, mint borjú az új kapura; buta, mint a lúd; csupa csiriz a fejében; fél tehenet se ér az esze; ha zacskóba kötné az eszét, megenné a kutya; híg az agyveleje; kevés van a sótartójában; majd megbődül; megbődül a borjú benne; morzsa esze sincs; néz, mint birka az új kapura; nincs annyi esze, mennyi egy dióhéjba beleférne; olyan, mint a fejetlen láb; tizenkét ökör fel nem ér az eszével; tök a feje, gané a veleje; tudatlan, mint a szamár; úgy bámul, mint a sült hal; üres a felház; vasvillával vették el az anyjától
  • meggondolatlan, értelmetlen, nevetséges, oktondi, botor, esztelen, képtelen, visszás, felelőtlen, semmitmondó, üres

alsóbbrendű

melléknév
  • alsórendű, alárendelt, al-
  • kezdetleges, primitív, szubaltern (idegen)
  • alacsonyrendű, alantas, alábbvaló, inferioris (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a farok, fark szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eszerint

határozószó
  • tehát, ennek megfelelően, ekként, ilyenformán, ezért, ennélfogva, emiatt
  • így hát, így, egyszóval

ellenvetés

főnév
  • kifogás, ellenszegülés, szembeszállás, tiltakozás, óvás, ellenkezés, apelláta, protestáció (régies), antitézis (szaknyelvi), kontradikció (régies), replika (régies), objekció (régies)

elhatároz

ige
  • eldönt, elszánja magát, elgondol, eltökél (választékos), megfogad, feltesz, fejébe vesz (valamit), ráadja a fejét (valamire), szándékozik (tájnyelvi), rezolvál (régies)
  • elrendel, megparancsol, parancsba ad, előír, kijelöl, megszab

döcögős

melléknév
  • rázós (szleng), hepehupás, göröngyös, rögös, gödrös, zötyögős, egyenetlen
  • (ritmus): akadozó, sántító, darabos, nehézkes

facipő

főnév
  • fapapucs, klumpa, facókó (tájnyelvi), cókó (tájnyelvi)

felperes, fölperes

főnév
  • panaszos, panasztevő, vádló, feljelentő, vádas (régies), idéztető (régies), aktor (régies)

moll

melléknév
  • mineur (szaknyelvi), minore (szaknyelvi)
  • lágy, finom

csalóka

melléknév
  • megtévesztő, félrevezető, hamis, csalfa, csalárd, csalékony (választékos), cselt vető (régies), csali (tájnyelvi), ámító, illuzórikus, délibábos, csába (tájnyelvi), hiú (ábránd, remény)
  • hazug, alaptalan
  • (régies): alakos, alakoskodó, csalárd, tündérkedő (régies), színmutató (régies), képmutató, hamis, ál

ciklikus

melléknév
  • ciklusos, ismétlődő, időszakos, visszatérő, körforgásos

ágazik

ige
  • (fa) ágasodik
  • ágakra szakad, szétválik, elágazik, szétágazik, kétfelé hasad (régies)

csillag

főnév
  • állócsillag, hullócsillag, meteor (szaknyelvi)
  • csillagjegy, jegy, csillagzat, csillagkép
  • rangjelzés
  • rendjel, érdemrend, kitüntetés, plecsni (pejoratív)
  • (állat homlokán): hold, folt
  • sztár, filmcsillag, mozicsillag, díva

feltartóztat, föltar

ige
  • feltart, visszatart, hátráltat, hátratart, alkalmatlankodik, akadályoz, gátol, késleltet, visszahúz, megakaszt, megállít, késtet (tájnyelvi), hátráztat (tájnyelvi), útját állja, felfog (támadást)

forgás

főnév
  • pörgés, örvénylés, kavargás, gomolygás, körben járás, kerengés, rotáció (szaknyelvi), perdület (szaknyelvi), forgatag (tájnyelvi)
  • váltakozás, irányváltoztatás, körfordulat
  • forgalom
  • kelep (szaknyelvi), piruett (szaknyelvi), megperdülés, orsó

hozzáfog

ige
  • kezd, megkezd, hozzákezd, nekikezd, nekiesik, hozzálát, belefog, nekiveselkedik, nekifohászkodik, rátér, nekidől (tájnyelvi), nekifeszül, belekap, kukálódik (tájnyelvi)

hajkenőcs

főnév
  • hajzselé, brillantin (régies), pomádé (régies)

fásli

főnév
  • kötözőpólya, pólya, kötés

eset

főnév
  • történés, történet, esemény, sztori (bizalmas), história, affér (bizalmas), incidens, mozzanat, ügy, kázus (idegen), dolog, tény
  • zsáner (bizalmas)
  • alkalom, helyzet, példa

felháborodik, fölháb

ige
  • méltatlankodik, megütközik, elszörnyed, fennakad, felbosszankodik, megharagszik, haragra gerjed, feldühödik, felhördül, felfortyan, felzúdul, felhorkan, feltámad (tájnyelvi), megbotránkozik, indignálódik (régies), fellát (tájnyelvi)

háborodott

melléknév
  • őrült, elmebajos, bolond, zavart, bomlott, eszelős, tébolyodott
  • nyugtalan, felkavart, izgatott, zaklatott, feldúlt

fejleszt

ige
  • növeszt, kibocsát
  • (energiát): termel, létrehoz
  • bővít, gyarapít, fellendít, felvirágoztat, gazdagít, növel, épít
  • csiszol, finomít, palléroz (választékos), alakít
  • korszerűsít, modernizál, forradalmasít, beruház, előrevisz, erősít

elnyer

ige
  • megkap, elér, kivív, meghódít, hatalmába kerít, birtokba vesz, magáévá tesz, megszerez, kiérdemel, megnyer, (díjat) elvisz(valamitől)

felkúszik, fölkúszik

ige
  • felmászik, felkapaszkodik, felhág, fellép, felvergődik, felér, felmegy (lépcsőn)
  • (növény): felfut, rátekeredik, rácsavarodik, felnyúlik, felcsavarodik

hájas I.

melléknév
  • kövér, elhízott, zsíros, dagadt, dagi, túlsúlyos, nagy hasú, pocakos