csalóka szinonimái

melléknév
  • megtévesztő, félrevezető, hamis, csalfa, csalárd, csalékony (választékos), cselt vető (régies), csali (tájnyelvi), ámító, illuzórikus, délibábos, csába (tájnyelvi), hiú (ábránd, remény)
  • hazug, alaptalan
  • (régies): alakos, alakoskodó, csalárd, tündérkedő (régies), színmutató (régies), képmutató, hamis, ál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

érces

melléknév
  • (hang): csengő, telt, erős, zengzetes, zengő, acélos, harsány, sztentori (régies)

terápia

főnév
  • orvoslás, kezelés, gyógykezelés, gyógymód, gyógyítás, kúra
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csalóka szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bütyök

főnév
  • csomó, dudor, dudorodás, kidudorodás, csomósodás, kinövés, göcs, bog (tájnyelvi), görcs, göcsört (tájnyelvi), bőrkeményedés, tyúkszem, kamó (tájnyelvi), bücök (tájnyelvi), buckó (tájnyelvi)
  • (szleng): vakarcs, tökmag, mitugrász, porbafingó (durva), seggdugó (durva), seggdugacs (durva), kettéfűrészelt óriás (tréfás), töpörtyű (bizalmas), harmatverő (tréfás)

bélyegez

ige
  • pecsétel, stempliz (bizalmas), megjelöl, billogoz (szaknyelvi), bélyeget süt (valamire)
  • frankíroz (régies), felbélyegez
  • blokkol (szaknyelvi)
  • (valakit valamilyennek): minősít, értékel, megbélyegez, stigmatizál

békeegyezmény

főnév
  • békeszerződés, békekötés, békepaktum, békealku (régies)

arravaló

melléknév
  • alkalmas, rátermett, hivatott
  • célszerű, alkalmas, megfelelő, odavaló, hasznavehető

cipősarok

főnév
  • stekli (szaknyelvi)

darabont

főnév
  • őr, hajdú

körkérdés

főnév
  • kikérdezés, ankét

adat

főnév
  • adalék, tény, értesülés, információ, bizonyíték

aknamunka

főnév
  • intrika, ármány (választékos), ármánykodás, áskálódás, fondorlat, fondorkodás, cselszövés, mószerolás (szleng), fúrás (bizalmas), furkálás (bizalmas), diverzió (idegen), felforgatás

deszkakerítés

főnév
  • palánk, léckerítés, rács, borona (tájnyelvi)

egyenlősdi

főnév
  • egalitarizmus (idegen)

felbujtó, fölbujtó

főnév
  • bujtogató, lázító, provokátor, bűnpártoló, főkolompos (pejoratív)

elszontyolodik

ige
  • elszomorodik, elcsügged, elkámpicsorodik (bizalmas), lekókad, elhagyja magát, elkeseredik, bánkódik, elbúsul, búsong (választékos), búslakodik, szomorkodik, elkedvetlenedik, letörik, elfancsalodik (tájnyelvi), elsompolyodik (tájnyelvi), emészti magát

csapadékhiány

főnév
  • esőhiány, szárazság, aszály

buzogány

főnév
  • csatacsillag (régies), buzdogány (régies)

csomóz

ige
  • kötöz, köt, bogoz, hurkol, csombókol (tájnyelvi)
  • csomóba köt, kötegel, kepéz (tájnyelvi), kalangyál (tájnyelvi)

elrémít

ige
  • megrémít, elijeszt, elborzaszt, megijeszt, megfélemlít, elképeszt, megrendít

csemete

főnév
  • gyerek, kisgyerek, utód, ivadék, csöppség, kölyök, lurkó, purdé, öcskös (bizalmas), öcsi (bizalmas), gyerkőc, bébi (bizalmas), pici, palánta, pocok (bizalmas), poronty (bizalmas), csimota (tájnyelvi), magzat
  • dugvány, sarjadék, hajtás, magonc, oltvány, sarj, palánta, suháng (tájnyelvi)

berámáz

ige
  • bekeretez, keretbe foglal

csúfos I.

melléknév
  • szégyenletes, gyalázatos, visszataszító, rút
  • csúfondáros, csúfolódó

elszegényedik

ige
  • lerongyolódik, elnyomorodik, lecsúszik, tönkremegy, pauperizálódik (szaknyelvi), elszegényül (régies), kifürdik (tájnyelvi), lecseppen (tájnyelvi), levetkőzik (tájnyelvi), megszegényül (tájnyelvi) Sz: árnyékszolgára szorul; átalvetőre szorul; beleütött az erszényébe a lapos guta; csizmában kereste, mezítláb költötte; két táskára szerződik; kihajtja az egeret; kiverte az ág a szemét; kocsin kezdi, targoncán végzi; koldusbotra jut; koldustarisznyát akaszthat a nyakába; Kun László szekerére szorul; lefelé jár a rúdja; lovon jött, gyalog jár; szárazra jutott; taligára szorul; tarisznyára szorul
  • elérctelenedik (szaknyelvi), kimerül (szaknyelvi)