fellendít, föllendít szinonimái

ige
  • fejleszt, felvirágoztat, felemel, talpra állít, feltámaszt, feléleszt, újjáéleszt, megújít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

babkávé

főnév
  • szemes kávé, kávé

orom

főnév
  • hegycsúcs, csúcs, hegytető, szirt, bérc, ormózat (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fellendít, föllendít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felad, fölad

ige
  • felnyújt, ráad, felsegít
  • postáz, postára ad, bedob, elküld, továbbít, expediál (szaknyelvi), utalványoz, átutal
  • feljelent, elárul, beárul, besúg, bevádol, bemárt, beköp (szleng), denunciál (idegen), bead (régies), elvádol (tájnyelvi), vámliz (szleng), befúj (szleng), feldob (szleng)
  • felhagy (valamivel), lemond (valamiről), megválik, abbahagy, leszokik (valamiről), eláll (valamitől), bedobja a törülközőt (szleng), kiszáll(valamihez)(valami mellett)
  • felszolgál, feltálal, szervíroz

eltökélt

melléknév
  • (szándék): feltett, határozott
  • elszánt, határozott, céltudatos

elpályázik

ige
  • elmegy, elindul, elvitorlázik

ékesség

főnév
  • ék, dísz, ékszer, cifraság, cifrázat, cicoma, pompa, fux (szleng), pipesség (tájnyelvi), ékítmény, díszítés, dekoráció, (zenében) cikornya, fioritura (szaknyelvi), (zenében) melizma (szaknyelvi), ornamentika (szaknyelvi)
  • büszkeség, kiválóság

felgyűr, fölgyűr

ige
  • felteker, feltűr, felhajt, felhajtogat, feltűz, felgyürköd (tájnyelvi), felgyürköl (tájnyelvi)

flaszter

főnév
  • (bizalmas): útburkolat, járda, utcakövezet, kövezet, burkolat, aszfalt, makadám (szaknyelvi)

násznagy

főnév
  • vőfély

csupor

főnév
  • bögre, ivóedény, csésze, edényke, fazekacska, korsó, szilke (tájnyelvi), ibrik (tájnyelvi), köcsög, göbre (tájnyelvi), pohár

csirkefogó

főnév
  • gazember, gazfickó, semmirevaló, semmirekellő, haszontalan, mihaszna, szélhámos, svihák, betyár (régies), kapcabetyár, pernahajder, bitang, mákvirág, lókötő, jómadár, naplopó, kópé (bizalmas), csibész, huligán (bizalmas), jampec (régies), briganti, gézengúz, lacibetyár (tájnyelvi), aszfaltbetyár, jó cenk (tájnyelvi), himpellér, lator (régies), imposztor (régies), selma (régies), strici (durva), strigó (szleng), ganef (szleng), díszpinty, szarházi (durva), tróger (durva)

állhatatosság

főnév
  • kitartás, hűség, szilárdság, jellemszilárdság, következetesség, konzekvencia, perszeverancia (idegen), rendületlenség, stabilitás

diadém

főnév
  • fejdísz, homlokdísz, fejék, homlokék, istifán (régies)

folyamatos

melléknév
  • folytonos, összefüggő, megállás nélküli, állandó, szakadatlan, szüntelen, tartós, folyó, permanens, megszakítatlan, sorozatos, szünet nélküli, nonstop

gépész

főnév
  • gépkezelő, gépmester, erőmíves (régies), mechanikus (régies), gépjavító, szerelő
  • (régies): mozdonyvezető, masiniszta (régies)
  • gépészmérnök
  • gépészmérnök-hallgató

indokolatlan

melléknév
  • alaptalan, megokolatlan, megalapozatlan, felesleges, jogosulatlan, jogalap nélküli (szaknyelvi), motiválatlan, igazságtalan, igaztalan, méltánytalan, tarthatatlan
  • szükségtelen, túlzott, túlságos, mértéktelen, aránytalan, érdemtelen

hátrafelé

határozószó
  • visszafelé, vissza, hátra, hátrálva
  • farolva, rükvercbe (szaknyelvi)

felmar, fölmar

ige
  • fölsebez, feltép, fölszaggat, megrongál, összemar, szétmar, megtámad, kirág, felesz (tájnyelvi), erodál (idegen), korrodál

fejmosás

főnév
  • hajmosás
  • (bizalmas): dorgálás, szidás, szidalom, feddés, regnálás (tájnyelvi), leckéztetés, intés, intelem, megrovás, korholás, pirongatás, szapulás, lehordás (bizalmas), letolás (bizalmas), prédikáció (bizalmas)

fénykor

főnév
  • virágkor, aranykor, hőskor, virágzás, kiteljesedés

hasábburgonya

főnév
  • hasábkrumpli, rósejbni (bizalmas), szalmakrumpli, szalmaburgonya, szalmapityóka (tájnyelvi), sült krumpli

felrobban, fölrobban

ige
  • szétrobban, szétpattan, levegőbe röpül, kirobban, szétpukkad, detonál, explodál
  • elpusztul, megsemmisül
  • kirobban, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti türelmét, elveszti az önuralmát, kitör, felfortyan, heveskedik, begurul (szleng), bepöccen (szleng), begőzöl (szleng), felforr az agyvize (szleng), eldurran az agya (szleng), felmegy a pumpája (szleng), ellő (tájnyelvi)

elvisel

ige
  • elnyű, elkoptat, elhord, elhasznál, elrongyol, elszaggat, agyonhasznál, elnyúz (bizalmas), elhusol (tájnyelvi), elványul (tájnyelvi)
  • eltűr, tolerál, kibír, elbír, megtűr, elszenved, belenyugszik, elszível (választékos), megszenved (régies), kiáll (valamit), tűr, szupportál (régies), felvesz (tájnyelvi), áll (valamit), (sértést) lenyel (bizalmas)

ficánkol, fickándozi

ige
  • ficánkodik (tájnyelvi), ugrándozik, ugrabugrál, szökdel, szökdécsel, igrebugrál (tájnyelvi), izeg-mozog

hatástalan

melléknév
  • eredménytelen, sikertelen, meddő, hasztalan, kárba veszett, haszontalan, ineffektív (idegen) Sz: annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz; annyi, mint jégverés ellen a miatyánk; annyi, mint süketnek a jóreggelt
  • erőtlen, szesztelen (régies), színtelen, szürke, gyenge, unalmas