felbiztat, fölbiztat szinonimái

ige
  • felbátorít, fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, rávesz (valakit, valamire), rábeszél, rábír
  • felbujt, feltüzel, felheccel, felkontat (tájnyelvi) Sz: felkeni a hasát; lovat ad (vki alá); szárnyakat ad (valakinek)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rabló II.

főnév
  • tolvaj, betörő, gonosztevő, gengszter, bandita, útonálló, zsivány (régies), betyár (régies), haramia, lator (választékos), briganti, martalóc (régies), bojnyik (régies), dulár (régies), mackós (szleng), kasszafúró, bankrabló, zsebmetsző
  • ügyeskedő, csirkefogó

pöröly

főnév
  • kalapács, kovácskalapács, ráverőkalapács, kétkézkalapács, vasverő (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbiztat, fölbiztat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fagyos

melléknév
  • megfagyott, jeges, deres, zúzmarás, síkos, csúszós
  • hideg, jéghideg, zimankós, zord, metsző, átható, barátságtalan, dermesztő, fogvacogtató
  • átfagyott, didergő, fázó, fázós
  • rideg, visszautasító, elutasító, barátságtalan, kimért, hűvös, ellenséges, szeretetlen Sz: hideg, mint a márvány

előnytelen

melléknév
  • hátrányos, kedvezőtlen, káros, haszontalan, eredménytelen, meddő, sikertelen, hiábavaló, fölösleges, alkalmatlan
  • improduktív, ráfizetéses, veszteséges, gazdaságtalan, deficites
  • kellemetlen, taszító

ellentmondás

főnév
  • tiltakozás, ellenvetés, cáfolat, óvatkozás (régies), feleselés, visszaszólás, szembeszegülés, szembenállás
  • ellentét, következetlenség, logikátlanság, antinómia (szaknyelvi), paradoxon, kontradikció (régies), diszparitás (szaknyelvi)

edzett

melléknév
  • megedzett, kemény, szilárd, erős, jó állóképességű, törhetetlen, robusztus, ellenálló, teherbíró, keménykötésű, kisportolt, szívós, trenírozott, tagbaszakadt, spártai
  • kipróbált, tapasztalt, hétpróbás, harcedzett, viharedzett
  • acélos, megkeményített, acélozott, nádolt (régies)

fegyvergyártás

főnév
  • fegyverkészítés, hadiipar, hadianyaggyártás
  • fegyverkezés

felvidít, fölvidít

ige
  • felderít, jókedvre derít, jókedvre hangol, megnevettet, felhangol, feldob (bizalmas), felstimmol (bizalmas), felvidámít (régies) Sz: mosolyt csal az arcára

munkásság

főnév
  • munkásosztály, proletariátus (idegen)
  • működés, tevékenység, fáradozás
  • életmű, oeuvre (idegen)

csevej

főnév
  • csevegés, társalgás, beszélgetés, szóváltás, fecsegés, locsogás, terefere, eszmecsere, pletykálkodás, diskurálás, elmefuttatás, pusmogás, szájjártatás, letyepetye (bizalmas), latyapaty (tájnyelvi), csacsogás, gágogás, gagyogás, konverzáció (régies), purparlé (régies), traccs (bizalmas), triccs-traccs (bizalmas), dumaparti (szleng), plausch (idegen), kaszinózás, csicserkélés (tájnyelvi), csiripolás (tájnyelvi), csáfor (tájnyelvi), csevet (tájnyelvi)

csápol

ige
  • hadonászik

akvárium

főnév
  • haltartály, üvegmedence

csörren

ige
  • csördül, zörren, koccan

fertőzés

főnév
  • infekció (szaknyelvi), szepszis (szaknyelvi), kontamináció (szaknyelvi), ragály

furdal

ige
  • fúrogat, lyuggat
  • furkál, áskálódik (bizalmas)
  • piszkálódik, szurkál, csipkelődik
  • gyötör, nyugtalanít, kínoz, mardos, rág, tépdes
  • (tájnyelvi): csalogat, vonz

idegen

melléknév
  • külföld, külhon, külország

hamvazkodik

ige
  • (tájnyelvi): vezekel, gyászt ölt, megvall (bűnt)

felbőszít, fölbőszít

ige
  • dühbe hoz, dühbe gurít, zabossá tesz, felhergel, feldühít, felháborít, felmérgesít, felhúz, felpaprikáz, haragra gerjeszt, megharagít, feltüzel, felidegesít, felpiszkál, megvadít

ezredes2

főnév
  • ezredparancsnok, óbester (régies), colonel (idegen)

felpofoz, fölpofoz

ige
  • felképel, leken egy pofont, nyaklevest ad, arcul csap, arcul üt, pofon üt, pofon vág, feltasliz (régies), ad egy susnyákot (szleng), fültövön vág (szleng), felhókol (tájnyelvi), felmókol (tájnyelvi), felnyakal (tájnyelvi), fejbeket ad (tájnyelvi), felszájal (tájnyelvi)

halandó II.

főnév
  • ember, teremtmény, személy, lény, egyén, pára (tájnyelvi)

felfigyel, fölfigyel

ige
  • felneszel, megakad, felfülel
  • reflektál
  • észrevesz, megakad a szeme (valakin, valamin)

elpuhul

ige
  • elkényesedik, finnyásodik

felszólalás, fölszól

főnév
  • szóemelés, felszólamlás, hozzászólás, beszéd, nyilatkozat, megjegyzés, kijelentés, szónoklat, interpelláció (idegen)
  • fellebbezés, panasz, reklamáció, kifogásolás

hamar I.

határozószó
  • gyorsan, szaporán, frissen, hamarjában, csakhamar, hamarosan, mielőbb, nemsokára, korán, hirtelen, azonnal, tüstént, sebtében, máris, rögtön, késedelem nélkül, lóhalálában, nyomban, egykettőre, rövid úton, legott (régies), mindjárt, teketória nélkül (bizalmas), ízibe (tájnyelvi), hanyatt-homlok, villámsebesen, melegében, hevenyében, jókor, ripsz-ropsz, hippre-hoppra (tájnyelvi)
  • könnyen (felejt) Sz: míg egy tojás megsül