díszlik szinonimái

ige
  • díszeleg, ékeskedik, pompázik, virít
  • éktelenkedik (pejoratív)
  • (tájnyelvi): divatos, dívik, szokásban van

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zúzda

főnév
  • zúzógép, zúzóberendezés

fogás

főnév
  • szorítás, megragadás, markolás
  • mód, módszer, mesterfogás, megoldás
  • csíny, stikli (bizalmas), cselfogás, trükk, fortély, csel, mesterkedés, manipuláció, ügyeskedés, manőver, húzás, ürügy
  • zsákmány, préda, kövér falat, martalék (régies)
  • étel, tál étel, ennivaló, étekfogás, étekfogat (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a díszlik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csutak

főnév
  • (régies): tő, törzs, tönk
  • (tájnyelvi): szalmacsomó, szalmacsomócska, szénacsomó, nyaláb, csomó
  • (tájnyelvi): kukoricacsutka, torzsa
  • (tájnyelvi): maradék, csonk, vég, csikk, cigarettavég, szivarvég
  • (tájnyelvi): mosogatórongy, felmosórongy
  • sikálókefe

börtöntöltelék

főnév
  • börtönviselt, gazfickó, akasztófavirág, gonosztevő

bolondokháza

főnév
  • elmegyógyintézet, ideggyógyintézet, őrültekháza, diliház (bizalmas), bolondház (régies), tébolyda (régies), zárt intézet (bizalmas), vigyorgó (szleng), mosolygó (szleng)
  • kapkodás, felfordulás, zsibvásár, zűrzavar, ribillió, cirkusz, hacacáré (tájnyelvi), kupleráj (pejoratív), dzsumbuj (bizalmas)

beheged

ige
  • behegesedik, beforr, beforrad, összeforr, összeforrad, begyógyul, meggyógyul, bevarasodik, behúzódik, összenő, benő, bejavul (tájnyelvi), besebzik (tájnyelvi), bebőrödzik (tájnyelvi), elforrja magát (tájnyelvi)

derűre-borúra

határozószó
  • gyakran, minduntalan, állandóan, egyre-másra, nyakra-főre, unos-untalan

ehetetlen

melléknév
  • ízetlen, romlott, élvezhetetlen, fogyaszthatatlan, utálatos, undorító, moslék

lefekvés

főnév
  • leheveredés, ledőlés
  • alvás, lenyugvás, tollasbál (bizalmas)
  • takarodó

arány

főnév
  • arányosság, méretarány, mértékviszony, nagyságviszony, hányad, kvóta (szaknyelvi), ráta (régies), méregyen (régies), menzúra (idegen), proporció (idegen), megoszlás
  • aránypár (szaknyelvi)
  • méret, nagyság, mérték, dimenzió, mérv (választékos)
  • összhang, megfelelés

amarillisz

melléknév
  • délszakliliom, mexikóliliom, télililiom

asztronómus

főnév
  • csillagász

elbocsátás

főnév
  • eleresztés, elengedés, obsit
  • leépítés, létszámcsökkentés, elküldés, lapátra tétel (szleng), elmozdítás, kizárás, felmondás, felmentés, racionalizálás, menesztés, kirúgás (bizalmas), kidobás, kicsapás

elmérgesedik

ige
  • begyullad, meggyullad, meggyűlik, elfertőződik, elgennyed, elgennyesedik, elüszkösödik, megharagszik (tájnyelvi), elvetekedik (tájnyelvi), megmérgedik (tájnyelvi), elmérged (tájnyelvi)
  • eldurvul, kiéleződik, elfajul

fizetéses

melléknév
  • fizetett, díjazott

fagott

főnév
  • búgósíp

díszpéldány

főnév
  • díszkiadás
  • (pejoratív): jómadár, díszpinty, mákvirág, jópipa, díszvirág, jó vég, jobb vég, jó firma

csúcsíves

melléknév
  • boltíves, bolthajtásos, gót, gótikus

egzakt

melléknév
  • pontos, szabatos, egyértelmű

evés

főnév
  • étkezés, kosztolás (bizalmas), táplálkozás, falatozás, lakmározás, falás, kajálás (szleng), burkolás (szleng), zaba (szleng), zabálás (szleng), pofázás (szleng), habzsolás (pejoratív), rágcsálás, majszolás, kanalazás

döglik

ige
  • pusztul, hull, elhullik, gebed (tájnyelvi), döglészik (tájnyelvi), döglödözik (tájnyelvi)
  • (durva): lustálkodik, henyél, tétlenkedik, hever, lajhárkodik Sz: kerüli a munkát; fázik a munkától; lopja a napot
  • (valakiért): bolondul, rajong, bele van őrülve, bele van gárgyulva (bizalmas), bele van pistulva, megveszik (valakiért), oda-vissza van (valakitől) (szleng), berosál (szleng)

bukdácsol

ige
  • botladozik, csetlik-botlik, bukdosik (tájnyelvi), dülöngél, tántorog

egyfolytában

határozószó
  • egyvégtében, folyvást, folyton, folyton-folyvást, folytonosan, folyamatosan, szüntelen, szűnös-szüntelen, megszakítás nélkül, szünet nélkül, megállás nélkül, mindig, mindegyre, egyre, egyhuzamban, egyvégből, szakadatlan, szakadatlanul, állandóan, vég nélkül, egyvégben (tájnyelvi), éjjel-nappal, egy lélegzetre, egyhujjában (régies), egyhúztomban (tájnyelvi), egybekötően (tájnyelvi), egyfurt (tájnyelvi), egysorjában (tájnyelvi)

ezüstös

melléknév
  • ezüstözött, ezüstszínű, ezüstfehér, szürkés, ólomfehér
  • deres, ősz
  • sápadt (holdfény)