elsurran szinonimái

ige
  • eloson, elillan, elszökik, ellopódzik, eltűnik, elsompolyodik (tájnyelvi), angolosan távozik, elsuttyan (tájnyelvi), elsetteg (tájnyelvi), meglép (bizalmas), elslisszol (bizalmas), távozik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szabad I.

melléknév
  • korlátozatlan, akadálytalan, önkéntes, tetszőleges, akadálymentes, kényszermentes
  • megengedett
  • független, önálló, autonóm, szuverén, önrendelkezésű
  • felszabadított
  • kiszabadított
  • kötetlen, fesztelen, zavartalan, természetes, szabályozatlan Sz: él, mint az égi madár
  • üres
  • lehatárolatlan
  • fedetlen, burkolatlan, csupasz
  • elfoglaltság nélküli, időmilliomos
  • facér, társtalan, egyedülálló
  • nőtlen
  • hajadon
  • ingyenes, térítésmentes

jelző I.

melléknév
  • jeladó, irányító, vezető, vezérlő, mutató
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elsurran szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elmosódott

melléknév
  • kifakult, elfakult, megfakult, elhomályosult, elhomályosodott, homályos, elhalványult, elhalványodott, halvány, fakó, összefolyt, elenyészett, szertefoszlott, lekopott, fényét vesztett, elszíntelenedett, színtelen, elhalt, bizonytalan, seszínű, egybefolyó, alaktalan, meghatározhatatlan, pontatlan, tompa, halk, ködös, távoli, párás, fátyolos, olvashatatlan, kibetűzhetetlen, kivehetetlen, megfejthetetlen

dugulás

főnév
  • betömődés, torlódás, elakadás, fennakadás, elzáródás
  • székrekedés, szorulás, retenció (szaknyelvi)

díszpéldány

főnév
  • díszkiadás
  • (pejoratív): jómadár, díszpinty, mákvirág, jópipa, díszvirág, jó vég, jobb vég, jó firma

csacsi I.

főnév
  • szamár, füles (bizalmas), csuzi (tájnyelvi)

előszed

ige
  • elővesz, előhúz, előkerít, előkapar, előkotor, előhoz, kiszed, kiemel, megkeres
  • felidéz, felhánytorgat
  • kérdőre von, felelősségre von, elővesz

értelmiség

főnév
  • intelligencia
  • értelmesség (régies)

meglop

ige
  • megkárosít, kizsebel (bizalmas), kirabol, megzilál (tájnyelvi), megvág (szleng), levág (szleng), megkopaszt (bizalmas) Sz: megfeji az erszényét

biceg

ige
  • sántít, sántikál, húzza a lábát, bicékel (tájnyelvi), bicereg (tájnyelvi), libbent (tájnyelvi), sajnálja a lábát
  • inog, billeg, döcög, kacsázik, imbolyog
  • (ritmus): hibás, akadozik, döcög, sántít, botladozik

beszélő II.

főnév
  • előadó, szónok, orátor (régies), kommentátor, riporter, közvetítő, tudósító, bemondó, narrátor, mesélő

bolondóra

főnév
  • bolondság, bolondéria, hülyeség, hisztéria, hiszti, hóbort, dili, szeszély, észzavarodás (tájnyelvi)

észrevehető

melléknév
  • látható, érezhető, érzékelhető, tapasztalható, észlelhető, megfigyelhető, percipiálható (idegen), perceptibilis (idegen), felfogható, megállapítható, szembetűnő, szemmel látható, szembeszökő, evidens

felegyenesedik, föle

ige
  • feláll, feltápászkodik, felkászálódik (bizalmas), felemelkedik, kihúzza magát, felkel, lábra áll, talpra áll, talpra ugrik, felszökik

halottasház

főnév
  • ravatalozó, hullaház, hullakamra (tájnyelvi)

furfang

főnév
  • lelemény, ravaszság, ravaszkodás, csalafintaság, góbéság, agyafúrtság, mesterkedés, ördöngösség, ügyeskedés, huncutság, fondorlat, ármány (választékos), rafináltság, fortély, trükk, csel, cselfogás, csíny, ötlet, fifika (bizalmas), finesz (szleng), fakció (tájnyelvi)

elszalad

ige
  • elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
  • (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll

ellök

ige
  • eltol, elgurít
  • (ellök magától vkit): elzavar, eltaszít

epebajos

melléknév
  • epés (bizalmas), epebeteg

fölébe

határozószó
  • fölé, rá, föléje, tetejére, tetejébe, hegyibe (tájnyelvi), fölibe (tájnyelvi)

eltörik

ige
  • összetörik, széttörik, kettétörik, elpattan, elreped, összezúzódik, szétzúzódik, elszakul (tájnyelvi) Sz: Törtelre megy

édesburgonya

főnév
  • batáta

erény

főnév
  • erkölcs, rény (régies), erkölcsösség, virtus, érték, érdem, jóság, jámborság, becsületesség, feddhetetlenség, tisztesség, romlatlanság, ártatlanság

fúl

ige
  • fullad
  • elakad