elfásult szinonimái

melléknév
  • fásult, egykedvű, érzéketlen, szenvtelen, közönyös, közömbös, apatikus, eltompult, unott, életunt, blazírt
  • kiégett, reményvesztett, megcsömörlött, kifáradt, kimerült

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

cirbolyafenyő

főnév
  • cirbolya, diófenyő, havasi fenyő, tátrafenyő, cembrafenyő (régies)

kiszolgál

ige
  • ápol, vigyáz, támogat, segédkezik, segítségére van, használ (valakinek), hasznára van (valakinek), elősegít, javára szolgál (valakinek)
  • beáll, melléáll, csatlakozik, felcsap, beszegődik, rendelkezésre áll (valakinek)
  • felszolgál, szervíroz
  • kezel, ellát
  • eltölt, kitölt, leszolgál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elfásult szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éjjeliedény

főnév
  • éjjeli, bili (bizalmas), bimbili (bizalmas), serbli (bizalmas), trónus (tréfás), bigyó (tájnyelvi), cukál (tájnyelvi), cserép (tájnyelvi), kékedény (tájnyelvi)

csomagtartó

főnév
  • csomagtér, poggyásztartó, poggyásztér

cseperedik

ige
  • nő, növekszik, serdül, fejlődik, iperedik (tájnyelvi)

bolygó I.

melléknév
  • bolyongó, bujdosó, tévelygő, csavargó, kalandozó, kalandor, barangoló, csatangoló, kóborló, kódorgó, hányt-vetett, száműzött, bolygatag (régies)

elégedettség

főnév
  • megelégedettség, megnyugvás, kiegyensúlyozottság, béke, jókedv, derű, vidámság, boldogság, gondtalanság, léleknyugalom (régies), kielégültség

előváros

főnév
  • peremváros, peremkerület, külváros, alvóváros, bolygóváros, kertváros, hóstát (régies)

márki

főnév
  • őrgróf, markgraf (idegen)

befőz

ige
  • tartósít, eltesz, elrak, konzervál
  • belefőz (valamit valamibe)
  • (tájnyelvi): becsap, rászed

barázdál

ige
  • (tájnyelvi): szánt
  • ráncosít
  • hornyol

belerohan

ige
  • beleszalad, belefut, belegázol
  • beleütközik, nekirohan, nekivágódik, nekiütközik, nekimegy, összeütközik, nekicsapódik

elszaporodik

ige
  • megszaporodik, sokasodik, megsokasodik, gyarapodik, elterjed, elhatalmasodik, elburjánzik, elharapódzik, eltenyész (régies), eltenyészedik (tájnyelvi)

érthetetlen

melléknév
  • felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen, megfoghatatlan, rejtélyes, rejtelmes, áttekinthetetlen, talányos, enigmatikus (idegen), ködös, homályos, zavaros, zagyva, kusza, obskúrus (idegen), értelmetlen, összefüggéstelen, összevissza, magas (valakinek) (bizalmas) Sz: világos, mint a vakablak

görög1

ige
  • gördül, gurul, hengergőzik

felvirágoztat, fölvi

ige
  • fellendít, fejlődésnek indít, előrevisz, fejleszt

elfog

ige
  • megfog, elkap, elcsíp, megcsíp (bizalmas), elkapja a frakkját (bizalmas), elkapja a gallérját, fülön fog, nyakon csíp, kézre kerít
  • letartóztat, őrizetbe vesz, foglyul ejt, bekísér (régies), rajtaüt, lekapcsol (szleng), lefülel (bizalmas), lesittel (szleng), bebörtönöz
  • megkaparint, elhappol (szleng)
  • (érzés): hatalmába kerít, elővesz, eltölt, megszáll, rátör, elhatalmasodik
  • elfed, eltakar, elhomályosít

egyúttal

határozószó
  • ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)

elmozdul

ige
  • elcsúszik, eltolódik
  • ellép, eltávozik, elindul, elmegy, elvonul

felszólaló, fölszóla

melléknév, főnév
  • hozzászóló, interpelláló
  • javasló, pártoló, támogató, közbenjáró

elhuny

ige
  • (választékos): meghal, elhalálozik, eltávozik, elhal (régies), halálát leli, elmegy (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi) Sz: jobblétre szenderül; kiadja a lelkét; elköltözik a másvilágra; eltávozik az élők sorából; alulról szagolja az ibolyát
  • (tűz) (régies): kihuny, kialszik, elhamvad

csővezeték

főnév
  • cső, csatorna, gyűjtőcsatorna, vezeték, ejtőcső, drén, vízvezeték, közművezeték, védőcső, csőrendszer, tömlő

előjog

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

felvarr, fölvarr

ige
  • rávarr, ráölt, ráerősít
  • felszeg, felaljaz, felhajt