elmúlt szinonimái

melléknév
  • befejeződött, véget ért, megszűnt, lejárt, letelt, előbbi, régebbi, egykori, letűnt, befejezett, elvesztett, elpusztult, eltávozott, eliramlott, a minapi, néhai, egyszeri, korabeli, meglett (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

múzsa

főnév
  • ihlető
  • ihlet

alkalmas

melléknév
  • megfelelő, felhasználható, hasznavehető, célszerű, odavaló, rátermett, képzett, ügyes, jó, hozzáértő, való (valamire), képes (valamire), beillik, alkalmatos (tájnyelvi), rávaló (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elmúlt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elhájasodik

ige
  • elhízik, pocakot ereszt, felszed (vhány kilót) (bizalmas)

diákkor

főnév
  • tanulókor, diákévek, tanulóévek, diákság, egyetemi évek

dac

főnév
  • dacosság, ellenállás, engedetlenség, ellenszegülés, ellenkezés, makacsság, nyakasság, fejesség, csökönyösség, gőg, trucc (bizalmas), megátalkodottság, konokság, makrancosság, akaratosság, önfejűség, berzenkedés, rezisztencia (szaknyelvi), durca, büszkeség, dölyf

büdösség

főnév
  • bűz, bűzösség, ájer

ellaposodik

ige
  • felhígul, elérdektelenedik, elsekélyesedik

embertelen

melléknév
  • kíméletlen, kegyetlen, könyörtelen, brutális, irgalmatlan, inhumánus (idegen), lelketlen, érzéketlen, szívtelen, rideg, kemény szívű, kőszívű, állatias, bestiális, nérói (választékos), szadista, embernyúzó
  • (régies): dísztelen, paraszt
  • nyomorúságos, megalázó, borzalmas, borzasztó, rettenetes, rettentő, szörnyű, szörnyűséges, förtelmes, gyalázatos, gyötrelmes, cudar, komisz

megfagy

ige
  • befagy, jéggé fagy, felreccsen (tájnyelvi), jéggé válik
  • összefagy, átfagy, megdermed, meggémberedik, didereg, vacog a foga, megveszi az isten hidege
  • elfagy, kifagy, tönkremegy

beosztás

főnév
  • osztályozás, besorolás, kategorizálás, rendszerezés, csoportosítás, beskatulyázás (pejoratív)
  • fokbeosztás, skála, lépték, mérték
  • elrendezés, elhelyezés, diszpozíció (szaknyelvi), sorrend, egymásutániság, tagolás
  • munkakör, feladatkör, szerepkör, hatáskör, ügykör, reszort (idegen), poszt (bizalmas), tiszt (választékos), foglalkozás, stallum (régies)
  • rang, tisztség, pozíció
  • gazdálkodás, takarékosság, spórolás, ökonómia (szaknyelvi)

belekapaszkodik

ige
  • belefogódzik, belefogódzkodik, megfog, belekarol, megmarkol, megragad, megszorít, belecsimpaszkodik, belecsimpajgózik (tájnyelvi), belecsimpajkodik (tájnyelvi)
  • beleköt, beleakaszkodik, fennakad

bevág

ige
  • belevág, megvág, elvág, bemetsz, behasít, felhasít, bevagdal, bevagdos, felsebez
  • (ajtót): becsap, beránt, becsuk, betaszít, bezuppant (tájnyelvi)
  • bedob, behajít, becsap
  • (bevágja magát vmibe): beveti magát, beleveti magát
  • (ételt, italt): felfal, fal, zabál (szleng), habzsol, bekap, lehajt, lehajít, legurít (szleng), bedob (szleng), burkol (szleng)
  • (bizalmas): memorizál, emlékezetébe vés, betanul, megtanul, beverkliz (bizalmas), beszajkóz (bizalmas), bebifláz (bizalmas), beemléz (régies), benyal (szleng), beseggel (durva)
  • (eső): bever, beesik
  • (bizalmas): beüt, sikerül, jól sül el, virágzik, beválik
  • (szleng): berúg, beiszik (bizalmas), benyakal (bizalmas), beszeszel (bizalmas), bevedel, felönt a garatra, bepiál (szleng), betintázik (szleng), bekávézik (szleng)

építőmunka

főnév
  • építés, építkezés

famulus

főnév
  • alkalmazott, beosztott
  • tanítvány, növendék, hallgató, jelölt
  • munkatárs, asszisztens, segítőtárs, segéd, kisegítő, gyakornok, demonstrátor

gyümölcsözik

ige
  • jövedelmez, hasznot hajt, kamatozik, hoz, eredményez, terem

fogyatkozás

főnév
  • kevesbedés, veszteség, sorvadás
  • szűkölködés, nélkülözés, szegénység
  • hiba, hiány, kár, tökéletlenség, káló (szaknyelvi), defektus (régies), csorba, sérülés
  • betegség, hanyatlás, gyengülés, apadás, gyengeség, elerőtlenedés
  • (holdé): sötétülés, halványulás, fogyás

elnevel

ige
  • félrevonul, elkényeztet, elkapat

elfogadható

melléknév
  • megfelelő, alkalmazható, alkalmas, akceptálható, hihető
  • kielégítő, meglehetős, tűrhető, megjárós (tájnyelvi), maradhatós (tájnyelvi), elcsúszik, megjárja

eltakarodik

ige
  • elmegy, elkotródik, eloldalog, elsomfordál, elsompolyog, elkullog, elinal, eliszkol, elszelel, elfut, elhúzza a csíkot (szleng), elpucol (szleng), elpusztul (valahonnan), eltűnik, elviszi az irháját, elhordja az irháját, eleblábol (tájnyelvi), eltisztul, elpiszkódik (tájnyelvi), elkufercol (tájnyelvi), elsipircel (tájnyelvi)

flamand

melléknév
  • flandriai (régies), holland

előléptet

ige
  • kinevez, feljebb juttat, előnyom (szleng), előmozdít (régies)

disznóparéj

főnév
  • szőrös disznóparéj, cigányparéj, lisztesparéj, vörösparéj, östör

elválhatatlan

melléknév
  • elválaszthatatlan, szétválaszthatatlan, elkülöníthetetlen, inszeparábilis (választékos)

fogócska

főnév
  • fogó, fogósdi, cicajáték, cicázás, kergető, kergetőzés, cika (tájnyelvi), cicás (tájnyelvi), cika-mátka (tájnyelvi)