elfér szinonimái

ige
  • belefér (valamibe), eltér (tájnyelvi)
  • elkél, szükséges
  • megfér, összefér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elefánt

főnév
  • szlón (régies), efi (bizalmas)
  • (régies): erénycsősz, gardedám (régies), kísérő
  • (jelzőként): nagy testű, ügyetlen, balkezes, esetlen, ormótlan, behemót, nehézkes, lomha

vesztes

melléknév
  • legyőzött, megvert, bukott, helyezetlen, kárvallott, kisemmizett
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elfér szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éjszakás

melléknév, főnév
  • éjjeles, éjjeli műszakos

csónakverseny

főnév
  • evezőverseny, regatta (szaknyelvi)

cseppkő

főnév
  • sztalaktit, sztalagmit, csepegőkő (régies)

bombáz

ige
  • ágyúz, lövöldöz, durrogtat, kartácsol, bombardíroz (régies), bumáz (tájnyelvi)
  • támad, ostromol, rohamoz, megrohan, ráront, rárohan, eláraszt, rombol
  • zaklat, gyötör, zargat (bizalmas), nyaggat, molesztál, háborgat, szekíroz (bizalmas), abajgat, buzerál (szleng), macerál (bizalmas)

elégtelen II.

főnév
  • egyes, szekunda (régies), daci (szleng), karó (szleng), peca (szleng), léc (szleng), bunkó (szleng), kampó (szleng), egy egész, egyenes ötös (tréfás), ötös részletre (tréfás), szeka (szleng), dákó (szleng), dugó (szleng), fa (szleng), facsemete (szleng), gyufa (szleng), aprófa (szleng), alágyújtós (szleng), venyige (szleng), karcsú (szleng), number one (idegen), fúró (szleng), gerenda (szleng), horog (szleng), tök (szleng), szék (szleng)

előzetes I.

melléknév
  • előző, megelőző, előlegezett, prelimináris (régies), előbbi, korábbi, előbbeni, eddigi, fent említett, előidejű, kiinduló, kezdeti, régi, hajdani, korai, a priori (idegen)

maró

melléknév
  • égő, égető, csípős, szúrós, eszős (tájnyelvi), borsos
  • gyötrő, emésztő (bánat)
  • sértő, gúnyos, bántó, harapós, metsző, fullánkos, epés, éles, bisszig (bizalmas), rosszmájú, maliciózus, vitriolos

begombolkozik

ige
  • visszahúzódik, elzárkózik

bárhogy, bárhogyan

határozószó
  • akárhogy, akárhogyan (választékos), bármiképpen, akármiképpen, bárhogy is, akárhogy is, bármi módon, bármilyen módon, akármilyen módon, bármint (választékos)
  • bármennyire, akármennyire

beleszámít

ige
  • beleszámol, belevesz, beleért, hozzászámít, hozzáért, belekalkulál, hozzávesz, beletud, betud
  • beletartozik, beleesik, beleértődik

elszégyelli magát

ige
  • elrestelli magát, szégyenkezik, elfogja a szégyen, pirul, restelkedik, pironkodik, szégyenül (régies), átall (régies), megátall (tájnyelvi), megrestell (tájnyelvi), megsompolyodik (tájnyelvi), majd elsüllyed szégyenében

érvényesül

ige
  • boldogul, előrejut, előrehalad, előlép, prosperál, célt ér, sikert arat, viszi valamire, zöldágra vergődik
  • érvényre jut, kidomborodik
  • megmutatkozik, hat (valahogyan)

gőzgép

főnév
  • lokomobil (régies), mozdony (régies), tüzesgép (tájnyelvi)

felzaklat, fölzaklat

ige
  • felkavar, felbolygat, megbolygat, feldúl, felizgat, felingerel, felturkál (választékos), kihoz a sodrából, izgalomba hoz, felidegesít, nyugtalanít

elfogult

melléknév
  • részrehajló, szubjektív, pártos (régies), előítéletes, tendenciózus (választékos), kivételező, diszkriminatív (választékos), igazságtalan, szemellenzős, szűk látókörű, elvakult, korlátolt
  • (régies): elfogódott

együttható

főnév
  • tényező, szorzótényező, állandó, szorzó, mutatószám, koefficiens (szaknyelvi)

elnáspángol

ige
  • elver, megver, megrak, elnadrágol, elfenekel, elpáhol, megvesszőz, megpálcáz, helybenhagy, elagyabugyál, eltángál, elpüföl, eldönget, elcsépel (bizalmas), megruház (bizalmas), elrak (bizalmas), megdádáz (bizalmas), cincáz (tájnyelvi) Sz: kiporolja a nadrágját

félt

ige
  • aggódik, óv, őriz, vigyáz, ügyel

elidegenít

ige
  • eltávolít, elhidegít
  • eltulajdonít, ellop, elsikkaszt, elemel, elsinkófál (bizalmas), elcsór (bizalmas), megcsap (bizalmas), megfúj (bizalmas), eltirdel (tájnyelvi)
  • (szaknyelvi): átruház

csúcspont

főnév
  • tetőpont, tetőfok, korona, csúcs, delelő, csúcsérték, zenit (szaknyelvi), kulminációs pont, maximum, forrpont, klimax (választékos), apex (szaknyelvi), krízis (betegségé)
  • virága (valaminek), virágzás, virulás, színe-java, dísze-virága (valaminek), virágkor, betetőzés
  • beteljesülés, kielégülés, orgazmus, ejakuláció

előképző

főnév
  • előkészítő, alapozó

felvetődik, fölvetőd

ige
  • felszínre kerül, felszínre bukkan, felveszi magát (tájnyelvi)
  • felmerül, szóba kerül, szóba jön, előkerül, előjön, megemlítődik