előképző szinonimái

főnév
  • előkészítő, alapozó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kockacukor

főnév
  • mokkacukor

ármányos

melléknév
  • fondorlatos, fondor (régies), cselszövő, intrikus, gonosz
  • (szerkezet): elmés, ügyes, fortélyos, furfangos, ördöngös
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előképző szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éljenzés

főnév
  • tetszésnyilvánítás, akklamáció (régies), üdvrivalgás, ujjongás, ováció, ünneplés, elismerés, dicsőítés, helyeslés, hurrázás, vivát, vivátozás(régies)

díszvacsora

főnév
  • bankett, díszlakoma (régies), társasvacsora, estély, fogadás

Déli-sark

főnév
  • déli pólus, Antarktisz

centrális

melléknév
  • központi, középső
  • fontos, lényeges, központi

elmesél

ige
  • elmond, elbeszél, előad, leír, újságol, lefest, ecsetel, vázol, elregél, kifecseg, kibeszél, fellebbenti a fátylat, elhíresztel, továbbad, kitereget (bizalmas), kikürtöl (bizalmas), közhírré tesz, fűnek-fának elmond, felelevenít, beszámol

eper

főnév
  • földieper, szamóca, szeder (tájnyelvi)
  • faeper, fái eper, fái szeder, eperfa, selyemeper, selyemeperfa

meghálál

ige
  • viszonoz, megszolgál, megköszön, honorál, megfizet, rekompenzál (idegen), megadózik (tájnyelvi)

beszámíthatatlan

melléknév
  • labilis, abnormális, abnormis, tökéletlen, bolond, dilis, gyengeelméjű, gyagyás, terhelt, egzaltált

belviszály

főnév
  • belvillongás, belharc, belháború, polgárháború, testvérháború, ellenségeskedés, széthúzás

bíráskodik

ige
  • ítélkezik, ítél, ítéletet mond, tárgyal, törvénykezik, törvényt ül, igazságot oszt, igazságot szolgáltat, törvényt lát (régies), széket ül (régies)

erkölcsi

melléknév
  • morális, etikai

fegyelmezetlen

melléknév
  • neveletlen, szertelen, rakoncátlan, csintalan, pajkos, zabolátlan, féktelen, szilaj, rendetlen, fékevesztett, engedetlen, szófogadatlan, kamaszos, anarchikus, deviáns (szaknyelvi), dezorganizált (idegen), kafra (tájnyelvi)

háj

főnév
  • zsírpárna, zsír
  • kövérség, elhízottság
  • szalonna

formáció

főnév
  • kialakulás, kifejlődés
  • alakulat, képződmény
  • alakzat, felállás
  • alakulat, egység

előle

határozószó
  • tőle

elhullat

ige
  • elszór, elhint, elejt, elpotyogtat
  • elveszít, elhagy, elhány, levet, vedlik, kivetkőzik (régies) Sz: hullatja, mint a tót a miatyánkot

elváltozás

főnév
  • megváltozás, átváltozás, átalakulás, metamorfózis (szaknyelvi), módosulás
  • rendellenesség, deformálódás, deformáció

fojt

ige
  • fojtogat, fullaszt, szorít, megöl, nyuvaszt (tájnyelvi)
  • tömít, szigetel, elzár, eltöm
  • (magába fojt): visszatart, lenyel (bizalmas), elhallgat, eltitkol, elrejt, magába temet

elpusztít

ige
  • tönkretesz, megsemmisít, feldúl, lerombol, romba dönt, összerombol, szétzúz, összezúz, letarol, eltöröl, leradíroz
  • megöl, leöl, meggyilkol, legyilkol, lemészárol, lekaszabol
  • (ételt): befal, felfal, behabzsol, bekebelez, felél, megeszik

döbbent

melléknév
  • megdöbbent, megrendült, elképedt, ámuló, felháborodott

emelkedik

ige
  • ível, felszáll, hág, emeledik (tájnyelvi)
  • felül, feláll
  • árad, dagad, duzzad
  • magaslik, magasodik, tornyosodik, tornyosul, kiemelkedik, kimagaslik, felnyúlik
  • nő, növekedik, nőttön-nő, fokozódik, erősödik, gyarapodik, szaporodik, nagyobbodik, felfut, (ár) felmegy, (láz) felszökik
  • előlép, előrejut, előrukkol, avanzsál (régies)

fordulópont

főnév
  • határkő, forduló, fordulat, sorsfordulat, válság, krízis, változás, inflexiós pont (szaknyelvi)