felvarr, fölvarr szinonimái

ige
  • rávarr, ráölt, ráerősít
  • felszeg, felaljaz, felhajt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tévedés

főnév
  • félreértés, melléfogás, elnézés, elvétés, balfogás, baklövés, baki (bizalmas), gikszer (bizalmas), botlás, csalhit (régies), tévhit, káprázat, illúzió

kidolgoz

ige
  • kikészít, előkészít
  • meggyúr
  • kialakít, kimunkál, kicsiszol, megmunkál, megalkot, megtervez, kikovácsol, kifejleszt, kiművel, szerkeszt, fogalmaz, elaborál (idegen), idomít, formál, megszövegez, körvonalaz, formába önt, megformál, kivitelez
  • végigdolgoz, átdolgoz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felvarr, fölvarr szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

félkegyelmű

melléknév, főnév
  • félbolond, félnótás, félcédulás, féleszű, esztelen, félkotyó (tájnyelvi), kótyagos, dilis, tökkelütött, gyengeelméjű, ütődött, hibbant, kretén, taszított eszű (régies), hülye, bárgyú, idióta, agyalágyult, imbecillis (szaknyelvi), tökéletlen, együgyű, fajankó, bamba, gügye, stupid, sügönye (bizalmas), gyagya, tabajdok (tájnyelvi), tüttyő (tájnyelvi), neszes (tájnyelvi), nettelke (tájnyelvi), bimbula (tájnyelvi), böszme (tájnyelvi), bedákos (tájnyelvi), bösztöhő (tájnyelvi), düddő (tájnyelvi)
  • bolond, eszelős, tébolyodott, szenilis

építőelem

főnév
  • épületelem, panel (szaknyelvi)
  • építőkocka

elvegyít

ige
  • elkever, összekever, összevegyít, összeönt, elegyít, felold

élettelen

melléknév
  • halott, holt, elpusztult, kimúlt, megdöglött
  • üres, kopár, sivár, hideg, szürke, kietlen, lélektelen (választékos), unalmas, egyhangú, monoton, színtelen, vérszegény, szellemtelen, száraz, sótlan
  • szervetlen, anorganikus
  • kihalt, néptelen, elhagyott, elhagyatott, puszta

felsőbbrendűség, föl

főnév
  • felsőbbség, szupremácia (szaknyelvi), szuperioritás (idegen), kiválóság, kitűnőség, jelentőség, fontosság, érték, érdem
  • fejlettség, tökély, tökéletesség

földel

ige
  • betemet, betakar, elás
  • (szaknyelvi): földdel összeköt, szigetel

notesz

főnév
  • jegyzetfüzet, jegyzettömb, jegyfüzet (régies), blokk, kisokos (bizalmas), zsebkönyv

differenciálódik

ige
  • elkülönül, szétválik, megoszlik, szétágazik, bonyolódik, árnyalódik

debella

főnév
  • debellák (tájnyelvi), debojka (tájnyelvi), trampli (durva), tehén (durva)
  • (tájnyelvi): ringyó (durva), debojka (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): cselédlány
  • (jelzőként): idomtalan, nagy termetű, esetlen, tenyeres-talpas (nő)

áramszolgáltatás

főnév
  • áramellátás, energiaellátás (szaknyelvi)

drapp

melléknév, főnév
  • világosbarna, homokszín, mustárszínű, sárgásbarna, szürkéssárga, sárgásszürke, nyersgyapjúszínű, zergeszín (régies), chamois (idegen), bézs

fúr-farag

ige
  • barkácsol, faragcsál, farigcsál, fabrikál
  • javítgat, csiszolgat

gurigázik

ige
  • ide-oda görget, karikázik

ítélőképesség

főnév
  • judícium (szaknyelvi), értékelő képesség
  • intelligencia, tisztánlátás, éleslátás, megérzés, intuíció

hétpróbás

melléknév
  • tapaszalt, megátalkodott, megrögzött, cégéres, javíthatatlan, notórius, ravasz, vagány (bizalmas), belevaló (bizalmas), minden hájjal megkent, mindenre kapható, rafinált, dörzsölt (bizalmas), fifikás (bizalmas), furmányos

felvidít, fölvidít

ige
  • felderít, jókedvre derít, jókedvre hangol, megnevettet, felhangol, feldob (bizalmas), felstimmol (bizalmas), felvidámít (régies) Sz: mosolyt csal az arcára

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

foglaltatik

ige
  • (valamiben): szerepel, írva van

hektikás

melléknév
  • tüdőbajos, köhögős, sorvadásos (tájnyelvi)

férfifodrász

főnév
  • borbély, figaró (régies), hasvakaró (pejoratív), koszkaparó (tréfás)

érettségi

főnév
  • érettségi vizsga, matúra (régies)

fordító II.

melléknév
  • tolmácsoló, magyarító, átültető

hermelin

főnév
  • hölgymenyét (régies), hölgy (régies)
  • (régies): prém