eleven szinonimái

melléknév
  • élő, létező, hús-vér
  • élénk, mozgékony, izgő-mozgó, fürge, friss, lendületes, virgonc, nyüzsgő, ugribugri, energikus, agilis, játékos, pajkos, tűzrőlpattant, tüzes, víg, vidám, bohókás Sz: eleven, mint a csík
  • változatos, lendületes, fordulatos, mozgalmas, érdekfeszítő, életszerű, színes, színpompás, képszerű, plasztikus

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elővigyázatlan

melléknév
  • meggondolatlan, figyelmetlen, könnyelmű, nemtörődöm, óvatlan, hebehurgya, szeleburdi, hűbelebalázs (bizalmas), gondatlan, megfontolatlan, elhamarkodott, szeles, kelekótya, szeleverdi (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eleven szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ehhez

névmás
  • ide, eddig, ennyire
  • sőt, azonkívül, azonfelül, egyébként, másfelől, különben, továbbá, ráadásul, tetejében, amellett, nemkülönben

csóka

főnév
  • (szleng): aggastyán, öregember
  • öreg katona

csendőrség

főnév
  • katonai rendőrség, zsandárság (régies)

bolt2

főnév
  • bolthelyiség, üzlet, üzlethelyiség, elárusítóhely, kereskedés, áruház, áruda (régies), butik, shop (idegen), store (idegen), magazin, konzum (régies)
  • (bizalmas): üzletkötés, (üzleti) ügy, ügylet

éled

ige
  • éledezik, eszmél, magához tér, permed (régies), erőre kap
  • (természet): frissül, felfrissül, újjászületik
  • (tájnyelvi): megharagszik

először

határozószó
  • első ízben, elsőnek, elsőként, elsőben (régies), proprimo (idegen)
  • előzetesen, előzőleg
  • legelőbb, leghamarabb, elsőbb (régies)

marharépa

főnév
  • takarmányrépa, burgundi répa

befog

ige
  • (tenyerével): elzár, betapaszt
  • (régies): átér, átfog, körülvesz, körülfog
  • befogat, beszorít, beerősít, rögzít, becsikorít (tájnyelvi)
  • (valakit valamire): igénybe vesz, igényt tart (valakire)
  • dolgoztat
  • beér, utolér, felzárkózik (valakihez), bekorcol (tájnyelvi)
  • megfog, bepiszkít, összepiszkít, bekoszol, bemocskol, összekoszol, összemocskol, bemaszatol, összemaszatol, beken, bemázol, összemázol, beszennyez, befen (tájnyelvi)
  • felszerszámoz, hámba fog, járomba fog
  • (régies): elfog, fogságba ejt, bebörtönöz, betömlöcöz (régies), letartóztat
  • (tájnyelvi): (idő) eljön, megkezdődik, beáll, beköszönt

bárányhimlő

főnév
  • varicella (szaknyelvi), báránycsécs (tájnyelvi), birkakanyaró (tájnyelvi), kecskehimlő (tájnyelvi), himlő

belenyúlik

ige
  • beleér, belelóg
  • eltart (valameddig), elhúzódik (valameddig)

elszakíthatatlan

melléknév
  • eltéphetetlen, széttéphetetlen, erős, szilárd, rugalmas

értelmetlenség

főnév
  • badarság, zagyvaság, zagyvalék, képtelenség, abszurdum, nonszensz (bizalmas), összevisszaság, sületlenség, zöldség (bizalmas), ökörség (durva), szamárság, marhaság (bizalmas), hülyeség

görcs

főnév
  • csomó, kinövés, göcsört, göb, csög, göcs, csombók (tájnyelvi), bütyök (tájnyelvi)
  • vakarcs, mitugrász, törpe
  • bog, kötés
  • konvulzió (szaknyelvi), spazmus (idegen), összehúzódás
  • szúrás, nyilallás
  • fene, nyavalya

felvetés, fölvetés

főnév
  • javaslat, kérdésfelvetés

elfáraszt

ige
  • kimerít, elgyötör, elgyöngít, elcsigáz, ellankaszt, elbágyaszt, kitikkaszt, kiszipolyoz, megvisel, összetör, kicsinál (szleng), kikészít (bizalmas), kinyuvaszt (szleng)

egyszeriben

határozószó
  • hirtelen, rögtön, egyszer csak, egyszerre csak, egyszerre, tüstént, helyben, azonnal, nyomban, legottan (régies), pontban, menten, mindjárt, azonmód, íziben (tájnyelvi), hamarjában, üstöllést (tájnyelvi), ingyen (régies), egyvést (tájnyelvi), dictum-factum (idegen)

elméskedik

ige
  • elménckedik (választékos), szellemeskedik, sziporkázik, poénkodik (bizalmas)

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal

elhisz

ige
  • elfogad, hitelt ad (valaminek), bevesz (bizalmas), készpénznek vesz, szentírásnak vesz, ráharap, megeszik (szleng), megkajál (szleng), beszop (szleng), beugrik, lépre megy, bedől (valakinek) (bizalmas), felül (valakinek) Sz: bedől, mint maci a málnásba; bekapja a horgot (bizalmas); bekapja a csalit (szleng); beveszi a kefét (szleng)
  • (elhiszi magát) (tájnyelvi): elbízza magát, elbizakodik, vérszemet kap, felbátorodik

csörlő

főnév
  • felvonó, emelő, felhúzó szerkezet, kocsiemelő, csavaros emelő, emelődob, emelőcsavar, csigasor, motolla, gugora, vitla (szaknyelvi)
  • cséve, orsó

előidéz

ige
  • okoz, kivált, kelt, felkelt, kirobbant, szül, megindít, eredményez, ingerel, gerjeszt, fellobbant, provokál, aktivál, indukál (szaknyelvi)
  • (régies): előhív, előszólít, felidéz

felülkerekedik, fölü

ige
  • legyűr, legyőz, lebír, győzedelmeskedik, diadalmaskodik, győzelmet arat, diadalt arat, diadalt ül, leküzd, erőt vesz (valamin), felülhéjal (tájnyelvi)