elbeszélget szinonimái

ige
  • eltársalog, elkonverzál (régies), eldiskurál, eldiétáz (tájnyelvi), eldödörög (tájnyelvi), szövegel (szleng), apacsol (szleng), eldumcsizik (bizalmas), eldumálgat (bizalmas), elcseveg, elcseverészik (bizalmas), elfecserészik (bizalmas), eltereferél (bizalmas), eltrécsel (bizalmas), eltraccsol (bizalmas), eletyepetyél (bizalmas), elbeszél, elfecseg, eltrafikál (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

táncosnő

főnév
  • táncművésznő
  • balerina, görl (bizalmas)

várta

főnév
  • (régies): őrség, őrhely, megfigyelőhely, poszt
  • (régies): őr
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elbeszélget szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyáltalán

határozószó
  • tulajdonképpen, voltaképpen, egyáltalában, egyáltaljában (tájnyelvi), egyáltalján (tájnyelvi), egyáltalján fogva (tájnyelvi)
  • (tagadásban): korántsem, közel sem, éppenséggel nem, a világért sem, a világ minden kincséért sem, semmi pénzért

csengő, csöngő I.

melléknév
  • csilingelő, pengő, zengő, zengzetes, bongó
  • érces, éles, tiszta, metsző, hallatos (régies), hangzó, sonorus (idegen)

cula

főnév
  • (tájnyelvi): poggyász, cókmók, cucc (bizalmas), genyegunya (tájnyelvi), hóbelevanc (bizalmas), cumó (szleng), coki (szleng)
  • (tájnyelvi): lotyó (durva), ringyó (durva), szajha, kurva, prostituált, utcanő, rima (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ruha, gönc (pejoratív)
  • szennyes
  • (tájnyelvi): gazember, gazfickó

birkahús

főnév
  • birka, juhhús, ürühús

éh I.

melléknév
  • (régies): éhes, kajás (szleng), zabás (szleng)

elmés

melléknév
  • okos, szellemes, ötletes, értelmes, eszes, ügyes, velős, találékony, sziporkázó, invenciózus, szakszerű, tudós (régies), furfangos, ravasz, csalafinta, körmönfont, fortélyos, csavaros észjárású, agyafúrt
  • (szerkezet): ügyes, leleményes, ármányos, ördöngös

macskazene

főnév
  • zenebona, hangzavar, kakofónia (szaknyelvi), nyávogás, nyivákolás, vernyákolás (tájnyelvi)

banktisztviselő

főnév
  • bankhivatalnok, bankos, bankista (régies)

avagy

kötőszó
  • vagy

begyűjt

ige
  • összegyűjt, egybegyűjt, összeszed, összehord, egybehord, felhalmoz, összehalmoz, (pénzt) beszed
  • (termést): betakarít, leszüretel, felgyűjt (tájnyelvi), megszed, behord, beraktároz, takar (tájnyelvi), takarít (tájnyelvi)
  • elfog, letartóztat, bezsuppol (szleng), beszipkáz (szleng), beakaszt (szleng), bevisz, levegőbe emel (szleng), kivon a forgalomból (szleng)

előkészít

ige
  • kikészít, összekészít, összeszed
  • felkészít, betanít, sulykol, korrepetál, szoktat, edz, gyakoroltat
  • preparál, előkezel

enyhülés

főnév
  • javulás, könnyebbség, csillapodás, remisszió (szaknyelvi), mérséklődés, megnyugvás, lankadás, alábbhagyás, alábbszállás, csökkenés, szűnés
  • melegedés, olvadás
  • frissülés

gennyed

ige
  • gennyesedik, elmérgesedik, meggyűlik, begyűl, váladékozik, gennyezik, levedzik (tájnyelvi), evesedik (tájnyelvi), senyved (régies)

felperzsel, fölperzs

ige
  • feléget, feltüzel (valamit), felgyújt, lángba borít, földig éget, porig éget, elhamvaszt, elpusztít
  • kiszárít, elfonnyaszt, kiéget, kiszikkaszt

elbocsát

ige
  • elenged, elereszt, elküld, meneszt
  • felmond, kitesz, felment, elmozdít, meneszt, eltávolít, levált, szélnek ereszt, destituál (idegen), dimittál (idegen), kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng), csúszdára tesz (szleng, tréfás), utcára tesz, elcsap, kidob, kihajít, kivág, kirepít, kipenderít, bélistáz, túlad (valakin), feltarisznyáz, kiteszi a szűrét, útilaput köt a talpára (valakinek), kényszernyugdíjaz
  • leszerel, obsitol (régies)

edzőtábor

főnév
  • sporttábor

elismervény

főnév
  • igazolás, nyugta, bizonylat, tanúsítvány, ellenőrző szelvény, számla, faktúra (régies)

felkészültség, fölké

főnév
  • készenlét, előrelátás, óvatosság
  • képzettség, tudás, szakértelem, kompetencia, hozzáértés, műveltség, tanultság, erudíció (idegen)

elemi

melléknév
  • egyszerű, alapfokú, alapvető, lényeges, alap-, elsődleges, kezdetleges, ősi, közvetlen, primer (szaknyelvi), primitív, könnyű, világos, érthető, nélkülözhetetlen, fontos, lényegbevágó, életbe vágó, mérvadó, fő, eminens
  • viharos, tomboló, elsöprő, leküzdhetetlen, megfékezhetetlen, elementáris, sodró, magával ragadó, súlyos

csillag

főnév
  • állócsillag, hullócsillag, meteor (szaknyelvi)
  • csillagjegy, jegy, csillagzat, csillagkép
  • rangjelzés
  • rendjel, érdemrend, kitüntetés, plecsni (pejoratív)
  • (állat homlokán): hold, folt
  • sztár, filmcsillag, mozicsillag, díva

ellenálló képesség

főnév
  • védettség, immunitás (szaknyelvi), edzettség, ellenállás

feloszthatatlan, föl

melléknév
  • tagolatlan, egységes, megbonthatatlan