elbocsát szinonimái

ige
  • elenged, elereszt, elküld, meneszt
  • felmond, kitesz, felment, elmozdít, meneszt, eltávolít, levált, szélnek ereszt, destituál (idegen), dimittál (idegen), kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng), csúszdára tesz (szleng, tréfás), utcára tesz, elcsap, kidob, kihajít, kivág, kirepít, kipenderít, bélistáz, túlad (valakin), feltarisznyáz, kiteszi a szűrét, útilaput köt a talpára (valakinek), kényszernyugdíjaz
  • leszerel, obsitol (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hantol

ige
  • beföd, temet, kapar, ás, hantot szór (valamire)

azután

határozószó
  • aztán, utána, majd, utóbb, később, rövidesen, utólag
  • továbbá, hasonlóképpen, dettó, másodszor, pro secundo (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elbocsát szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egybeolvad

ige
  • összeforr, összeolvad, összefolyik, összemosódik, összekeveredik, összevegyül, egyesül, összekapcsolódik, összeáll, összevonódik, összenő, összetapad, összetömörül, hozzátapad, hozzáragad, egybeömlik, beletorkollik
  • összeszövetkezik, fuzionál, összefog, egyesül, társul

cseppent, csöppent

ige
  • csepegtet, csurrant
  • (tájnyelvi): (tehenet) fej

csábos

melléknév
  • csábító, csalogató, édesgető, hívogató, megnyerő, igéző, kecsegtető, vonzó, elragadó, kísértő, kívánatos, démoni (választékos), csába (régies), szexi (bizalmas)
  • étvágygerjesztő, ínycsiklandozó

birtok

főnév
  • tulajdon, vagyontárgy, vagyon, javak, jószág, tőke, ingatlan, marha (régies)
  • földbirtok, uradalom, javadalom, gazdaság
  • ültetvény, farm, telek, házhely, benefícium (régies), donáció (régies), hitbizomány, bonum (idegen)
  • bírás, birtoklás

éhgyomor

főnév
  • éhom, éhkopp

elmosolyodik

ige
  • felderül, felvidul, somolyog, elhúzza a száját, mosolyra fakad, elvigyorodik (bizalmas), elbazsalyodik (tájnyelvi), elvisolyodik (tájnyelvi), fülig szalad a szája

maga I.

névmás
  • önmaga, saját maga, magamaga

bányászat

főnév
  • bányaipar, bányaművelés, érckitermelés

avítt

melléknév
  • elviselt, viseltes, elkoptatott, kopott, ásatag, elhasznált, ócska, nyűtt, elnyűtt, ósdi, divatjamúlt, ódivatú, avult

beheged

ige
  • behegesedik, beforr, beforrad, összeforr, összeforrad, begyógyul, meggyógyul, bevarasodik, behúzódik, összenő, benő, bejavul (tájnyelvi), besebzik (tájnyelvi), bebőrödzik (tájnyelvi), elforrja magát (tájnyelvi)

előléptet

ige
  • kinevez, feljebb juttat, előnyom (szleng), előmozdít (régies)

epés

melléknév
  • epebajos (bizalmas), epebeteg
  • csípős, maliciózus, szarkasztikus (választékos), rosszmájú, szatirikus, maró, szúrós, gúnyos, kaján, kárörvendő, fullánkos, éles, metsző, csúfondáros, gonoszkodó, pikírt (bizalmas), bosszús, haragos, harapós, mérges, dühös, elkeseredett, keserű, kesernyés, fanyar, morózus

gépel

ige
  • (írógéppel): ír, veri a billentyűket, kopog, kopácsol (bizalmas), szöcskázik (szleng)
  • (varrógéppel): varr

felránt, fölránt

ige
  • felnyit, kinyit, felcsap, feltép, felcsaptat (régies), felszakaszt (tájnyelvi)
  • (ruhát): felhúz, magára ölt, felvesz

elbúcsúzik

ige
  • elköszön (valakitől), búcsút vesz (valakitől), búcsút mond (valakinek), búcsút int (valakinek), búcsút rebeg (valakinek), búcsúzik (valakitől), istenhozzádot mond (valakinek), elválik, elválakozik (tájnyelvi)

egérút

főnév
  • (tájnyelvi): cigányút, cigányutca (tájnyelvi)

eljegyzés

főnév
  • kézfogó, gyűrűváltás, jegyváltás, kendőváltás (régies), mátkásulás (tájnyelvi)

féllábú

melléknév
  • egylábú, csollák (tájnyelvi), gama (tájnyelvi)
  • (szleng): másodidőszakos (katona), félidős (katona)

elenyészik

ige
  • eltűnik, megszűnik, megsemmisül, szertefoszlik, véget ér, elsorvad, elvész, tovatűnik, elhamvad, elpárolog, elbomlik, elhal, elfogy, semmivé válik, elnyeklik (tájnyelvi)
  • elmúlik, elpusztul
  • elhalványul, elhomályosul, elmosódik, megfakul
  • (vmivel összehasonlítva): elül (tájnyelvi), eltörpül

csillagvizsgáló

főnév
  • obszervatórium (szaknyelvi), csillagda (régies)

ellenhatás

főnév
  • visszahatás, reakció, ellensúlyozás

felőröl, fölőröl

ige
  • szétmorzsol, szétzúz, porít, felaprít, szemcséz
  • fogyaszt, soványít, emészt, meggyötör, kimerít, megkínoz, tönkretesz
  • megsemmisít, elpusztít, felemészt