dölyfös szinonimái

melléknév
  • gőgös, öntelt, önhitt, fennhéjázó, felfuvalkodott, pöffeszkedő, kevély, rátarti, hetyke, kekk (bizalmas), büszke, elbízott, elbizakodott, pökhendi, begyes (tájnyelvi), begyeskedő, beképzelt, arrogáns, szerénytelen, fölényes, nagyképű, nagymellű, fenn hordja az orrát, fennenköpő (tájnyelvi), negédes (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

napisajtó

főnév
  • napilap, hírlap, újság, lap

úszkál

ige
  • úszik, fürdik, lubickol, uszkorál (tájnyelvi), evickél, strandol
  • (folyadékban): lebeg, lábog (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dölyfös szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

deltás

melléknév
  • (bizalmas): izmos, erős, széles vállú, atlétatermetű, vállas, kisportolt, izompacsirta (tréfás)

burleszk

főnév
  • bohózat, komédia, vígjáték, paródia

bosszankodik

ige
  • felbosszankodik, mérgelődik, dühöng, orrol, füstölög, fortyog, hergelődik (tájnyelvi), indignálódik (régies), dúl-fúl, haragszik, prüszköl Sz: eszi a méreg; nyeli a mérgét; bántja a csőrét (valami); szúrja a szemét (valami); eszi a fene (valami miatt); eszi a kefét (szleng)

belefér

ige
  • elfér, belemegy, beletér (tájnyelvi)

disznópásztor

főnév
  • sertéspásztor, kanász, kondás

elbódul

ige
  • eltompul, elkábul, elszédül, megmámorosodik, megittasodik, megrészegül, elrészegedik (tájnyelvi), berészegül (tájnyelvi), elgunnyad (régies)
  • (tájnyelvi): eltéved, elbódorog (tájnyelvi)

lehúz

ige
  • levon, lerángat, lefejt, lehánt, lecibál, levonszol, lehámoz, lebont
  • (pofont): leken (bizalmas), lekever, ad
  • lekap (bizalmas)
  • sokszorosít, lemásol, fénymásol, xeroxoz
  • levon, lefog, leszámít, visszatart
  • leránt, lekicsinyel, leminősít, degradál
  • lebírál, megkritizál
  • (tájnyelvi): lefejt (bort)
  • (bizalmas): leborotvál, lenyír, levág

ártatlanság

főnév
  • tisztaság, romlatlanság, makulátlanság, feddhetetlenség, tisztalelkűség, erényesség, erkölcsösség, innocencia (régies)
  • szüzesség, szűziesség, szeplőtlenség (régies), érintetlenség, hamvasság
  • bűntelenség, vétlenség, hibátlanság
  • jámborság, ártalmatlanság, kegyesség, gyermetegség, naivság, naivitás, gyermekdedség, együgyűség

áporodott

melléknév
  • állott, pállott, megbüdösödött, büdös, bűzhödött (régies), bűzhödt (régies), romlott, poshadt, bannyus (tájnyelvi), tószagú (tájnyelvi)
  • (helyiség): szellőzetlen, levegőtlen, fülledt, dohos, dohszagú, bűzös, rekedt (régies)
  • (levegő): nehéz, dögletes, elhasznált, rossz

átló

főnév
  • átmérő, átszegő, átfogó, diagonális, általmenő (régies)

elernyed

ige
  • elerőtlenedik, elgyöngül, ellazul, ellankad, eltikkad, elbágyad, elpilled, elkókad, elzsibbad, ellanyhul
  • belohad, elsenyved, elsorvad
  • (tájnyelvi): szétfoszlik, szétfeslik, szétszakadozik, elmállik, lettyed (tájnyelvi), elritkul (tájnyelvi)

előkészít

ige
  • kikészít, összekészít, összeszed
  • felkészít, betanít, sulykol, korrepetál, szoktat, edz, gyakoroltat
  • preparál, előkezel

fokozatos

melléknév
  • fokbeosztásos
  • graduális (szaknyelvi), stadiális (szaknyelvi)
  • lassú, szakaszos, mérsékelt, lépcsőzetes, egyenletes

faszén

főnév
  • faparázs, cérkó (tájnyelvi)

dörej

főnév
  • dörrenés, dörgés, durranás, dördülés, detonáció, moraj, robaj, robbanás, pukkanás, csattanás, becsapódás

defekt

főnév
  • sérülés, kár, hiba, meghibásodás, üzemzavar, durrdefekt
  • fogyatékosság, hiányosság, hiba, tökéletlenség, defektus (idegen)

egykori

melléknév
  • volt, elmúlt, hajdani, valamikori, régi, régebbi, régmúlt, ezelőtti (régies), előbbi, előbbeni (régies), ex- (idegen)

fájdít

ige
  • fájlal, fájást érez, sajdít, fájít (tájnyelvi), sajdol (tájnyelvi), sajnál (tájnyelvi), bán
  • panaszkodik, panaszol

dübörög

ige
  • robajlik, döng, dörög, zeng, zörög, morajlik, zakatol, csattog, csörömpöl, dobog, duhog (tájnyelvi), dübög (tájnyelvi), dübörög-doborog (tájnyelvi)
  • (taps): felcsattan, harsog, viharzik, zúg

bütyök

főnév
  • csomó, dudor, dudorodás, kidudorodás, csomósodás, kinövés, göcs, bog (tájnyelvi), görcs, göcsört (tájnyelvi), bőrkeményedés, tyúkszem, kamó (tájnyelvi), bücök (tájnyelvi), buckó (tájnyelvi)
  • (szleng): vakarcs, tökmag, mitugrász, porbafingó (durva), seggdugó (durva), seggdugacs (durva), kettéfűrészelt óriás (tréfás), töpörtyű (bizalmas), harmatverő (tréfás)

ékes

melléknév
  • díszes, dekoratív, szép, gyönyörű, tetszetős, pompás, csinos, takaros, cifra, cicomás, cikornyás, dali (régies), deli (régies), csecsés (régies), diszélyes (régies), ékességes, hímes (régies), sujtásos, sallangos
  • nagyszerű, ragyogó, eklatáns, ékesszóló

farkasordító

melléknév
  • (időjárás): zord, hideg