eléje szinonimái
határozószó
- elé, elébe, elejbe (tájnyelvi), elibe (tájnyelvi)
eleje szinonimái
főnév
- kezdet, kezdőpont, kiindulópont, origó (szaknyelvi), rajt, start (bizalmas), kezdés
- (tájnyelvi): színe-java, színe-virága, legjava, elit, krém (bizalmas)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
egyházközség
főnév
- egyház, gyülekezet, hitközség, plébánia, parókia, eklézsia, fára (régies), hívők, nyáj, felekezet
császkál
ige
- mászkál, járkál, jár-kel, jön-megy, lődörög, ődöng, őgyeleg, ténfereg, cselleng, lézeng, lötyög (bizalmas), lóg (valahol) (bizalmas), sattyog (bizalmas), slattyog (bizalmas), csavarog, csatangol, tekereg, bumlizik (bizalmas), kószál, kóborol, kódorog, bolyong, barangol, bujtorog (tájnyelvi), kujtorog
elárvul
ige
- árván marad, árvaságra jut, árvahodik (tájnyelvi), megárvalodik (tájnyelvi)
- elgyámoltalanodik, elszontyolodik, elcsügged, elanyátlanodik
előír
ige
- elrendel, rendelkezik, utasít, utasítást ad, megkövetel, megkíván, elvár, meghatároz, megállapít, megszab, kimond, kiköt, kijelöl, megjelöl, parancsol, előirányoz, kiró, törvénybe iktat, szabályoz, felszólít, kötelez
- felír, javasol, meghagy
makacskodik
ige
- megmakacsolja magát, akaratoskodik, csökönyösködik, nyakaskodik, dacol, makrancoskodik, dacoskodik, megbicsakolja magát (tájnyelvi), truccol (bizalmas), megköti magát, fejeskedik (tájnyelvi), hányakodik (tájnyelvi), önfejűsködik, ellenszegül, ellenáll Sz: köti az ebet a karóhoz; egy jottányit sem enged az igazából; foggal-körömmel ragaszkodik az igazához; nem enged a negyvennyolcból
beállítás
főnév
- behelyezés
- szabályozás, beigazítás, jusztírozás (idegen)
- átállítás, korrekció
- elrendezés, szemszög, aspektus, szemlélet
beköt
ige
- összeköt, összekötöz, megköt, összecsomóz, összefűz
- (sebet): bekötöz, bepólyál, befásliz
- (könyvet, füzetet): becsomagol, beburkol, beborít, befed
- odaköt, megköt
- bekapcsol, üzembe helyez
- rögzít, beépít, beleilleszt, beleerősít
elpazarol
ige
- eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)
erélyes
melléknév
- energikus, határozott, szigorú, kemény, katonás, erőskezű, keménykezű, vaskezű, kitartó, szilárd, állhatatos, férfias, drákói, hajthatatlan, kérlelhetetlen, ellentmondást nem tűrő, parancsoló, tetterős, dinamikus, hathatós, ellenállhatatlan
felszívódik, fölszív
ige
- behatol, beivódik, beszűrődik, beolvad, bejut
- szétterjed
- eltűnik, elpárolog, elillan, meglép (bizalmas), olajra lép (szleng), meglóg (bizalmas), elpucol (szleng), kámfort játszik (szleng), odábbáll, lelép, elkotródik, lelécel (szleng), megpattan (szleng), dobbant (szleng), elhúzza a belét (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)
élelmezés
főnév
- étkeztetés, ellátás, etetés, táplálás, kosztoltatás (bizalmas), menázsi (régies), gondoskodás (valakiről), penzió (szaknyelvi), alimentáció (régies)
egyenlőtlen
melléknév
- különböző, össze nem illő, aránytalan, aszimmetrikus, szabálytalan, össze nem mérhető, összehasonlíthatatlan
- (küzdelem): kiegyenlítetlen, igazságtalan, méltánytalan, egyoldalú, inadekvát (idegen)
elfoglaltság
főnév
- tevékenység, munka, foglalkozás, foglalatosság, dolog, teendő, tennivaló, munkálkodás, kötöttség, lekötöttség, időtöltés
felszalad, fölszalad
ige
- fölmegy, fölfut, fölrohan, fölszáguld, fölvágtat
- fellátogat, felnéz, benéz, felugrik, beugrik
- (ár, láz): felszökik, megemelkedik