élelmezés szinonimái

főnév
  • étkeztetés, ellátás, etetés, táplálás, kosztoltatás (bizalmas), menázsi (régies), gondoskodás (valakiről), penzió (szaknyelvi), alimentáció (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

belorusz

melléknév, főnév
  • fehérorosz

furulya

főnév
  • furuglya (régies), pásztorsíp, fűzfasíp, pikula (tájnyelvi), tilinkó (tájnyelvi), tilinka (tájnyelvi), csilinka (tájnyelvi), csimpolya (tájnyelvi)
  • síp, tutu (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): hímvessző, pénisz
  • (szleng): besúgó
  • (szleng): (orális) szex, franciázás (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a élelmezés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyistenhit

főnév
  • monoteizmus

csináltat

ige
  • készíttet, gyártat
  • dolgoztat, végeztet

csatatér

főnév
  • harctér, harcmező, harchely (régies), küzdőtér, csatamező, csatahely, ütközethely (régies), hadmező (régies), küzdhely (régies), csatasík (régies), vérmező (régies)

bodros

melléknév
  • (tájnyelvi): fodros, fodrozott
  • göndör, bondor (tájnyelvi), bodréjos (tájnyelvi), bongyor (tájnyelvi)

elbambul

ige
  • elmereng, magába mélyed, elméláz

előjog

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

mákvirág

főnév
  • (tréfás): díszvirág, dísz, pinteg, díszpéldány, jópipa, jómadár, rosszpénz, imposztor (régies), gézengúz, lókötő, gazfickó, gazember, csirkefogó, himpellér, kókler, gyöngyalak (régies)

beáztat

ige
  • áztat, megnedvesít, benedvesít, átnedvesít, bemerít, átitat
  • (szleng): beárul, besúg, bevádol, bemárt (szleng), beköp (szleng), lebuktat (szleng)

balerina

főnév
  • táncosnő, balett-táncosnő, táncművésznő

beláthatatlan

melléknév
  • végeláthatatlan, áttekinthetetlen, határtalan, végtelen, láthatártalan (régies)
  • előre nem látható, kiszámíthatatlan, átláthatatlan, felmérhetetlen

elpuhul

ige
  • elkényesedik, finnyásodik

éretlen

melléknév
  • zöld, fanyar, savanyú, gyenge
  • kifejletlen, kialakulatlan, fejletlen, fiatal, serdülő, gyermekes, gyerekes, gyermeteg, infantilis, gyermekded, gyakorlatlan, tapasztalatlan, kezdő, mazsola (bizalmas), tacskó (bizalmas), tejfelesszájú, zöldfülű, nyálasszájú (durva), taknyos (bizalmas), takonypóc (durva), csipás (pejoratív), hátulgombolós (pejoratív) Sz: alig bújt ki a földből; csecs még a szájában; még tejes a szája; még az anyja teje a száján; még ott a tojáshéj a fenekén; nem nőtt még be a feje lágya; pép való még a szájába
  • kiérleletlen, zsenge, kiforratlan, elhamarkodott, korai, sületlen, tökéletlen

gombfesték

főnév
  • vízfesték, akvarellfesték

felszökik, fölszökik

ige
  • felugrik, felszökken, felpattan
  • feltör, előtör, felbuzog, kilövell, kibugyog, magasra csap, egekig csap
  • (láz): felmegy, felemelkedik, felszalad, magasra szökik, magasra ugrik

elénekel

ige
  • eldalol, eldall (régies), elfúj (bizalmas), elkántál (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (halottat) elbúcsúztat

egyesülés

főnév
  • összeolvadás, egybeforrás, összekeveredés, elegyedés, összefogás, összeömlés, egybetorkollás, összekapcsolódás
  • szövetkezés, szövetség, társulás, szervezet, egyesület, fúzió, integráció (idegen), koalíció, unió, korporáció (régies), konfraternitás (idegen)

ellenjelölt

főnév
  • vetélytárs, ellenfél

félre I.

határozószó
  • arrébb, odább, oldalra, oldalvást, el, oda, félfele (régies), ad acta (idegen), félszakra (tájnyelvi)

elfő

ige
  • szétfő, túlfő
  • elpárolog, elforr

csomag

főnév
  • poggyász, pakk (régies), málha, batyu, motyó (bizalmas), cókmók, cucc (bizalmas), cucólék (tájnyelvi), cőkmő (tájnyelvi), colis (idegen)
  • (jelzőként is): köteg, csomó, nyaláb, bála, készlet, doboz, pakli (bizalmas), skatulya, paksaméta

elnapol

ige
  • halaszt, elhalaszt, elodáz, kitol
  • felfüggeszt, berekeszt, eltol

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal