elás szinonimái

ige
  • elhantol, elföldel, eltemet, elkapar, eláj (tájnyelvi), temet, elvermel, vermel
  • (elássa magát): elzárkózik, bezárkózik, begubózik, elvonul, félrevonul, eltemetkezik, penészedik (valahol)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

parasztszármazású

melléknév
  • paraszt, falusi, vidéki

realitás

főnév
  • valóság, tény, való, hitelesség
  • igazság
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éghajlat

főnév
  • klíma, égöv, égalj (régies), zóna, földöv (régies)
  • időjárás

csen

ige
  • eltulajdonít, elvesz, elemel, eloroz, megszerez, lop, lenyúl (szleng), megfúj (szleng), rajzol (szleng), zsebre vág, csór (bizalmas), csíp (bizalmas), csakliz (bizalmas), elsinkófál (bizalmas), csillent (tájnyelvi), kullint (régies), körömcsél (tájnyelvi), csízel (tájnyelvi), csóreszol (szleng), capcarázik (szleng)

cudar

melléknév
  • komisz, galád, hitvány, alávaló, kegyetlen, gyalázatos, rongyos, aljas, becstelen, gaz, rossz, semmirekellő, rebences (tájnyelvi), rébancos (tájnyelvi), ribirongy (tájnyelvi), sandra (tájnyelvi)
  • komisz, kutya

billog

főnév
  • (tájnyelvi): bélyeg, jel, jelzés, jegy, stigma, beégetett kép (régies)
  • (tájnyelvi): bélyegző, bélyegzővas

egyúttal

határozószó
  • ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)

elmegyógyász

főnév
  • elmeorvos, ideggyógyász, pszichiáter

lyukacsos

melléknév
  • pórusos (idegen), porózus (idegen), poróz (idegen), lyukatos (tájnyelvi)
  • áttört (kelme), likacsos, lyuggatott, furdalt (régies)

bánatos

melléknév
  • szomorú, szomorkás, bánkódó, bús, búsuló, mélabús, búskomor, búbánatos, búvalbélelt, elkeseredett, kesergő, rosszkedvű, kedvetlen, lehangolt, levert, letört, boldogtalan, csüggedt, vigasztalan, örömtelen, elszontyolodott, komor, deprimált, depressziós
  • melankolikus, elégikus, borongós, borús, keserű, gyászos

autógyár

főnév
  • gépkocsigyár, gépjárműgyár

begerjed

ige
  • (készülék): bemelegszik
  • felmérgesedik, felmérgelődik, dühbe gurul, bedühödik, feldühödik, felpaprikázódik, indulatba jön, felhergelődik, begorombul, felingerlődik, felbosszankodik, megharagszik, felbőszül, felfortyan, elönti a méreg, elönti az epe, kijön a sodrából, kijön a béketűrésből, haragra gerjed, haragra lobban, begőzöl (szleng), begurul (szleng), bepipul (szleng), bepöccen (szleng), bepörög (szleng), berág (szleng), kiakad (szleng), zabos lesz (szleng) Sz: felkapja a vizet (szleng); eldurran az agya (szleng); felforr az agyvize (szleng); felmegy a cukra (bizalmas); lila hajat kap (szleng); kimegy a fázis (szleng)
  • felizgul, rájön a bakhatnék (szleng), rájön a kangörcs (szleng)

előjáték

főnév
  • bevezetés, előkészítés, prológus, prelúdium (szaknyelvi), előversenyzés (szaknyelvi), introdukció (régies)
  • tapogatás, enyelgés, etyepetye (bizalmas), vihánc (bizalmas), kézimunka (szleng), csöcsörészés (durva), petting (idegen)

engedményes

melléknév, főnév
  • kedvezményes, akciós, leértékelt, diszkont, kiárusított
  • kedvezményezett, cesszionárius (idegen), koncesszionált (idegen)

gém1

főnév
  • kócsag
  • emelőrúd, darukar, gátfa, gátgerenda

felől2

határozószó
  • fölül

elbámul

ige
  • elképed, elámul, bandzsalog (tájnyelvi), álmélkodik, ámul-bámul, elcsodálkozik, meglepődik
  • bámészkodik, bambul, nézelődik

édesburgonya

főnév
  • batáta

elidegeníthetetlen

melléknév
  • eladhatatlan, átruházhatatlan
  • elévülhetetlen, visszavonhatatlan, megtámadhatatlan, elválaszthatatlan, öröklött, velejáró, hozzátartozó

félkarú

melléknév
  • egykarú, félkezű

elejt

ige
  • elhullat, elszór, eldob, leejt, lepottyant
  • lelő, leterít, megöl, lenyilaz, elpusztít, elfog
  • (megjegyzést): megemlít, megpendít
  • (vádat): visszavon, megszüntet, eláll (valamitől)

csigáz

ige
  • (érdeklődést): fokoz, gerjeszt, ébreszt
  • kínoz, gyötör, fáraszt, sanyargat, sanyar (tájnyelvi), göcsörít (tájnyelvi)

elküld

ige
  • felad, postáz, eljuttat, átutal, utalványoz, továbbít
  • elbocsát, meneszt, felmond, eltanácsol, leépít, elmozdít, eltávolít, elutasít, kidob (bizalmas), kirak, elcsap, szélnek ereszt, kirúg (bizalmas), likvidál Sz: kiteszi a szűrét; kiállítja neki a nyúlpasszust; útilaput köt a talpára; kiadja neki az úti cédulát; kiad rajta, mint a sörfőzők az ürmön
  • (valakiért): kéret, hívat

felnyit, fölnyit

ige
  • felbont, feltár, feltör, kinyit, szétnyit, felüt, kilyukaszt, kifúr, kitár, kireteszel, kikapcsol, kidugaszol, felcsap, felfeszít, felszakít, feltép, felvág, felmetsz, felhasít
  • (sebet, kelést): megnyit, felszúr, kifakaszt