egyszólamú szinonimái

melléknév
  • homofon (szaknyelvi), monofonikus (szaknyelvi), unisono (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

félév

főnév
  • szemeszter (szaknyelvi), szemesztrisz (régies)

csali

főnév
  • csalétek, maszlag (bizalmas), csele (tájnyelvi), étető (tájnyelvi)
  • (kártyában) alsó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyszólamú szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dulakodik

ige
  • tülekszik (régies), birkózik, verekedik, hadakozik, küzd, hajba kap, ölre megy, ökölre megy, birokra kel, tusakodik, viaskodik, győzködik (tájnyelvi), külekedik (tájnyelvi), hatajkodik (tájnyelvi)

csámpás

melléknév
  • gacsos, kajcsos (tájnyelvi), görbe lábú, x-lábú, lőcslábú, lőcsös (tájnyelvi), ó-lábú, görbe, karikalábú, gacsiba (tájnyelvi), juhtérdű (tájnyelvi), csimpi-limpi (tájnyelvi), cibekelő (régies)
  • (tájnyelvi): esetlen, félszeg, ügyetlen, szerencsétlen, boldogtalan, balfék, balfácán
  • vézna, gyenge, nyápic, nyüzüge

cifrálkodik

ige
  • feltűnősködik, piperézi magát, piperészkedik, fitogtatja magát, hivalkodik, páváskodik, kényeskedik, pípeskedik (tájnyelvi)

betölt

ige
  • beletölt, beleönt, beönt, megtölt (valamivel)
  • betöm, teletöm
  • (illat, hang): áthat, átjár, megtölt
  • (sokaság teret): ellep, elfoglal
  • (eszme, hangulat): eltölt, uralkodik, áthat
  • (állást, munkakört): ellát, elvégez, teljesít
  • (életévet): elér, megér (választékos), túlhalad, elhagy, átlép

egyenget

ige
  • simít, lapít, döngöl, gyalul, lecsiszol, egyenesít, hengerel, boronál, sulykol, dömöcköl (tájnyelvi), sikárol (tájnyelvi), csömöszöl (tájnyelvi), bárdol (régies), egyel (régies), planíroz (régies), egalíroz (régies), nivellál (idegen)
  • elősegít, előmozdít

elkeserít

ige
  • elszomorít, elbúsít, lehangol, elcsüggeszt, elkedvetlenít, gyötör, bánt, lesújt, lever, deprimál (választékos)

litográfia

főnév
  • kőnyomás, kőnyomat, kőnyomtatás, kőrajz, kőmetszet, kőmetszvény (régies)

azonosul

ige
  • egybeforr, egybeolvad, azonosítja magát
  • átél, beleéli magát

átlagos

melléknév
  • átlag, közepes, középszerű, szokványos, szokásos, mindennapi, hétköznapi, mindennapos, mezei, megszokott, sablonos, sematikus, tucat, elcsépelt, banális, semmitmondó, elkoptatott, szürke, egyszerű, rendes, normális, közönséges, semleges

báva

melléknév
  • bávatag, bamba, bámész, bámészkodó, szájtáti
  • buta, ostoba

elméleti

melléknév
  • teoretikus, akadémikus, spekulatív, absztrakt, filozofikus, intellektuális, hipotetikus, elvont, doktrinér (idegen), elvonatkoztatott, eszmei

élvonal

főnév
  • élmezőny, élcsapat, élboly
  • arcvonal

fütyöl, fütyül

ige
  • fütyörészik, füttyent, futyul (tréfás), fütyít (tájnyelvi), fütykál (tájnyelvi), fütyörékel (tájnyelvi)
  • sípol Sz: fütyül, mint a rigó
  • énekel, dalol, hangicsál (régies), csiripel, csicsereg
  • (szél): sivít, süvít, zúg, süvölt
  • (valakire, valamire): lesajnál, lenéz, lekicsinyel, keresztülnéz (valakin), ignorál (idegen), negligál (idegen) Sz: levegőnek tekint, semmibe vesz, kutyába sem vesz (valakit), ügyet sem vet (valamire), fittyet hány, elengedi a füle mellett, a füle botját se mozgatja rá; rá se ránt; rá se hederít; le se szarja; rá se bagózik; rá se köp(valakire)

felismer, fölismer

ige
  • azonosít, ráismer, megismer, identifikál, rekognoszkál (idegen), agnoszkál (szaknyelvi)
  • meglát, észrevesz, észlel, érzékel, megállapít, felfog, felfedez, kiszúr (bizalmas), megérez, megkülönböztet, kivesz, konstatál
  • rájön, rádöbben, ráeszmél, ráébred, belát, megért, megold, megfejt

együttható

főnév
  • tényező, szorzótényező, állandó, szorzó, mutatószám, koefficiens (szaknyelvi)

drasztikus

melléknév
  • erőszakos, kíméletlen, könyörtelen, irgalmatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen, nyers, ellentmondást nem tűrő
  • durva, vaskos, trágár, obszcén

elfenekel

ige
  • elnadrágol, elnáspángol, elrak, eltángál, kiporol (bizalmas), elpáhol, elpüföl, elver, megver Sz: kiporolja a nadrágját

felfal, fölfal

ige
  • megeszik, bekebelez, elnyel, bekap, elemészt, elpusztít, felzabál, belakmározik, magába töm, bekajál (szleng), eltüntet, bepofáz (szleng), burkol (szleng), bepallóz (tájnyelvi), bebegyel (tájnyelvi), bevedel (tájnyelvi), felhalámol (tájnyelvi), fellabétol (tájnyelvi)

elárverez

ige
  • dobra üt, dobra ver, elkótyavetyél, elkótyál (régies), ellicitál (tájnyelvi), elmuntál (tájnyelvi), elárverez (tájnyelvi)

csehül

határozószó
  • rosszul, gyengén, gyatrán, hadilábon

elhisz

ige
  • elfogad, hitelt ad (valaminek), bevesz (bizalmas), készpénznek vesz, szentírásnak vesz, ráharap, megeszik (szleng), megkajál (szleng), beszop (szleng), beugrik, lépre megy, bedől (valakinek) (bizalmas), felül (valakinek) Sz: bedől, mint maci a málnásba; bekapja a horgot (bizalmas); bekapja a csalit (szleng); beveszi a kefét (szleng)
  • (elhiszi magát) (tájnyelvi): elbízza magát, elbizakodik, vérszemet kap, felbátorodik

felhőkarcoló

főnév
  • toronyház
  • (tájnyelvi): nagyra nőtt, égbe nyúló