felhőkarcoló szinonimái

főnév
  • toronyház
  • (tájnyelvi): nagyra nőtt, égbe nyúló

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

homokzátony

főnév
  • homokpad, homokpadka, homoksziget

ünneplő I.

melléknév
  • jubiláló
  • (ruha): ünnepi, vasárnapi, kimenő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felhőkarcoló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fehér I.

melléknév, főnév
  • hófehér, hószín, tejfehér, tejszínű, alabástromfehér (választékos), alabástrom (választékos), liliomfehér (választékos), galambfehér, habfehér, hattyúfehér, patyolatfehér, patyolat (választékos), krétafehér, sápadt, viaszfehér, ezüstszínű, falfehér, halvány, halovány (választékos), fakó, fejér (régies), gyenge (tájnyelvi)
  • ősz, galambősz, havas (választékos), deres, ezüstfehér, ezüst, ezüstös
  • színtelen, sima, egyszerű
  • üres, kitöltetlen
  • tiszta, hamvas, ártatlan, szeplőtelen, makulátlan, romlatlan, bűntelen, szűzies, jámbor (régies)

elszégyelli magát

ige
  • elrestelli magát, szégyenkezik, elfogja a szégyen, pirul, restelkedik, pironkodik, szégyenül (régies), átall (régies), megátall (tájnyelvi), megrestell (tájnyelvi), megsompolyodik (tájnyelvi), majd elsüllyed szégyenében

elölnézet

főnév
  • homloknézet, homlokzat, homloklap (szaknyelvi), homlokkép

egységesít

ige
  • egybehangol, szabványosít, egyesít, összevon, egybeforraszt, összekovácsol, összeolvaszt, társít, összhangba hoz, uniformizál, integrál, standardizál, normalizál, sematizál, szintetizál (idegen)

félelmes, félelmetes

melléknév
  • ijesztő, fenyegető, megrázó, ádáz, ördögi, félelemgerjesztő, irtóztató, irtózatos, iszonyú, borzalmas, borzasztó, hátborzongató, rémítő, kísérteties, szörnyű, hajmeresztő, vérfagyasztó, dermesztő

figyelmetlen

melléknév
  • vigyázatlan, elővigyázatlan, gondatlan, szétszórt, szórakozott, nemtörődöm, hanyag, elszóródott eszű (régies), sükebóka (tájnyelvi)
  • tapintatlan, udvariatlan, indiszkrét, figyeletlen (régies)

nagyrabecsülés

főnév
  • elismerés, tisztelet, megbecsülés, presztízs, respektus (idegen), reputáció (idegen), méltánylás, méltatás, reverencia (idegen), értékelés

csorgat, csurgat

ige
  • folyat, önt, öntöget, csórál (tájnyelvi), csórigál (tájnyelvi), csorongat (tájnyelvi), csúrol (tájnyelvi), csűröl (tájnyelvi), csűrölget (tájnyelvi)
  • (bizalmas): vizel, pisil (bizalmas), hugyozik (durva)

csihol

ige
  • (tüzet): gyújt, gerjeszt, szít, csehel (tájnyelvi), csehint (tájnyelvi), csihel (tájnyelvi)
  • (régies): csahol, ugat

alkonyodik

ige
  • alkonyul, bealkonyul, esteledik, sötétedik, besötétül, homályosodik, szürkül, éjjeledik, estellik (régies), hankalodik (tájnyelvi), honkorodik (tájnyelvi) Sz: leszáll az alkony; leszáll az este; lemenőben a nap; lenyugszik a nap; a nap nyugovóra tér; vajasára ér a nap; leáldozik a nap ; leszentül a nap

demagóg I.

főnév
  • hordószónok (pejoratív), népámító, néplázító, népvezér (régies), népbolondító (tájnyelvi)

fogász

főnév
  • fogorvos, fogszakorvos, dentista (régies)
  • fogtechnikus

garmada

főnév
  • halom, kupac, rakás
  • (jelzőként): sok, egy csomó, egy sereg

illetlen

melléknév
  • szemérmetlen, ízetlen, ízléstelen, csúnya, obszcén, disznó, malac, sikamlós, pikáns, közönséges, szabados, trágár, ordináré, szennyes, kétértelmű, frivol, mosdatlan
  • pajkos, csintalan
  • szemtelen, pimasz, arcátlan, pórias (régies), helytelen, tisztességtelen, modortalan, neveletlen Sz: vendégségben sír; torban dalol, lagziban sír

hasonlatosság

főnév
  • hasonlóság, analógia, megfelelőség

félig-meddig

határozószó
  • valamennyire, annyira-amennyire, valamelyest, félig, felébe, alig-alig, mintegy, látszólag, nagyjából, felületesen, felszínesen, tűrhetően, futólag, hanyagul, rendetlenül, félbe-szerbe (tájnyelvi), feléből-harmadából (tájnyelvi), féligformán (tájnyelvi), félsehogysem (tájnyelvi), félszakosan (tájnyelvi), fennedén (tájnyelvi)

fecsegő

melléknév
  • bőbeszédű, beszédes, közlékeny, szószátyár, locska (régies), locsi-fecsi, nyelves, lepcses, kotnyeles, cserfes, csacska, csatra (tájnyelvi), hetlekotla (tájnyelvi), csiricsáré (tájnyelvi), leffencs (tájnyelvi), fecskes (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), kacsasegg (durva), szófosó (durva)
  • pletykás, hírhordó, hírvivő
  • (patak): locsogó, csobogó, csörgedező

felvetés, fölvetés

főnév
  • javaslat, kérdésfelvetés

hápog

ige
  • krakog (tájnyelvi), krápog (tájnyelvi), háphápol (tájnyelvi), rápog (tájnyelvi)
  • hebeg, levegő után kapkod, dadarog (tájnyelvi)

felnőtt, fölnőtt

melléknév, főnév
  • nagy, kifejlett, meglett, embernyi, érett, kinőtt (régies), teljes korú, nagykorú, önjogú, dolgozó, pénzkereső
  • emberes, férfias
  • anyányi

eltör

ige
  • széttör, összetör, összeroppant, összezúz, szétzúz, darabokra tör, kettétör, kettéroppant

fércmunka, fércmű

főnév
  • (pejoratív): kontármunka, tákolmány, fércelmény, iromány, firkálmány, ponyva, ócskaság

has

főnév
  • altest, gyomor, belek, abdomen (szaknyelvi), venter (szaknyelvi), gaster (szaknyelvi), hara (szaknyelvi), pocak, poci (bizalmas), pucor (tájnyelvi), bendő (bizalmas), potroh (bizalmas), horpasz (bizalmas), hasi (bizalmas), dobasz (tájnyelvi), gömböc (tájnyelvi), degesz (tájnyelvi), brügő (tájnyelvi), gyakhesz (tájnyelvi)
  • (birtokszóként): belseje, belső része
  • ürege