egypetéjű szinonimái
melléknév
- monozigotikus (szaknyelvi), uniovuláris (szaknyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
meggyorsít
ige
- siettet, sürget, szorgalmaz, előmozdít, felgyorsít
- sarkall, serkent, nógat, ösztönöz, hajszol
ceremónia
főnév
- szertartás, ünnepség, ünnepély, pompa, hókusz-pókusz (bizalmas), parádé
- szertartásosság, formaság, formalitás, külsőség, körülményesség, körülményeskedés, teketória, cirkusz, felhajtás
egybevet
ige
- összehasonlít, összevet, szembeállít, összemér, összeolvas, egyeztet, összeegyeztet, összeilleszt, kollacionál (régies), komparál (idegen)
avatatlan
melléknév, főnév
- járatlan, tapasztalatlan, illetéktelen, laikus, kívülálló, tájékozatlan, műkedvelő, amatőr, szakszerűtlen, hozzá nem értő, dilettáns, kontár(bizalmas)
átitat
ige
- átáztat, átjár, szétterjed (valamiben), telít (szaknyelvi), impregnál (szaknyelvi), szaturál (szaknyelvi), degeszt (régies), átszívat (tájnyelvi)
- benedvesít, bevizez, bemárt
- (érzés): áthat, eltölt, átjár, elönt
barnul
ige
- sötétül, sötétedik, feketedik, sül, pirul, pörkölődik, karamellizálódik
- lesül, lebarnul
- barnállik
- (tájnyelvi): esteledik, sötétedik
elveszteget
ige
- elkölt, elfecsérel, elpocsékol, eltékozol, elpazarol, elprédál, elbitangol (tájnyelvi), elherdál, elsinkófál (tájnyelvi), nyakára hág, elver, elszór, szétszór, elpotyáz (bizalmas), kiszór az ablakon, kidobál az ablakon, kihány az ablakon, eldividál (tájnyelvi), elpucol (szleng), elpenget (szleng), kidob, eldobál
- elkótyavetyél, elforgácsol
- (időt): elfecsérel, elvacakol, eltölt, elkukoricáz (tájnyelvi), elszöszmög (tájnyelvi), elszöszöréz (tájnyelvi), eltotojáz, eltétováz (tájnyelvi), elmúlat (régies)
fürge
melléknév
- élénk, gyors, lendületes, sebes, friss, szapora, mozgékony, eleven, serény, tűzrőlpattant, vidor (régies), fürgönc (régies), findri (tájnyelvi), virgonc, vickula (tájnyelvi, régies), pendri (tájnyelvi), incempinc (tájnyelvi), ugri (tájnyelvi), gyíkos (tájnyelvi)
felhorkan, fölhorkan
ige
- felhördül, felmordul, felcsattan, felfortyan, felhorkol (tájnyelvi), felhörtyenik (tájnyelvi), ráröffen (tájnyelvi)
egyszer II.
határozószó
- valamikor, egykoron, valaha, régen, rég, egykor, hajdan, egykorban (régies), egyolykor (tájnyelvi)
- jövőre, majd egyszer, majd, alkalomadtán, a közeljövőben
- (egyszer csak): hirtelen, váratlanul, egyszerre csak
dörzsöl
ige
- dörgöl, fen, csiszol, smirgliz, vakar, koptat, horzsol, morzsol, súrol, sikál, sikárol (tájnyelvi), csutakol
- políroz, pucol (bizalmas), fényesít, vikszel, kefél, szidoloz
- horzsol, sért
élettörténet
főnév
- életrajz, emlékirat, életregény (szaknyelvi), biográfia (szaknyelvi), életírás (régies), memoár (választékos), emlékirat (választékos), curriculum vitae (választékos)
félénk
melléknév
- ijedős, félős, gyáva, nyúlszívű, asszonyszívű (régies), majrés (szleng), beszari (durva), nyuszi (bizalmas), pelenkavitéz (pejoratív), betoji (szleng), cseszke (tájnyelvi), félékeny (tájnyelvi), illikes (tájnyelvi), ijeszke (tájnyelvi)
- meghunyászkodó, pipogya
- félszeg, szégyenlős, szemérmes, bátortalan
- mamlasz, gyámoltalan, visszahúzódó, tartózkodó, elfogódott, megilletődött, kishitű, tétova
csattan
ige
- cserdül, csattanít (tájnyelvi), csetten, pattan, durran, dörren, csörren, dördül, pukkan, rittyen (régies)
- cuppan (csók)
elharapódzik, elhara
ige
- elterjed, tovaterjed, elhatalmasodik, eluralkodik, úrrá lesz, elburjánzik, elszaporodik, terjed, lábra kap, megnő, grasszál (régies), ellegel (tájnyelvi)
felhangzik, fölhangz
ige
- felcsendül, felcsattan, megszólal, felzeng, megzendül, felzúg, felharsan, felsír, felszárnyal, felzivatarlik (régies)