egyszer I. szinonimái

számnév
  • egy alkalommal, egy ízben (tájnyelvi), egyrostában (tájnyelvi)

egyszer II. szinonimái

határozószó
  • valamikor, egykoron, valaha, régen, rég, egykor, hajdan, egykorban (régies), egyolykor (tájnyelvi)
  • jövőre, majd egyszer, majd, alkalomadtán, a közeljövőben
  • (egyszer csak): hirtelen, váratlanul, egyszerre csak

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hátsó II.

főnév
  • hátsó rész, fenék, ülep, far, popó (bizalmas), popsi (bizalmas), segg (durva), valag (durva), alapszerv (tréfás), sejhaj (tréfás), ülőgumó (tréfás), alfél, alváz (szleng), csücsülő (tréfás), délisarok (tréfás)

vontat

ige
  • húz, húzat
  • csörlőz
  • (vontatja magát): vánszorog, kecmereg (bizalmas), vonszolja magát
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyszer szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dugattyú

főnév
  • ramács (régies), kolbni (idegen)

csalatkozik

ige
  • csalódik, kiábrándul
  • (régies): megtévelyedik

cián

főnév
  • ciánkáli

betéved

ige
  • bevetődik, besétál, betér, becseppen, bekeveredik (tájnyelvi)

egyedülálló

melléknév
  • magányos, társtalan, elhagyott, elhagyatott, árva, egyes, szóló, különálló, elkülönült, facér (bizalmas), nőtlen, özvegy, agglegény, elszigetelt, izolált, szeparált Sz: se kutyája, se macskája
  • példátlan, páratlan, ritka, sajátos, sajátságos, különös, különleges, eredeti, kivételes, hasonlíthatatlan, párját ritkító, példa nélkül való, rendkívüli, felülmúlhatatlan, utolérhetetlen, szokatlan, tüneményes, minden képzeletet felülmúló, fantasztikus, speciális, unikális (idegen)

elképesztő

melléknév
  • meglepő, meghökkentő, megdöbbentő, döbbenetes
  • fantasztikus, szédületes, káprázatos, fölfoghatatlan, hihetetlen, óriási, bámulatos, tüneményes, rendkívüli, valószínűtlen, mellbevágó, falrengető
  • hallatlan, szörnyű, vérlázító, égbekiáltó, felháborító, szégyenletes, példátlan, hajmeresztő, orcátlan

lilaakác

főnév
  • glicínia, kékakác, kúszóakác

azáltal

határozószó
  • azzal

átkelőhely

főnév
  • gyalogátkelőhely, gyalogátkelő, zebra, átjáró
  • rév, kompállomás, gázló

basa

főnév
  • pasa, kormányzó
  • zsarnok, kényúr, kiskirály, türannosz (idegen)

elmaradás

főnév
  • lemaradás, késedelem, hátralék, restancia (bizalmas), hiányzás, távollét, mulasztás

élvezet

főnév
  • gyönyör, gyönyörűség, gyönyörködés, passzió (bizalmas), elragadtatás, öröm, kedv, éldelet (régies), élv (régies), disztrakció (idegen), kéj

füstös I.

melléknév
  • füstfogta, füstszínű
  • összefüstölt, kormos, kojtos (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): szennyes, piszkos, szurtos

felhőtlen

melléknév
  • napfényes, világos, napsütéses, sugárzó, ragyogó, derült, tiszta, áttetsző, átlátszó, felhő nélküli, borútlan (régies), homálytalan (régies)
  • vidám, derűs, kedélyes, boldog, jó hangulatú, optimista, gondtalan, békés, meghitt, zavartalan, idilli, harmonikus

egyszerűség

főnév
  • kezdetlegesség, dísztelenség, keresetlenség, vegyítetlenség, szimplicitás (idegen), természetesség, hamisítatlanság
  • szerénység, igénytelenség, puritanizmus
  • tapasztalatlanság, járatlanság, együgyűség, ártatlanság, naivitás, romlatlanság, tisztaság
  • műveletlenség, tanulatlanság

drágakő

főnév
  • ékkő, ékáru (régies), nemeskő, kámea

elfagy

ige
  • (növény): elhal, kifagy, tönkremegy, elpusztul

felesel

ige
  • visszabeszél, visszaszól, visszafelel (tájnyelvi), visszavág, visszapofázik (durva), nyelvel, szájaskodik, szemtelenkedik, pimaszkodik, disputál (régies), replikázik, rezoníroz (idegen), debattál (régies), pöntyög (tájnyelvi), jár a szája, ácsánkodik (tájnyelvi), mantyog (tájnyelvi), fentyeg (tájnyelvi)
  • vitázik, vitatkozik, perlekedik, ellentmond

elálmosít

ige
  • elkábít, álomba ringat

csavargó I.

melléknév
  • kóborló, vándorló, csatangoló, lófráló (bizalmas), csellengő, kódorgó, kujtorgó

elhatároz

ige
  • eldönt, elszánja magát, elgondol, eltökél (választékos), megfogad, feltesz, fejébe vesz (valamit), ráadja a fejét (valamire), szándékozik (tájnyelvi), rezolvál (régies)
  • elrendel, megparancsol, parancsba ad, előír, kijelöl, megszab

felhergel, fölhergel

ige
  • felbosszant, felingerel, felidegesít, feldühít, felbőszít, felheccel, felloval